Karen Thompson Walker: Csodák kora

Fülszöveg:
Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban. "Megindító disztópia egy kamaszlányról és egy eltűnőben lévő világról" -(Kirkus). "Csodálatosan megírt, rémisztően valószerű látomás" - (Publishers Weekly).

A könyvről:

Tudjátok, különös kettősség él bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban: egyrészről beváltja a borító ígéretét: bűbájos, aranyos történet egy szeretnivaló kislányról, egyszerű, mégis tüneményes stílusban, megkapó modorban tálalva. Ugyanakkor - ezzel egyidejűleg - , anélkül, hogy konkrétan kimondaná, a képedbe vágja: "Ember, mit tettél?!?"

És akarva, akaratlanul is rádöbbensz: igen, Te is bűnös vagy. És az is, aki most melletted ül. És a szomszédod is. És a világ valamennyi embere. Az a sok-sok ember, aki tönkreteszi szép lassan a Földet…Bizony, a mi drámánk ez. A mi végzetünk…

Bár a könyv a sci-fi kategóriába tartozik, valójában egyetlen valóságtól elrugaszkodott feltételezésből indul ki: mi lenne, ha a Föld mozgása drasztikusan lassulni kezdene? Ez a könyv alapfelvetése - ebből indul ki minden, valamennyi esemény és történés ennek a következménye. Minden más csak okozat, szép sorjában, logikusan, átgondoltam egymást követve, felsorakoztatva - néhol teljesen dokumentumkönyv-szerűen, szinte ismeretterjesztésként. És pontosan ez a stílus, ez a tudományosság az, ami annyira reálissá, annyira valóságossá teszi a könyvet, hogy egyáltalán nem érezzük sci-finek, vagy fantasy-nek, sokkal inkább egy realisztikus regénynek, ami valóban az életünkről szól. Rólunk.

És ha jobban belegondolunk, azért ez félelmetes...Mert elhisszük, sőt tudjuk: ez valóban bármikor megeshet, bármikor megtörténhet. Akár holnap vagy most, ebben a pillanatban. Érezzük a fenyegetését, viseljük a súlyát...és hiába minden tudomány, minden technikai vívmány, dollárok milliói, zseniális elmék - nincs hová menekülni, nem lehet elbújni. Ha a Föld besokall, és azt mondja: elég volt, nem tehetünk semmit. Ha elpusztul, vele együtt pusztulunk...

Bizony, ilyen kemény téma ez. Lesújtó, szomorú és elkeserítő...és azt hiszem, ezt maga az írónő is világosan tudta és látta. Ezért is választotta éppen Juliát arra a szerepre, hogy elmesélje a történteket, hogy vállalja a narrátor szerepét. Hiszen ő egy 11 éves, ártatlan, naiv, érzékeny kislány, aki - amellett, hogy a világ összeomlása fenyegeti -, saját kicsiny világát is igyekszik felépíteni, megérteni és megmenteni. Megmosolyogtató, angyali stílusban tárja fel előttünk mindennapi életének, első szerelmének gondjait és történéseit, ellensúlyozva ezzel a katasztrófa nyomasztó eseményeit. Feltárja egy kaliforniai kisváros hétköznapi embereinek életét, szülei házasságának válságát, az iskolai kirekesztettség állandó problémáját - a jelenkori, hétköznapi emberi sorsokat. S mindez olyan bravúrosan, olyan magától értetődő  természetességgel fonódik össze a Föld valódi problémáival, az igazi katasztrófával, hogy a regény egész története valódinak, megtörténtnek hat.

Az is igen hamar bebizonyosodik, hogy maga a narráció is különös kettősséget hordoz: hiszen Julia maga is idősebb, érettebb már, mikor visszaemlékszik az események alakulására. Érezzük ezt a szavaiból, a tárgyilagos, tényszerű stílusból, az állandó előreutalásból. Mégis, igyekszik mindent a 11 éves szemével nézni, próbál 11 éves kori önmagára, akkori gondolataira visszaemlékezni. Ettől válik igazán különlegessé és megkapóvá a könyv egész stílusa...

A maga nemében páratlan alkotás ez a könyv. Bravúrosan megírt, jól átgondolt, logikusan felépített, szeretnivaló karakterekkel és gyönyörű leírásokkal.

Sok mindenre rádöbbenti az embert: rádöbbent, hogy mennyi hibát vétünk életünk folyamán, hogy mennyi mást csinálhatnánk másképp, hogy mennyire nem értékeljük a mindennapok csodáit, az élet apró örömeit, a világ szépségeit. Hogy mennyire elkényelmesedtünk. Hogy mennyire természetesnek vesszük azt, amit nem szabadna annak vennünk... 

És talán egy rövid időre eléri a célját: hogy rávegyen minket, csináljuk másként, csináljuk jobban! De tudom, eltelik egy nap, vagy kettő, és minden ugyanúgy lesz, mint régen...ugyanúgy folyatjuk a vizet, ugyanúgy égetjük a villanyokat, ugyanúgy visszatérünk a rossz szokásokhoz, mint azelőtt...és lassan elfelejtjük, hogy valaki egyszer  már elmondta, elmesélte, hogy mi lehet ennek a következménye...hogy saját magunkat taszítjuk a mélybe...

Borító:

A könyv világszerte sokféle borítóval megjelent, s ezek közül egyértelműen az a legszebb, amit a Libri Kiadó is átvett és használt a könyv kiadásakor. Gyönyörű...Csakhogy...ennek ellenére azt gondolom, a könyv témájához és tartalmához mégsem ez illik a legjobban...legalábbis számomra ez túl mesés, túl lágy - valamiért könnyed, jó hangulatú gyerekmesék jutnak róla eszembe, nem pedig az a látomás, hogy lassan elpusztul az emberiség...

Talán az olasz...vagy a lengyel borító találóbb - annak ellenére, hogy nem szépek, mégis valahogy jobban kifejezik a könyv hangulatát...

Érdekességek:

A könyv írója, Karen Thompson Walker a kaliforniai San Diegoban született - vagyis ott, ahol maga a történet is játszódik: a regény helyszínén. Az UCLA egyetemen végzett irodalmi tanulmányokat, majd újságíróként kezdett el dolgozni. Jelenleg Brookynban él a férjével és a második könyvén dolgozik.

Talán kevesen tudják, hogy a Csodák korának megírását valós esemény ihlette, méghozzá a 2004-es nagy indonéziai földrengés. Úgy tartják ugyanis, hogy a földrengés olyan hatalmas volt, hogy ennek hatására a Föld forgása minden nap néhány mikrosecundumot lassult... Ezt a gondolatot vitte tovább az írónő és vetette papírra: vagyis mi lenne akkor, ha valóban lassulna a glóbusz forgása, de ennél jóval nagyobb mértékben? Milyen következményekkel járna? Karen T. Walker rengeteg szakirodalmat áttanulmányozott, asztrofizikusokkal konzultált - igyekezett minden feltevését tudományos oldalról megközelíteni és minél valóságosabban leírni. Mit mondhatnék? Sikerült neki.

Még egy érdekességek hadd emeljek ki, főként azért, mert Julia nagyapja az egyik legkedvesebb karakter volt számomra a könyvben ... Karen T. Walker a nagyapa karakterét saját nagyapjáról mintázta, aki valóban aranyásó volt Kaliforniában, és a nyaklánc, amit Julia viselt a nyakában, valóban létezett/létezik... Az írónő maga is kapott egy kis aranyrögöt láncra fűzve a nagyapjától. Íme:

És végül, nézzétek meg a könyv trailerét!