Jamie Mcguire: Gyönyörű sorscsapás

Fülszöveg:

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.

Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.

Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

A könyvről:

Vannak könyvek, amik talán nem hibátlanok, mégis amint a kezedbe veszed őket, beszippantanak. Elnyelnek a saját maguk kis képzeletvilágába, kitöltik a mindennapjaidat és nem engedik, hogy lerakd őket a kezedből vagy kizárd a történeteiket a fejedből. 
Nos, ez is egy ilyen könyv volt.

A történet főhősnője Abby Abernathy, aki egy bűnös, zűrös-zavaros élet elől menekült el 18 évesen az otthonától távoli egyetemre, hogy végre minden bélyegétől megszabadulva új életet kezdhessen. Szerencsére ebben nem kell egyedül osztoznia, hiszen vele van legjobb barátnője és legfőbb támogatója, America is.

Minden a tervek szerint is alakul, ám America egy napon elviszi barátjnőjét a barátja lakótársának a bokszmeccsére, és innentől kezdve Abby élete ismét a feje tetejére áll. Travis ugyanis a tipikus rosszfiú: tetovált, bunyós, a suli nagymenője, akiért bomlanak a lányok és ő ezt tudatosan ki is használja. Pont az, aki elől Abby menekül...és mégis...Valami ismeretlen kötelék szövődik közöttük, s lassan elválaszthatatlan barátok lesznek. VAgy mégsem?

Számomra egy picit időutazás volt ez a könyv. Visszavitt egy pillanatra a főiskolás évekbe, az önfeledt mókázás, bulizás, szabadság időszakába, amikor minden könnyednek és egyszerűnek látszott, mi magunk pedig légneműként lebegtünk át az élet ezen időszakán. Nem tévedett, aki azt mondta, hogy életünk legszebb, legmozgalmasabb periódusa ez - csak ezt inkább utólag tudjuk meg, nem pedig akkor, a jelenben...
De amikor ilyen könyveket olvasok, egy kis időre ismét ott vagyok, akkor - és ez meglehetősen jóleső érzés...

A történet egy modern szerelmi dráma, annak minden szépségével, fájdalmával és bonyodalmával. Abby és Travis kapcsolatának alakulása nem meglepő, azt hiszem, még csak nem is újszerű. De éppen ezért jó olvasni, éppen ezért bújunk ki a bőrünkből, hogy olvashassuk már tovább, gördítsük már tovább a szálakat. A könyv első felét nem lehetett nem egyszerre elolvasni, vonzotta, elnyelte az embert, nem lehetett abbahagyni.

S hogy mit gondolok mégis erről az édes-bús kapcsolatról? Azt gondolom, bizony gyönyörű sorscsapás ez: amikor két lobbanékony, ezer lánggal égő ember egymásra talál, s nem lehet tudni, vajon kioltják-e egymás lángjait, vagy erdőtűzzé nagyítják azt... És nem tudom, melyik a jó megoldás? Egyáltalán van-e?


A könyv szerint van, hiszen a végkifejlet látszólag megoldja ezt a problémát. Én azt gondolom, azért ez egy kicsit tejszínhabos: a való világban nem így működnek a dolgok. Talán később, mikor már érettebb mindkét szereplő. Amikor már benőtt a fejük lágya - ahogy mondani szokás. Én egyelőre csak a gyermekséget, a zavart és a kora felnőttkorra jellemző bizonytalanságot látom bennük, és nem hiszem, hogy ahogy döntöttek, az bármire is válasz vagy megoldás lehet. Sőt, talán tovább bonyolítja a szálakat.

A történet maga egyébként élvezetes, fordulatos, a vége fele picit már kezdtem úgy érezni, mintha túl sok lenne a bonyodalom, de mégis olvasni akarod, egyszerűen muszáj tovább és tovább lapozni, ameddig csak bírod egy szusszal.
A stílusa könnyed, mai, fiatalos, humoros, mégis választékos és igényes, egyáltalán nem fordul át ócska szlengbe vagy lazaságba.

Az pedig külön jópont, hogy ha jobban belegondolunk, és nem csak a fordulatok sokaságán és az érzelmek viharain próbálunk  hol könnyes szemmel, hol mosolyogva átlavírozni, a felszín alatt mélyebb tartalom, komoly mondanivaló is lapul: mennyit kell hozzáadnunk egy kapcsolat sikeréhez, miről kell lemondanunk a másikért, s mennyivel leszünk többek mégis általa? Mi az, amit még megéri feladnunk, és mi az a pont, amikor már több a fájdalom, mint a szép pillanat, s nemet kell mondanunk? Megéri-e? Kell-e? És hogyan? 

Fájdalmas és nagyon nehéz kérdések ezek, amiket felvetett bennem ez a könyv. Mert a látszólagos könnyedsége mögött azért nem olyan egyszerű téma ez. Megindító és elgondolkodtató..

Karakterek:

Abby számomra az a női karakter, aki teljes mértékben megfelel annak a személynek, akit elképzelek az ő szerepkörében. A reakciói és a tettei logikusak, elfogadhatóak, nem nyavalyog, nem panaszkodik, a félelmei racionálisak és érthetőek. Törékeny, igazi nőies nő, mégis nagyon talpraesett és találékony, aki nem hagyja megfélemlíteni magát. Az, hogy néha bizonytalan és határozatlan, mind indokolt - ismerve az előéletében tapasztalt problémáit. Hatalmas dilemma lehet neki Travis, aki visszaviszi picit régi énjéhez, ugyanakkor ő az, aki segít neki az lenni, aki ő ténylegesen. Ördögi körforgás ez, amiből nem hiszem, hogy lenne kiút....

A Travisszel kapcsolatos érzéseim már sokkal összetettebbek ennél. Ha egy szóval akárnám őt jellemezni, azt mondanám: veszélyes. És ennek a szónak - minden értelemben - megvan a maga rossz és jó oldala is. 
A jó oldal persze sokkal egyszerűbb: Travis veszélyes, hiszen erős, izmos, védelmező, tekintélye van az egész suli előtt, motorral száguldozik, pénzért verekszik és végzetes vonzerővel bír. Ki ne akarna egy ilyen igazi rosszfiút? Akivel mindenki az lehetne, ami csak álmában: vakmerő, őrült, szenvedélyes, vadító... Akár bevallja, akár nem, valahol minden nő vágyik erre...
De! 
Travis VESZÉLYES!: komoly dühkitörései alkalmával szétveri a fél lakást, péppé ver srácokat csak azért, mert véletlenül hozzáértek a barátnőjéhez, kihasznál lányokat és mindez számára teljességgel elfogadható, sőt logikus, birtoklási vágya határtalan. Valljuk be, azért ez egy picit ijesztő viselkedés. Nem normális, nem egészséges. Sajnos komoly viselkedésproblémákkal küzd, és ez nem hiszem, hogy egycsapásra megoldódna. 
Szimpatikus, vonzó, végtelenül szeretnivaló, de egészen biztosan nem egészséges...
A keményfiú szerepéből pedig nálam akkor esett ki leginkább, amikor térden állva, zokogva könyörgött Abbynek a bocsánatért. Nem! Ilyet egy férfi - főleg egy kemény férfi! - ne csináljon. Akármennyire fáj is, ne csússzon-másszon bocsánatért egy nő előtt. Legyen tartása, büszkesége, küzdjön másképp! Férfiasan! Ezt a részt egy az egyben kihagytam volna és akkor talán nem tűnik fel a többi hiányossága sem...

A mellékszereplőkre viszont azt kell mondanom: egytől egyig bámulatosak! Igazi példaképek ők, tökéletes megtestesítői a képviselt szerepeknek. Shepleynél és Americánál jobb és hűségesebb barátokat elképzelni sem tudnék, mint ahogy Parkernél idegesítőbb és elitebb jófiút sem. Abby szülei a tipikus elzüllött, lecsúszott párt jelenítik meg - hozzáteszem: tökéletesen, hiszen pillanatok alatt elérik a viselkedésükkel és tetteikkel azt, hogy egycsapásra meggyűlöljük és megvessük őket.

De az igazi kedvencem a Maddox család. Ez a csupa-csupa fiúból/férfiból álló kis család látszólag duzzad az erőtől, vadságtól, nyersességtől, valójában azonban ritkán látni náluk összetartóbb, szeretetteljesebb, ragaszkodóbb közösséget. Minden egymásra irányuló nyers tréfájukból árad az egymás iránt érzett végtelen szeretet és odaadás, a büszkeség egymás iránt, az együvé tartozás, a bajtársiasság. Abby helyében én rögtön első alkalommal csatlakoztam volna hozzájuk. Amikor pedig elfogadásuk jeleként Hugiként kezdték szólítani....na, ott dobtam volna be a törölközőt - így stilszerűen :) Nagyon szerettem őket! 

Borító:

Nagyon-nagyon szeretem, hogy a Maxim Kiadó valamennyi köteténél megőrizte az eredeti borítókat. 
Az üvegbúrában rekedt pillangó képe gyönyörű szép és gondolatébresztő. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon mit is jelképezhet, mit is jelenthet ez a kép...és arra jöttem rá, hogy elég sokféle magyarázat létezik. Értelmezhetjük így is, úgy is. 
Bár Jamie Mcguire szerint a magyarázat egyszerű: a pillangó a szépséget jelképezi, amint éppen  kilátástalan helyzetbe került, ami elől nincs menekülés. Travis maga a pillangó... szereti ugyan a szárnyait csattogtatni, de nem kerülheti el a sorsát...

Érdekességek:

Nem titok immár, hogy a Warner Bros megnyerte a könyv megfilmesítéséért vívott harcot.  Már megvan a leendő film producere (Donald de Line) és a forgatókönyvírója is (Julia Hart), így hamarosan kezdődhetnek a munkálatok.

Arról, hogy kik játsszák majd a főszerepeket, természetesen még semmit sem tudni… Találgatások vannak, hatalmas castingra lehet számítani, annyi bizonyos, Jamie McGuire, a könyv írónője határozott elképzeléssel rendelkezik a karaktereket illetően. Arra ugyan nincs ötlete, hogy ki játssza el Abbyt, de szeretné, ha Travis Chris Hemsworth lenne, Shepley bőrébe Cam Gigandet-t, America szerepébe pedig Britney Snow-t szeretné látni… 

Jamie Mcguire egyébként Tulsában született, majd édesanyja, Brenda Blackwellben nevelte fel. Jamienek radiológiából van diplomája.

Jelenleg férjével és három gyermekével Enidben él mintegy 30 hektáron, hiszen férje, Jeff vérbeli cowboy: lovakat tart, kutyát, macskát és kakast. Igen - kakast :)

Jamie eddig megjelent könyvei között van a Providence - trilógia (Providence, Requiem, Eden - gyönyörű borítóval és igen érdekesnek ígérkező sztorival! Mellesleg Jamie honlapján minden részhez külön playlistet találtok! ) és a New York Times bestseller listáját vezető Gyönyörű sorscsapás is. Amikor éppen nem ír, Jamie a családjának szenteli mindennapjait.

A Gyönyörű sorscsapás második kötete egyébként Walking disaster címen hamarosan a polcokra kerül. Nem más ez, mint Abby története Travis megközelítéséből - vagyis a fiú szemével. Érdekesen hangzik :)

És természetesen ha már volt szó a playlistekről: a Gyönyörű sorscsapás dallistáját Jamie oldalán szintén meghallgathatjátok.

Egy jól sikerült fanmade trailer :)