Roni olvas: Marissa Meyer: Cinder

Fülszöveg:

126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

A könyvről:

Azt hiszem, Hamupipőke meséje nem volt kifejezetten a kedvencem gyermekkoromban. Már csak azért sem, mert már akkor olyan nagyfokú igazságérzet munkált bennem, hogy minden alkalommal, amikor a szüleim ezt olvasták nekem, sírva fakadtam: nem bírtam elviselni, hogy szegény Hamupipőkének ilyen könyörtelen sors jut igazságtalanul! Miért neki? Miért tőlük? Miért így?...Azt hiszem, ez volt az első találkozásom az emberi kegyetlenséggel. Az első szembesítés azzal, hogy az emberek nem mind szeretetteljesek, segítőkészek és könyörületesek... nem is tudom...talán ez fájt annyira. Így aztán a könyv hamarosan felkerült a könyvespolc legtetejére - több más kötettel együtt... Apukám egy idő után megtiltotta, hogy ebből olvassanak nekem :D

Szerencse, hogy nem látta, hogy ezúttal mégis mit tartottam a kezemben: Marissa Meyer Cinder című könyvét! :)

Bizony-bizony, a könyv nem más ugyanis, mint a Hamupipőke egy futurisztikus, fantasztikus átdolgozása, a mese legfőbb elemeinek keresztezése egy elképesztően megálmodott és kidolgozott jövőbeli világgal.

A főhősünk Cinder, egy 16 éves kiborg lány, akinek számos testrészét és sejtjét mesterségesen pótolták egy múltbéli balesete miatt, így az egyik kezét és lábát is. Az agyi működését parányi mikorchip ellenőrzi (a retinája belső részén lévő kijelző például zölden villog, ha hazugságot észlel.. ) és arról híres, hogy ő Új-Peking legjobb műszerésze. Bizony, hiszen Cinder gépeket javít, kiborgokat szerel azért, hogy mostohaanyjának és testvéreinek megkeresse a mindennapi betevőjüket. Mindezért cserébe csak gyűlölködést és rossz bánásmódot kap, egyedül Iko, a robotja és kishúga, Peony nyújt ebben némi vigaszt.

Mikor azonban Cinder műszerészbódéjába maga Kai herceg tér be és viszi be az androidját javíttatni, Cinder élete megváltozik: Peony elkapja a lakosságot sújtó halálos kórt, Cindert mostohaanyja eladja, ráadásul ő, a kis lenézett és kiközösített kiborglány beleszeret a leendő császárba... Ráadásul hamarosan kiderül: ő maga sem egészen az, akinek korábban hitte...

Bevallom, első hallásra nekem is elég meredeknek tűnt ez a történet: kiborgok, holdlakók, Peking...ráadásul mindez Hamupipőke sztorijával???

És mégis: egy csodálatosan szórakoztató, érdekes, lebilincselő könyvet kaptam, aminek minden egyes sorát szerettem és még napokkal a befejezése után is többször beugrik róla egy-egy kép.

Az írónő által megálmodott világ egészen elképesztő: eredeti, részletgazdag, és nagyon is van valóságalapja. Negyedik világháború? Sajnos elképzelhető. A távol-kelet mint új nagyhatalom? Hát persze, hogy lehetséges.

Kezdetben - bevallom - teljesen meglepett, hogy a történet helyszíne Peking, és a keleti kultúra a könyv egész társadalmának és államfelépítésének az alapja. De aztán rádöbbentem: ha máshol játszódna, nem is tetszene a könyv. Ez a helyszín adta meg ugyanis a regény teljes hangulatát, kiszínezte, élettel, hangokkal töltötte meg, egzotikussá tette az egész történetet.

A cselekményeket tekintve a könyv fordulatos, lendületes, bár nem mondhatni, hogy tele lenne meglepetéssel: a könyv elején nagyjából lehet tudni, hogy ki is Cinder és mi lesz a kötet vége, de azt gondolom, hogy itt nem is ez a lényeg! Nem a min, hanem a hogyanon van a hangsúly. Hiszen ismerjük a mese végét is, mégis szeretjük újra és újra hallani és elolvasni. Itt sincs ez másképp.

A dialógusok könnyedek, természetesek, sok az izgalom, a feszültség, van benne sok humoros rész és egy leheletfinom, cseppnyi kis szerelem, ami inkább gondolati síkon zajlik, mint ténylegesen.

És a könyv utolsó oldalához érve észre sem veszed, hogy vége lett...

persze, mert nem lett vége! Folytatása következik!

Karakterek:

Ez az a könyv, ahol a karakterek mind-mind úgy tökéletesen megalkotottak, ahogy vannak. Képviselnek minden szükséges jellemvonást, minden nélkülözhetetlen tulajdonságot ahhoz, hogy azt szimbolizálják és jelenítsék meg, amire szerepük szerint hivatottak.

Cinder a szegény, elesett lány, aki minden sérelme ellenére talpraesett, bátor és találékony, aki gondolkodás nélkül helyez másokat önmaga elé.

Kai az igazi mesebeli herceg megtestesítője - nyílt szívű, természetes, könnyed, aki tökéletesen alárendeli magát az alattvalói jólétének, aki képviseli és védelmezi az elesetteket és beleszeret abba a lányba, aki a legkevésbé nekivaló . Vagy mégis?

A mostohák egy pillanatra sem estek ki a szerepükből! Igazi bántó, sértő, kegyetlen zsarnokok ők, minden gonoszság, felsőbbrendűség, hiúság és álnokság képviselői.

És Dr. Erland - a jótündér keresztanya... :) Picit viccesen hangzik így, de számomra ő az, valóban. Van benne egy icipici varázslat, egy icipici cserfesség és egy jó nagy adag jóindulat, segítőkészség, támogatás és szeretet. Nagyon szerettem őt,mindezért és a természetességéért. Azért, hogy nem műttette meg a szemét és azért, mert kopaszodik ...

Bár Iko és Nainsi nem tartozik szorosan véve ide, hadd szóljak róluk is pár szót - imádtam őket! Ikot különösen. Ez a személyiségzavaros robot, akit elvileg rosszul programoztak, lehetetlenül eredeti egyéniséggé vált - minden eltévesztett áramköre és rossz helyre tett chipje ellenére! vagy pont azért! Humoros, vicces, már-már nevetséges, de imádnivaló!

És ha megnézitek a két kis képet, ami alapján az írónő megálmodta őket...cukik!

Borító:

Aki ismer, tudja, mennyire nagyon elkötelezettje vagyok a minőségi könyvkiadásnak és az esztétikus borítóknak. Nos, azt kell mondanom, az Alexandra Kiadó által megjelentetett Cinder tökéletesen megfelel minden elvárásomnak! Csodaszép kötet!

Keménytáblás, védőborítós, a történethez remekül idomuló betűk stílusa elbűvölő, az offszet nyomda adta lehetőségeknek köszönhetően csodaszép! Maga a könyv a nagyobb méretűek közé sorolható, de még kényelmes kézben tartani.

A minőségről pedig annyit: a könyvet kölcsön kaptam. Előttem ketten olvasták és a fél országot bejárta a postának köszönhetően. Ennek ellenére a könyvön nyoma sincs a korábbi olvasásoknak! Tökéletes, tartós, az a fajta könyv, amit a belbecs és a külcsín miatt egyaránt a polcunkon kell tudnunk!

Nekem mindenképpen!

és íme néhány külföldi kiadás...

Érdekességek:

Marissa Meyer, a Cinder írónője 1983-ban született. 14 éves korában a legjobb barátja révén ismerkedett meg az animével és a fanfiction-nel - így lett hatalmas Sailor Moon rajongó és sok-sok fanfiction írója -Alicia Blade írói álnéven.

Egyetemi diplomát Kreatív írás és Gyermekirodalom szakon szerzett a Pacific Lutheran University-n. A diploma megszerzése után egy ideig Seattle-ben dolgozott lektorként - természetesen könyvkiadóknál.

Aztán egy nap gondolt egyet, és főállású íróvá lépett elő :). A Cinder az első regénye, de saját bevallása szerint halmokban hevernek nála otthon a befejezetlen történetek.

Jelenleg férjével és három cicával él együtt.

A Cinder folytatása február 5-én jelenik meg az USÁban és a Scarlet címet kapta. Nem véletlenül - természetesen. Hiszen a Holdbéli Krónikák második könyve ezúttal a Piroska és a farkas történetét dolgozza fel kicsit másképp, kicsit futurisztikusabban, kicsit fantasztikusabban...És hogy Piroska és Hamupipőke életének szálai hogyan kapcsolódnak össze? Nos, ezt hivatott bemutatni a második rész...Reméljük még idén olvashatjuk mi is!

A könyvhöz ezúttal is tartozik egy playlist, vagyis néhány olyan dal, amiről elmondható, hogy a Holdbéli Krónikákat ihletője, hangulatadója. Marissa Meyer youtube oldalán megtekinthetők. És aki esetleg még többet szeretne tudni a Marissa által felépített világról, a háttérről, az elolvashatja az írónő honlapján a Holdbéli Krónikák világának felépítését és lakóinak életmódját.