Rupáner-Gallé Margó: Malom a tóparton

Fülszöveg:
Az éjszaka kellős közepén hangosan dörömbölnek a Márai kastély kapuján. 
A csendháborítót Vikor Annának hívják. A középső Márai lánynak, Izadórának a legjobb barátnője volt, mielőtt az élet elválasztotta volna egymástól a kastélyban élő elkényeztetett kisasszonyt és három évvel fiatalabb rajongóját. A család elköltözése után Anna a kilátástalan nyomorból menekült egy rossz házasságba, melynek most drámai körülmények között véget kellett vetnie. 
A szép Izadórát emlékek sokasága rohanja meg, s közülük van egy, melynek akár örülhetne is, ha merne: annak idején egy családi katasztrófa nemcsak Annát száműzte a Kristályhegyről a távoli Velencei-tó partjára, hanem Vikor Dávidot, a lány lobogó hajú és lobogó lelkű szőke fivérét is, az egyetlen fiút Izadóra életében, aki iránt sosem tudott olyan közömbös lenni, mint ahogy annak idején mutatta…

A könyvről:

Bizony, a Malom a tóparton Rupáner-Gallé Margó immár harmadik kisregénye, és ezzel immár  mindhárom Márai lány történetét megismerhettük...Igaz, ott van még Betti, a barátnő, akinek még nem sikerült párra találnia, és remélem, hogy a regénysorozat folytatódik majd az ő történetével, mert nagyon szerettem ezeket a könnyű, szórakoztató, a végtelenségig nőies kis könyvecskéket. Nemcsak azért, mert női sorsokról szólnak, nemcsak azért, mert hihetetlen báj és kecsesség lengi át a köteteket, hanem azért is, mert olyan hihetetlenül szép és szeretnivaló tájakon játszódnak, amit  olvasás után muszáj felkeresnünk és megnéznünk...

Ez a harmadik kötet pedig különösen közel áll a szívemhez, hisz a helyszín nem más, mint a fejér megyei Velence, gyermekkori fürdőzéseink kedvelt helyszíne szülővárosom  szomszédságában...

A történet középpontjában ezúttal Izadóra, a legidősebb Márai lány áll, akit mindenki gőgösnek, hidegnek, távolságtartónak ismer, pedig a szíve mélyén ő is szeretetre, szerelemre vágyik. Szépsége és társadalmi helyzete miatt meglehetősen kevés elutasításban volt része az életben, éppen ezért, amikor mégis megtörtént, örökre az emlékezetébe vésődött és a szívéig hatolt. És ez a valaki nem más volt, mint gyermekkori barátnőjének, Annának a bátyja, Dávid. Éppen a 18. szülinapján kosarazta ki - minden barátja és barátnője előtt. Izadóra azóta sem tudja kiverni a fejéből a jelenetet és persze a fiút sem...

Aztán egy éjszaka kétségbeesett dörömbölés veri fel a lányokat legszebb álmukból: Anna bajban van és segítséget kér. Természetesen a nővérek most is összefognak és együttes erővel igyekeznek kihúzni a csávából Annát, akinek hamarosan megjelenik a bátyja is...Izadóra legnagyobb riadalmára...Hogy ezután mi történik? Nos, erről szól a történet...

A történet éppen azt adja, amit a fülszöveg alapján ígér: kedves, vívódó, bonyodalmakkal átszőtt szerelmi sztorit, könnyű kikapcsolódást a fáradt, nehéz napok után. 

Ám ezúttal a könnyed, nőies témák mellett igen kényes dolgokat is érint, többek között a családon belüli erőszakot, ami sajnos egyre több nőt érint napjainkban is. Szóba kerül az afrikai éhezők helyzete is, és az örök kérdés: mivel, hogyan tudnánk segíteni rajtunk.

Kemény és szívszorító témák ezek, amiről olvasnunk is fáj, mégis szükségesek és fontosak, amiről néha muszáj szót ejtenünk...még ha úgy is tesszük, mint ebben a könyvben: érintőlegesen, finoman, felhívva rá a figyelmet, mégis megtartva mellette a könyv eredeti könnyedségét és bájos hangulatát...

Mert igen, a könyvet ezúttal is körbeveszi az a nőies báj és kecsesség, amit Margótól már megszokhattunk,  és amit én nagyon szeretek, mert igen közel áll hozzám. A szereplők közötti párbeszédek ezúttal is élvezetesek, finoman csipkelődők, bájosan humorosak, megmosolyogtatóak.

A tájleírások részletgazdagok és pontosak, olyan finom romantikával és természetközeliséggel fűszerezve, amire csak az képes, aki szerelmese a magyar vidék szépségébe, egyedülálló  természetességébe. Árad belőle a szeretet és a büszkeség - és valóban, ez a könyv is megmutatja ismét: méltán lehetünk büszkék rá!

Ha összegezni kellene, azt mondanám, olyan ez a könyv, mint egy oázis: pihenő a megfáradt léleknek, remény a reményvesztetteknek, erő a gyengéknek, hit a hitetleneknek. Árad belőle - ahogy az előző kötetekből is - az optimizmus, a pozitív szemlélet. Rámutat, hogy akármennyi rossz és szenvedés van is a világban, néha muszáj a valóságtól elszakadni, néha muszáj álmodozni és az álmokból erőt meríteni. Akarni kell, küzdeni és tenni, és ha nem veszítjük el a hitünket, előbb -utóbb megtérül a fáradozásunk és elnyerjük a jutalmunkat: legyen az egy rég várt szerelem, vagy egy újonnan érkező gyermek, vagy egyszerűen csak egy malom a tóparton...

Karakterek:

A regény szereplői ezúttal is a már megszokott jól kidolgozott karakter kategóriába tartoznak. 

Izadóra a maga fensőbbséges tartásával és kifogástalanságával igazi úrilányos karakter - legalábbis én ilyennek képzelem a kisasszonyokat :) Egy picit a párom nagymamájára emlékeztet, aki igazi békebeli polgári családból tartozik, még ma is kesztyűben jár és elvárja, hogy őt szolgálják ki elsőként - de ezt ne áruljátok el senkinek!  Azért én szeretem :)

Dávid kicsit emlékeztet Gáborra: ugyanaz a szarkasztikus humor és éleslátás jellemzi, de azt kell mondjam, Gábor továbbra is a kedvencem marad a morgómedve stílusa ellenére - vagy pont azért. Dávidot picit merevebbnek, komolyabbnak látom.

De ők is, még így  is szeretnivaló figurák.

Borító: 

És igen, a már sokat emlegetett zöld borító - Izadóra regénye. Továbbra is vesszőparipám ez a zöld-kék párosítás és az örök kérdés: miért ez a zöld Izadóra színe, és miért a kék Dáliáé? 

És ahogy gondolkodtam és ötleteltem, eszembe jutott valami, ami Titeket is érint! Játsszunk!

Aki ezt logikusan és elfogadható érvekkel meg tudja indokolni, azt valamiképpen megjutalmazom! Hogy mivel, még nem tudom, de kitalálok valamit! 

A kérdés tehát:

- szerintetek miért a zöld borító tartozik a fekete hajú, kissé gőgös Izadórához, akinek a története Velencéhez tartozik

- és miért a kék borító tartozik a vörös Dáliához, aki Salzburgtájaira kalauzol minket ?

Szóval, várom kommentekben a logikus magyarázatokat és ötleteket! 

A könyvet köszönöm az Aba Kiadónak!