Fülszöveg: Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús,
soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…
Cselekmény: Annyi pozitív bejegyzést, annyi jó kritikát olvastam erről a könyvről, hogy el kellett hinnem, hogy ez egy szuper könyv és meg is szereztem a Bookline jóvoltából. És igen, jó könyv, izgalmas, sőt horrorisztikus, a karakterek szuperül kidolgozottak, a történet eredeti - és mégsem bővült el annyira, hogy azt mondjam: a kedvenceim közé kerülhet. Azt hiszem, a legtöbb dologgal így vagyunk: ha túl nagy az elvárás, csalódás lesz a vége...Miért is?
Mert én nem igazán szeretem a horrort... Nem szeretem a feltámadó halottakat: sem a zombikat, sem a szellemeket, sem a kísérteteket vagy lidérceket... Amikor az Átok c. filmet néztük anno a párommal, annyira féltem rajta, hogy sírva könyörögtem neki, hogy ne menjen ki pisilni, vagy ha kimegy, engem is vigyen magával! Nevetséges, ugye? De komolyan! Annyira tudok félni (nem tudom miért és mitől), hogy az már tényleg vicces! Utólag nekem is, de akkor....! És ez a könyv engem nagyon emlékeztetett az Átok c. filmre....(anélkül, hogy elárulnék bármit is: nem ugyanaz a történet, nem szellemek vannak benne - legalábbis nem úgy, de mégis..)
Szóval a történet: Chloé emlékszik rá halványan, hogy egész pici korában szellemeket látott és diskurált velük. De elköltöztek, az édesanyja meghalt és elfeledte ezt a képességét, már csak álmaiban jön elő a réges-régi emlék. Aztán egy napon lát egy fiút, aki nyomtalanul felszívódik. Később a sötét étkezőben sírást hall, és egy árnyat vél látni. Aztán az iskolai folyosón megszólítja őt egy megégett arcú ember, követi és akkor már tudja: a szellemek visszatértek. Ám rajta kívül más nem hallja, nem látja az embert, Chloé őrjöngve menekül, mire mindenki azt gondolja, Chloé idegösszeomlást kapott és mentő szállítja el. Végül orvos nagynénje elviszi őt a Lyle-házba, ahol zavart fiatalokat kezelnek.
Chloé szobatársa Liz lesz, akinek heves dühkitörései vannak. Megismeri Rae-t, a piromániást, Torit, aki szintén valamiféle érzelemzavarral küzd, Dereket, a mogorva és barátságtalan hatalmas fiút - szintén agresszív hajlamokkal és Simont, akinek - úgy tűnik -, az égvilágon semmi problémája sincsen. A szellemek ismét jelentkeznek, Liz eltűnik - különös módon, és minden lakóról kiderül valami furcsaság. A ház pincéje pedig szörnyű titkokat rejt. Vajon mi köti össze a fiatalokat, akiket ide szállítottak? Hova tűnnek azok, akiket elszállítanak? Mi van a pincében? Mit keres a házban Simon? Ezernyi kérdés....
A könyv tele van titokkal, rejtéllyel, amiből igen kevésre kapunk választ a könyvben. Ez engem rettenetesen zavart. Szerettem volna megtudni kicsit többet, de csak még több kérdés halmozódott fel bennem... Olyan ez az első kötet, mint egy bevezető, kellene a második rész is - minél előbb -, hogy kiteljesedjen.
A felépítése brilliáns: történik valami fontos, izgalmas, vagy megoldódik egy kisebb rejtély, aztán - hogy leülepedjen bennünk és megemésszük -Chloé összefoglalja magában az eseményeket, kérdéseket tesz fel magának, és levonja a következtetéseket - az jut róla eszembe, mint amikor az ember lefekvés előtt összegzi magában a nap történéseit. Megnyugtat és lecsillapít, hogy aztán másnap újult erővel legyen úrrá rajtunk a meglepetés és a félelem.
A könyv tele van rejtéllyel és titokkal. A többség kiszámítható és lehet rájuk számítani, mások pedig tényleg meglepőek, olyanok, amire nem is gondolsz. Számomra ilyen Derek "titka" - valami egészen mást vártam tőle, annak ellenére, hogy minden jel rámutatott, hogy mi is a helyzet valójában. A vége is meglepő, tetszett.
A legfélelmetesebb és legijesztőbb rész kétségkívül a pince-jelenet, számomra mégis a könyv csúcsa a menekülés a végén. Izgalmas, igazi üldözős, vizuális élmény!
Ja és még egy dolog: aki a Ya-nál már megszokott love storyban reménykedik, csalódni fog. Ebben a könyvben nincsen romantika. Illetve csak nagyon finoman, nagyon árnyaltan, mondhatni úgy is, hogy a romantika ígérete van benne, ami valószínűleg majd a második vagy a harmadik kötetben teljesedik ki. Hogy ki között? Nos, Simon már itt értésünkre adja, hogy tetszik neki Chloé, és a lány sem közömbös iránta. Elvégre Simon csinos, megnyerő modorú, kedves - egyszóval tökéletes társ lehetne. De én mégis inkább Derekben látom a lehetőséget: igaz, hogy mogorva, bárdolatlan és nem sok kedvesség szorult belé, de van valami vibrálás közte és Chloé között. Aztán az, hogy Chloé ott van vele, mikor szüksége van rá: na az tényleg pont az i-n, én biztos vagyok benne, hogy lesz még köztük valami....
Karakterek: A karakterek - mint már mondtam - jól kidolgozottak, szerethetők, sok lehetőséget látok bennük a további részeket tekintve. Chloé igazi főhős: nem az a sipítozó, ostoba tinilány, akit megszokhattunk már a legtöbb YA-ban. Meglepően reálisan látja a dolgokat, vág az esze, meg bírja védeni magát, nem siránkozik folyton.
Simonról már szóltam és Derekről - ez utóbbi nagy kedvencem a könyvben! Úgy tűnik, bírom az ilyen arrogáns, undok pasikat...:-))
Rae-ben kicsit bizonytalan vagyok. Látszólag minden rendben van vele, de valamiért mégsem kedvelem, nem bízom benne...Hogy a sejtésem beigazolódik-e, az majd kiderül a következő kötetekből....
Hangulata: hátborzongató, igazi lidérces hangulata van, úgy érzem mintha minden sarkon (lapon) lesne rám valami ijesztő, valami félelmetes. Brrrr!
Borító: Nagyon szép. Bár Chloé-t nem így képzeltem el, mint amilyen a lány a borítón, de mégis tetszik. Imádom a medál csillogását és kiemelkedését!
A további kötetek:
A legfélelmetesebb és legijesztőbb rész kétségkívül a pince-jelenet, számomra mégis a könyv csúcsa a menekülés a végén. Izgalmas, igazi üldözős, vizuális élmény!
Ja és még egy dolog: aki a Ya-nál már megszokott love storyban reménykedik, csalódni fog. Ebben a könyvben nincsen romantika. Illetve csak nagyon finoman, nagyon árnyaltan, mondhatni úgy is, hogy a romantika ígérete van benne, ami valószínűleg majd a második vagy a harmadik kötetben teljesedik ki. Hogy ki között? Nos, Simon már itt értésünkre adja, hogy tetszik neki Chloé, és a lány sem közömbös iránta. Elvégre Simon csinos, megnyerő modorú, kedves - egyszóval tökéletes társ lehetne. De én mégis inkább Derekben látom a lehetőséget: igaz, hogy mogorva, bárdolatlan és nem sok kedvesség szorult belé, de van valami vibrálás közte és Chloé között. Aztán az, hogy Chloé ott van vele, mikor szüksége van rá: na az tényleg pont az i-n, én biztos vagyok benne, hogy lesz még köztük valami....
Karakterek: A karakterek - mint már mondtam - jól kidolgozottak, szerethetők, sok lehetőséget látok bennük a további részeket tekintve. Chloé igazi főhős: nem az a sipítozó, ostoba tinilány, akit megszokhattunk már a legtöbb YA-ban. Meglepően reálisan látja a dolgokat, vág az esze, meg bírja védeni magát, nem siránkozik folyton.
Simonról már szóltam és Derekről - ez utóbbi nagy kedvencem a könyvben! Úgy tűnik, bírom az ilyen arrogáns, undok pasikat...:-))
Rae-ben kicsit bizonytalan vagyok. Látszólag minden rendben van vele, de valamiért mégsem kedvelem, nem bízom benne...Hogy a sejtésem beigazolódik-e, az majd kiderül a következő kötetekből....
Hangulata: hátborzongató, igazi lidérces hangulata van, úgy érzem mintha minden sarkon (lapon) lesne rám valami ijesztő, valami félelmetes. Brrrr!
Borító: Nagyon szép. Bár Chloé-t nem így képzeltem el, mint amilyen a lány a borítón, de mégis tetszik. Imádom a medál csillogását és kiemelkedését!
A további kötetek:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése