Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá? Ha nem jut eszedbe, miért, de tudod, hogy az életed egyik pillanatról a másikra szétesett és ennek valószínűleg Te magad vagy az oka?
Ha szeretnéd megtudni, tarts velünk egy misztikus és borzongással teli turnéra Rachel Ward: Nem enged a mélység című könyvével március 17-től 21-ig. A turné során megismerheted az írónőt, a könyv szereplőit és még sok egyéb érdekességet erről a fantasztikus és izgalmas ifjúsági pszicho-thrillerről, mely március 6-án jelent meg az Agave Kiadó gondozásában!
S még nem mondtuk volna? Természetesen ezúttal is megnyerheted a könyv egy példányát, ha ügyesen és sikeresen velünk játszol! Csak jól vigyázz, mert nem enged a mélység!
Rachel Ward: Nem enged a mélység - blogturné
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalak száma: 240 oldal
Borító: Puhatáblás, ragasztókötött
ISBN: 9786155442445
Fordító: Török Krisztina
Megjelenés: 2014. március 6.
Fülszöveg:
Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá? Mi történik, ha nem tudod, hogyan hozhatnád rendbe az életed? Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő, gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk.
A könyvről:
Annak idején, mikor Rachel Ward Számok sorozatának legelső kötete megjelent nálunk, rengeteg támadás érte. Bírálták a vulgáris nyelvezetét, a trágárságát, azt a nyers egyszerűséget, amivel az írónő a könyvet megírta.
Én pedig egyszerűen nem értettem, hogy hogyhogy nem látják, hogy miért nem érzik ennek a súlyát, a célját, az okait, azt, hogy miért volt szükség minderre?
Mert Rachel Ward az a fajta író, aki az írás minden egyes szegmensét felhasználja, aki segítségül hívja a nyelvezetet, a stílust, a karaktereket, még a cselekményszálat is ahhoz, hogy egy igen fontos és kényes társadalmi problémát elénk tárjon, méghozzá úgy, hogy azt mélyen elrejti egy érdekesnek és izgalmasnak ígérkező fantasztikus cseleményszál mögé.
Így volt ez a Számok minden egyes kötete esetében, és így van ez az Agave Kiadó által most kiadott Nem enged a mélység c. regényének esetében is.
A kötet főhőse Carl, akinek története egy viharos, éjszakai tóparton kezdődik, amint éppen újjáélesztik, bátyját pedig egy zsákba cipzározzák. Baleset érte őket a vízben, és Rob nem élte túl a fürdőzést. Carl viszont nem emlékszik semmire, elolvasott sms-ekből, megtalált fényképekből próbálja összerakni az életét, de világosan érzi: valami történt akkor ott, a vízben, ami nem baleset volt. Lassan bevillannak emlékfoszlányok, elkezd hallucinálni, és kezd rájönni arra, hogy elveszített bátyja nem egy ártatlan áldozat, talán éppen ő a baj legnagyobb okozója, a tragédia kiváltója. És ezzel még nincs is vége. Hiszen Rob mindenütt ott van, mindenütt üldözi, és most megtorlást, elégtételt követel...
.jpg)
Rachel Ward éveket várt a számok befejező kötetének megírása után, mire megírta a Nem enged a mélységet. Az eltelt időben azt hiszem, megfontoltabb, visszafogottabb lett a problémák elrejtése és érzékeltetése iránt és bátrabb, energikusabb a fantázia iránt. Írása ugyanis a nyersen realista társadalomkép felvázolása helyett sokkal inkább a pszichológiai thriller felé hajlong, szinte tökéletesen elfedve, kellőképpen leplezve valódi célját, a figyelemfelhívást, a valódi mondanivalót.
.jpg)
A cselekményvezetés igen jó iramú, pergő, lendületes, a könyvet olvasva az a fajta feszültség visz előre, ami miatt egyik oldalt a másik után lapozod, mert tudni akarod, hogy pontosan mi volt, és amikor megtudtad, tovább lapozod, hogy megtudd, hogy miért, hogyan és most mi lesz ... míg aztán észrevétlenül elfogynak a lapok. Így, minden átmenet nélkül, egy szuszra.
Az információt éppúgy csepegteti nekünk az írónő, mint a történet során folyton jelen lévő csöpögő vízcsap, fokozatosan rakjuk össze a fel-fel villanó emlékképekből a történéseket, míg a végén már sodró árként dönt le minket a lábunkról a döbbenet és a bizonytalanság. Mert nem, egy pillanatig sem lehetsz biztos benne, hogy mi valós és mi Carl képzeletének műve, mi az, ami tényleges és megtörtént, és mi az, ami a veszteség és bűntudat produktuma. Carl emlékei annyira homályosak, látomásai olyannyira őrültek, hogy szinte mindvégig kétségek között vergődsz: nem bízol sem Carl-ban, sem az emlékeiben, de legfőképpen a vízben nem.
.jpg)
Ez a folyamatosan jelen lévő bizonytalanság, a vízben rejlő folytonos fenyegetettségérzés sötét, drámai és feszült légkört kölcsönöz a könyvnek, sok esetben futkos a hideg a hátadon, és a legkevésbé sem vágysz arra, hogy akár a lábadat is betedd a fürdőszobába, míg olvasod!
S mindezek mellett, a háttérben ott húzódik a család megviselt, sokat szenvedett szörnyű sorsa, a londoni alsóosztály nélkülözései, a családon belüli erőszak felvillanó képei, alkoholizmus, vandálkodás, bántalmazás - vagyis az erőszak újra és újra megjelenő aspektusai, figyelemfelhívás a fiatalok, a társadalom örökké jelen lévő problémáira. S mégis, mindezek ellenére is ott lapul a könyv sorai között megannyi reményteljes pillanat, a jövő hittel és boldogsággal kecsegtető jelenetképei, ami lehetővé teszi számunkra azt, hogy ne zárjuk be rossz szájízzel a könyvet.
Rachel Ward stílusa továbbra is nyers, dísztelen, tökéletes tárgyilagosságra törekszik, érzelem- és képleírásai érzékletesek, szinte érezni a víz fojtogatását, a penész dohos szagát, a nyirkosságot mindenütt. Nyelvezete Carl korához és társadalmi helyzetéhez alkalmazkodva egyszerű és fiatalos, ám vulgaritását ezúttal a minimálisra csökkentette és irodalmi szintre moderálta.
Összességében véve azt kell mondanom, ez a kötet megerősített abban, hogy Rachel Ward írásai igazi gyöngyszemek a mai modern YA irodalom világában. Nemcsak egyedi ötleteivel és hihetetlen fantáziával átszőtt, feszült cselekményeivel tűnik ki az átlagból, de az emögött meglapuló, észrevétlenül, ám mégis hatásosan belénk ivódó nevelő szándék, figyelemfelhívás miatt is.
És csendben, nagyon halkan reménykedem benne, hogy el is éri a szándékát!
Karakterek:
Azt hiszem, aki olvasta már az írónő korábbi regényeit, megszokhatta már, hogy karakterei milyen jellegzetesek, erőteljesek és fejlődőképesek.
Carl a könyv eleji nemtörödőm, hideg kiskamaszból az emlékeivel együtt nyeri vissza saját személyiségét is, mindig többet és többet, míg a kötet végére teljes, egész emberként, szinte felnőttként áll előttünk. Vívódása, félelmei, az édesanyjához, a meleg biztonsághoz való ragaszkodása hitelessé, valódi 15 évessé teszi őt az olvasó szemében, tévedései, hibái szerethetővé, kedvessé teszi őt a szemünkben.
Az ő szöges ellentéte Rob, akinek sértő, durva, utálatos alakja maga az erőszak, a bosszú, a gonoszság. S bár néhány szempontból megérteni ragaszkodását az öccséhez és a barátnőjéhez, megbántottsága és féltékenysége (mindkét szereplő iránt) elfogadhatatlan és tökéletesen elítélendő.
A legnagyobb gondban Neisha és az Anya alakjával voltam, mert amellett, hogy sok ellenszenves és megvetendő tulajdonságuk, és rengeteg hibájuk van, mégis ők az egyetlenek, akik a bizalom, a törődés és gondoskodás egyetlen szikráját vetik Carl felé. Ellentmondásos személyiségük tovább erősíti a bennünk amúgy is felgyülemlett bizonytalanságot és feszültséget, mégis elindítva egyfajta reményteli jövőkép útján.
Borító:
A különböző országokban kiadott kötetek mindegyike természetesen a vízhez, a mélységhez kötődik - igazodva a cselekményszál legfőbb vonásához.
Az Agave Kiadó borítóképét tekintve azonban azt gondolom, a magyar kiadás az egyik legjobban sikerült, legszebb kép mind közül.
A tipográfia nagyszerű, a betűk kialakítása, elhelyezése, színvilága titokzatosságot, feszültséget sejtet, csakúgy, mint a víz alatti színátmenet, amely nemcsak a mélységet, de a hangulat kísérteties, borzongató voltát is előrevetíti.
Gratulálok a tervezőnek!
Én pedig egyszerűen nem értettem, hogy hogyhogy nem látják, hogy miért nem érzik ennek a súlyát, a célját, az okait, azt, hogy miért volt szükség minderre?Mert Rachel Ward az a fajta író, aki az írás minden egyes szegmensét felhasználja, aki segítségül hívja a nyelvezetet, a stílust, a karaktereket, még a cselekményszálat is ahhoz, hogy egy igen fontos és kényes társadalmi problémát elénk tárjon, méghozzá úgy, hogy azt mélyen elrejti egy érdekesnek és izgalmasnak ígérkező fantasztikus cseleményszál mögé.
Így volt ez a Számok minden egyes kötete esetében, és így van ez az Agave Kiadó által most kiadott Nem enged a mélység c. regényének esetében is.
A kötet főhőse Carl, akinek története egy viharos, éjszakai tóparton kezdődik, amint éppen újjáélesztik, bátyját pedig egy zsákba cipzározzák. Baleset érte őket a vízben, és Rob nem élte túl a fürdőzést. Carl viszont nem emlékszik semmire, elolvasott sms-ekből, megtalált fényképekből próbálja összerakni az életét, de világosan érzi: valami történt akkor ott, a vízben, ami nem baleset volt. Lassan bevillannak emlékfoszlányok, elkezd hallucinálni, és kezd rájönni arra, hogy elveszített bátyja nem egy ártatlan áldozat, talán éppen ő a baj legnagyobb okozója, a tragédia kiváltója. És ezzel még nincs is vége. Hiszen Rob mindenütt ott van, mindenütt üldözi, és most megtorlást, elégtételt követel...
Rachel Ward éveket várt a számok befejező kötetének megírása után, mire megírta a Nem enged a mélységet. Az eltelt időben azt hiszem, megfontoltabb, visszafogottabb lett a problémák elrejtése és érzékeltetése iránt és bátrabb, energikusabb a fantázia iránt. Írása ugyanis a nyersen realista társadalomkép felvázolása helyett sokkal inkább a pszichológiai thriller felé hajlong, szinte tökéletesen elfedve, kellőképpen leplezve valódi célját, a figyelemfelhívást, a valódi mondanivalót.A cselekményvezetés igen jó iramú, pergő, lendületes, a könyvet olvasva az a fajta feszültség visz előre, ami miatt egyik oldalt a másik után lapozod, mert tudni akarod, hogy pontosan mi volt, és amikor megtudtad, tovább lapozod, hogy megtudd, hogy miért, hogyan és most mi lesz ... míg aztán észrevétlenül elfogynak a lapok. Így, minden átmenet nélkül, egy szuszra.Az információt éppúgy csepegteti nekünk az írónő, mint a történet során folyton jelen lévő csöpögő vízcsap, fokozatosan rakjuk össze a fel-fel villanó emlékképekből a történéseket, míg a végén már sodró árként dönt le minket a lábunkról a döbbenet és a bizonytalanság. Mert nem, egy pillanatig sem lehetsz biztos benne, hogy mi valós és mi Carl képzeletének műve, mi az, ami tényleges és megtörtént, és mi az, ami a veszteség és bűntudat produktuma. Carl emlékei annyira homályosak, látomásai olyannyira őrültek, hogy szinte mindvégig kétségek között vergődsz: nem bízol sem Carl-ban, sem az emlékeiben, de legfőképpen a vízben nem.
Ez a folyamatosan jelen lévő bizonytalanság, a vízben rejlő folytonos fenyegetettségérzés sötét, drámai és feszült légkört kölcsönöz a könyvnek, sok esetben futkos a hideg a hátadon, és a legkevésbé sem vágysz arra, hogy akár a lábadat is betedd a fürdőszobába, míg olvasod! S mindezek mellett, a háttérben ott húzódik a család megviselt, sokat szenvedett szörnyű sorsa, a londoni alsóosztály nélkülözései, a családon belüli erőszak felvillanó képei, alkoholizmus, vandálkodás, bántalmazás - vagyis az erőszak újra és újra megjelenő aspektusai, figyelemfelhívás a fiatalok, a társadalom örökké jelen lévő problémáira. S mégis, mindezek ellenére is ott lapul a könyv sorai között megannyi reményteljes pillanat, a jövő hittel és boldogsággal kecsegtető jelenetképei, ami lehetővé teszi számunkra azt, hogy ne zárjuk be rossz szájízzel a könyvet.
Rachel Ward stílusa továbbra is nyers, dísztelen, tökéletes tárgyilagosságra törekszik, érzelem- és képleírásai érzékletesek, szinte érezni a víz fojtogatását, a penész dohos szagát, a nyirkosságot mindenütt. Nyelvezete Carl korához és társadalmi helyzetéhez alkalmazkodva egyszerű és fiatalos, ám vulgaritását ezúttal a minimálisra csökkentette és irodalmi szintre moderálta. Összességében véve azt kell mondanom, ez a kötet megerősített abban, hogy Rachel Ward írásai igazi gyöngyszemek a mai modern YA irodalom világában. Nemcsak egyedi ötleteivel és hihetetlen fantáziával átszőtt, feszült cselekményeivel tűnik ki az átlagból, de az emögött meglapuló, észrevétlenül, ám mégis hatásosan belénk ivódó nevelő szándék, figyelemfelhívás miatt is.
És csendben, nagyon halkan reménykedem benne, hogy el is éri a szándékát!
Karakterek:
Azt hiszem, aki olvasta már az írónő korábbi regényeit, megszokhatta már, hogy karakterei milyen jellegzetesek, erőteljesek és fejlődőképesek.
Carl a könyv eleji nemtörödőm, hideg kiskamaszból az emlékeivel együtt nyeri vissza saját személyiségét is, mindig többet és többet, míg a kötet végére teljes, egész emberként, szinte felnőttként áll előttünk. Vívódása, félelmei, az édesanyjához, a meleg biztonsághoz való ragaszkodása hitelessé, valódi 15 évessé teszi őt az olvasó szemében, tévedései, hibái szerethetővé, kedvessé teszi őt a szemünkben.Az ő szöges ellentéte Rob, akinek sértő, durva, utálatos alakja maga az erőszak, a bosszú, a gonoszság. S bár néhány szempontból megérteni ragaszkodását az öccséhez és a barátnőjéhez, megbántottsága és féltékenysége (mindkét szereplő iránt) elfogadhatatlan és tökéletesen elítélendő.
A legnagyobb gondban Neisha és az Anya alakjával voltam, mert amellett, hogy sok ellenszenves és megvetendő tulajdonságuk, és rengeteg hibájuk van, mégis ők az egyetlenek, akik a bizalom, a törődés és gondoskodás egyetlen szikráját vetik Carl felé. Ellentmondásos személyiségük tovább erősíti a bennünk amúgy is felgyülemlett bizonytalanságot és feszültséget, mégis elindítva egyfajta reményteli jövőkép útján.
Borító:
A különböző országokban kiadott kötetek mindegyike természetesen a vízhez, a mélységhez kötődik - igazodva a cselekményszál legfőbb vonásához.
Az Agave Kiadó borítóképét tekintve azonban azt gondolom, a magyar kiadás az egyik legjobban sikerült, legszebb kép mind közül.
A tipográfia nagyszerű, a betűk kialakítása, elhelyezése, színvilága titokzatosságot, feszültséget sejtet, csakúgy, mint a víz alatti színátmenet, amely nemcsak a mélységet, de a hangulat kísérteties, borzongató voltát is előrevetíti.
Gratulálok a tervezőnek!
Carl személyisége - ahogy a többi szereplő látja
Rob-Carl bátyja
Carl? Carl egy görény. Az öcsém, de akkor is az! Tartozott nekem, az adósom volt - és mégis ellenem fordult! A bátyja ellen, aki mindig is gondoskodott róla! Azért lett valaki, mert én mellette álltam, azért élte túl ezt az egész szart! És mégis cserben hagyott, ellopta a csajomat, megölt engem! Egy gyáva féreg! Mindenről ő tehet!
Kerry - Carl anyja
.jpg)
Carl jó fiú! Egészen más, mint Rob. Soha nem akart semmi rosszat, csak belerángatták. Tudom, hogy ő nem szereti az erőszakot. Ő nem olyan, mint az apja és a bátyja. Túl leszünk ezen!
Neisha - Carl és Rob barátnője
Carl egy kicsit hibbant. De a jó fajtából. Kedves és igazi úriember, mindig lehet számítani rá. Egyáltalán nem olyan, mint a bátyja. Cseppet sem hasonlít rá. Ő mindig itt volt nekem, és most is itt van.
Debbie - Carl nagynénje
Megtébolyodott! Tisztára bekattant! Mondta a húgom, hogy vadállatok ezek mind, de nem hittem neki. Pedig tényleg azok! Közveszélyesek!
Winston - az öreg szomszéd
Egy nyáron át dolgozott nálam. Az iskola küldte társadalmi munkára. Zűrös gyerek, de igazából azt hiszem, jó fiú. ... Igen, jó fiú. Az Egerek és embereket olvassa, tudja?
Nyereményjáték
Szeretnéd megnyerni a könyv egy példányát? Töltsd ki az alábbi nyereménydobozt, válaszolj helyesen a feltett kérdésre, és máris részt veszel a sorsoláson, ahol boldog tulajdonosa lehetsz Rachel Ward könyvének az Agave Kiadó jóvoltából!
S hogy a kérdésben segítségedre legyünk, minden blogon elrejtettük a helyes válasz egy-egy betűjét, melyekből könnyűszerrel kirakhatod a jó választ!
Sok sikert kívánunk!
(A kiadó csak magyarországi postacímre vállalja a nyeremény postázását!)
a Rafflecopter giveaway
(A kiadó csak magyarországi postacímre vállalja a nyeremény postázását!)
Akiket szintén nem engedett a mélység:
03.17. - Roni Olvas
03.18. - Bibliotheca Fummie
03.19. - Nem harap a…
03.20. - Könyvszeretet
03.21. - CB Olvas
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése