Kiadó: FŐNIX KÖNYVMŰHELY
Oldalak száma: 260 oldalBorító: RAGASZTOTT
Súly: 260 gr
ISBN: 9789637051531
Nyelv: magyar
Fordító: Hudácskó Brigitta
Fülszöveg:
Ki ne szeretne titkos ügynök lenni? Ki ne vágyna rá, hogy veszélyes bűnözők után kémkedjen szabadidejében? Ki ne élvezné a dicsőséget, ha épp neki sikerülne rajtakapnia nevezett bűnözőt valamilyen szörnyű tetten?
Nos, a tizenkét éves Sophie Young a maga részéről szívesen átengedné valaki másnak ezeket a páratlan lehetőségeket, ám legjobb barátnőjének, Grace-nek más tervei vannak. Mivel pedig az ember nem hagyhatja, hogy a barátnője egyedül csináljon ostobaságot, hamarosan éjnek évadján a lányok ott kuporognak a rejtélyes iskolapszichológus, Dr. Charlotte „Agyrém” Agford ablaka alatt, hogy aztán a legharcedzettebb FBI ügynököket megszégyenítő módon nyomozzák ki, mit is rejteget Dr. Agford. Küldetésüket néhány túlságosan lelkes osztálytárs, feltörésre váró titkos kódok és egy rejtélyes kék autó nehezíti, és persze ott az a paróka is az ablakban…
A könyvről:
Amikor kislány voltam, mindig szerettem volna valami igazán különlegeset csinálni. Legjobban talán azt szerettem volna, ha valami nagy, nagy dolgot fedezhetek fel, egy új szenzációs történelmi leletet, egy életmentő gyógyszert vagy bizony, akár egy nagy rejtélyt...
Akárcsak Sophie és Grace Kristen Kittschner tavaly depütáló gyermekkönyvében, ami Paróka az ablakban címen idén nálunk is a könyvesboltokba került a Főnix Könyvműhely jóvoltából.
.jpg)
A történet szereplője az imént már említett két kislány: Sophie és Grace, akik szinte soha, semmit nem csinálnak egymás nélkül, így aztán nem csoda, ha Sophie követi barátnőjét az éjszakai megfigyelőútján, amely arra hivatott, hogy daraboló sorozatgyilkosokat leplezzen le. Grace ugyanis rajongva hódol a nyomozók és az FBI munkájának, és titkon azt reméli, egy napon majd ő is csatlakozhat hozzájuk.
S mikor a sorozatgyilkost a szörnyű parókát viselő iskolai pszichológusban, Charlotte Adhfordban vélik felfedezni, azonnal értesítik a rendőrséget. Ám hamar kiderül, a konyhában látott vérnek tűnő foltok abból a céklaszörpből származnak, melyet a tanárnő minden évben az ismerőseinek készít ajándékba. Sophie szörnyű büntetésekre számíthat, ám továbbra is meggyőződése: Dr. Aghford-dal valami nem stimmel. A lányok titkon nyomozni kezdenek a nő után, bevonva az FBI-t, az iskola technikai zsenijét, Tristát, és közben nemcsak saját életük, de a barátságuk is veszélybe kerül.
.jpg)
Nos, azt hiszem, a leírásból kiderül: ez bizony egy szórakoztató, pergő, fordulatokban bővelkedő ifjúsági regény, tele nyomozással, váratlan eseménnyel, sőt, még nagy harci jelenettel is!
A cselekményszál lendületes, információ információt követ, s bár a 10-12 éves korosztályt célozza meg, mégis valódi krimiszálat fon maga köré, szövevényes, fordulatos rejtéllyel és titkokkal átszőve.
Grace és Sophie nyomozása valódi nyomozás, nagyjából követi a hagyományos krimi szerkezeti felépítését, ám életkorukból és helyzetükből adódóan olyan szórakoztató és mindennapi problémákkal tarkított, ami egy átlag tizenévest a való életben is érint.
A két lány barátsága válságba kerül egy harmadik személy megjelenésekor, felüti a fejét a féltékenység és komoly önértékelési gondok merülnek fel Sophie-ban. Dehát minden fiatal átesik ezen és talán nem is olyan nagy a baj, mint azt sokszor hiszik! A lányoknak rá kell jönniük, hogy kiben bízhatnak és kiben nem, hogy az igazi barátokra mindig számíthatnak a bajban és hogy bízniuk kell saját magukban.
A didaktikus szándék egyértelmű, mégis szórakoztatóan könnyedén jut el az olvasóhoz, anélkül, hogy valódi tanító szándéknak érzékelné azt.
Ám a könyv nemcsak a gyermekeket tanítja meg valamire! Komoly felhívás ez számunkra, felnőttek számára is, arra vonatkozóan, hogy vegyük komolyan a gyermekeinket. Próbáljuk meg megérteni őket, problémáikat tekintsük valós problémának, ne degradáljuk le csak azért, mert életkoruknál fogva talán elsőre komolytalannak tűnnek. Számukra néha ez az egész világot jelenti....
Mindezen mélységek és a felvillanó problémák mellett az írónő mégis fenntartja a regény kialakított lendületét, a történet sodorja magával az olvasót, s a könyv végére egy igazi nagy akciójelenetbe csöppenünk, üldözéssel, fenyegetettséggel, valódi életveszéllyel. Néha már-már soknak, sőt sokkolónak is érezhetnénk mindezt - legalábbis egy 10-12 éves gyermek számára -, ám ekkor elhangzik egy-egy humorral átszőtt megjegyzés és máris oldódik a feszültség.
Összességében véve azt gondolom, Kristen Kittscher könyvét bátran ajánlhatjuk minden korosztálynak: a szórakoztatás és a nevetés garantált. Nyelvezete humoros, egyszerű, stílusa választékosan eleven és fiatalos, a történet pedig telítve minden fiatalt érintő témával: nyomozással, titkokkal, barátsággal, iskolai gondokkal, szülőkkel és testvérekkel, sőt talán még a szerelem szikrája is fellobban egyszer-kétszer.
Fiúknak, lányoknak egyaránt tökéletes választás!
Akárcsak Sophie és Grace Kristen Kittschner tavaly depütáló gyermekkönyvében, ami Paróka az ablakban címen idén nálunk is a könyvesboltokba került a Főnix Könyvműhely jóvoltából.
A történet szereplője az imént már említett két kislány: Sophie és Grace, akik szinte soha, semmit nem csinálnak egymás nélkül, így aztán nem csoda, ha Sophie követi barátnőjét az éjszakai megfigyelőútján, amely arra hivatott, hogy daraboló sorozatgyilkosokat leplezzen le. Grace ugyanis rajongva hódol a nyomozók és az FBI munkájának, és titkon azt reméli, egy napon majd ő is csatlakozhat hozzájuk. S mikor a sorozatgyilkost a szörnyű parókát viselő iskolai pszichológusban, Charlotte Adhfordban vélik felfedezni, azonnal értesítik a rendőrséget. Ám hamar kiderül, a konyhában látott vérnek tűnő foltok abból a céklaszörpből származnak, melyet a tanárnő minden évben az ismerőseinek készít ajándékba. Sophie szörnyű büntetésekre számíthat, ám továbbra is meggyőződése: Dr. Aghford-dal valami nem stimmel. A lányok titkon nyomozni kezdenek a nő után, bevonva az FBI-t, az iskola technikai zsenijét, Tristát, és közben nemcsak saját életük, de a barátságuk is veszélybe kerül.
Nos, azt hiszem, a leírásból kiderül: ez bizony egy szórakoztató, pergő, fordulatokban bővelkedő ifjúsági regény, tele nyomozással, váratlan eseménnyel, sőt, még nagy harci jelenettel is!A cselekményszál lendületes, információ információt követ, s bár a 10-12 éves korosztályt célozza meg, mégis valódi krimiszálat fon maga köré, szövevényes, fordulatos rejtéllyel és titkokkal átszőve.
Grace és Sophie nyomozása valódi nyomozás, nagyjából követi a hagyományos krimi szerkezeti felépítését, ám életkorukból és helyzetükből adódóan olyan szórakoztató és mindennapi problémákkal tarkított, ami egy átlag tizenévest a való életben is érint.
A két lány barátsága válságba kerül egy harmadik személy megjelenésekor, felüti a fejét a féltékenység és komoly önértékelési gondok merülnek fel Sophie-ban. Dehát minden fiatal átesik ezen és talán nem is olyan nagy a baj, mint azt sokszor hiszik! A lányoknak rá kell jönniük, hogy kiben bízhatnak és kiben nem, hogy az igazi barátokra mindig számíthatnak a bajban és hogy bízniuk kell saját magukban.
A didaktikus szándék egyértelmű, mégis szórakoztatóan könnyedén jut el az olvasóhoz, anélkül, hogy valódi tanító szándéknak érzékelné azt.
Ám a könyv nemcsak a gyermekeket tanítja meg valamire! Komoly felhívás ez számunkra, felnőttek számára is, arra vonatkozóan, hogy vegyük komolyan a gyermekeinket. Próbáljuk meg megérteni őket, problémáikat tekintsük valós problémának, ne degradáljuk le csak azért, mert életkoruknál fogva talán elsőre komolytalannak tűnnek. Számukra néha ez az egész világot jelenti....Mindezen mélységek és a felvillanó problémák mellett az írónő mégis fenntartja a regény kialakított lendületét, a történet sodorja magával az olvasót, s a könyv végére egy igazi nagy akciójelenetbe csöppenünk, üldözéssel, fenyegetettséggel, valódi életveszéllyel. Néha már-már soknak, sőt sokkolónak is érezhetnénk mindezt - legalábbis egy 10-12 éves gyermek számára -, ám ekkor elhangzik egy-egy humorral átszőtt megjegyzés és máris oldódik a feszültség.
Összességében véve azt gondolom, Kristen Kittscher könyvét bátran ajánlhatjuk minden korosztálynak: a szórakoztatás és a nevetés garantált. Nyelvezete humoros, egyszerű, stílusa választékosan eleven és fiatalos, a történet pedig telítve minden fiatalt érintő témával: nyomozással, titkokkal, barátsággal, iskolai gondokkal, szülőkkel és testvérekkel, sőt talán még a szerelem szikrája is fellobban egyszer-kétszer.
Fiúknak, lányoknak egyaránt tökéletes választás!
Karakterek:
Amikor egy könyv a gyermekek számára készül és őket célozza meg célközönségnek, rendkívül fontos, hogy olyan karaktereket állítsunk középpontba és tegyünk meg a könyv főhőseinek, akiknek az alakjába az olvasó teljes meggyőződéssel és természetességgel tud belebújni.
Sophie és Grace karaktere tökéletesen alkalmas erre a szerepre, hiszen olyan valóságos és élethű lányok ők, amilyen egy kicsit minden tizenéves: önképük még nem teljes, bizonytalanok saját magukban, úgy érzik tele vannak problémákkal és senki nem érti meg őket. A kamaszkor sajátos dilemmáival küzdenek, de még telve vannak a gyermeki kíváncsisággal, tudni vágyással és kalandvágyával.
Sophie mániákus feng shui követése, Grace nyomozói ambíciói humorral színezik ki alakjukat, következtetéseik magas intelligenciaszintről árulkodnak, ugyanakkor tökéletes bizalmuk a felnőttekben fájdalmas fricska számunkra: vajon megérdemeljük-e ezt a nagyfokú bizalmat? A könyv szerint bizony nem!
S bár ők mindketten szerethető, kedves karakterek, valódi példaképként szolgálnak az olvasó előtt, számomra mint felnőtt számára mégis két alak vált igazi kedvenccé: a különc és az iskolai periféria szélén álló Trista és a többek számára bolondnak vélt nagypapa.
Sophie, aki úgy gondolja, őt senki nem érti meg, joggal vonzódik hozzájuk és vállal velük sorsközösséget, hiszen egy picit ők is mindketten ebbe a kategóriába tartoznak. Holott a valóságban pont ők azok, akik a legtisztábban és legreálisabban gondolkodnak egyes dolgokról. Imádtam Trista hatalmas eszét és csípős humorát, a nagypapa nyíltszívű, metaforikusan őszinte beszólásait!
És persze ott van a parókás, bájolgóan ellenszenves Miss Aghford, akit első pillanattól kezdve utáltam: sose bízz abban, aki műmosollyal, műmellel és műhajjal becsönget hozzád céklaszörppel a kezében....
Sophie és Grace karaktere tökéletesen alkalmas erre a szerepre, hiszen olyan valóságos és élethű lányok ők, amilyen egy kicsit minden tizenéves: önképük még nem teljes, bizonytalanok saját magukban, úgy érzik tele vannak problémákkal és senki nem érti meg őket. A kamaszkor sajátos dilemmáival küzdenek, de még telve vannak a gyermeki kíváncsisággal, tudni vágyással és kalandvágyával.
Sophie mániákus feng shui követése, Grace nyomozói ambíciói humorral színezik ki alakjukat, következtetéseik magas intelligenciaszintről árulkodnak, ugyanakkor tökéletes bizalmuk a felnőttekben fájdalmas fricska számunkra: vajon megérdemeljük-e ezt a nagyfokú bizalmat? A könyv szerint bizony nem!
Sophie, aki úgy gondolja, őt senki nem érti meg, joggal vonzódik hozzájuk és vállal velük sorsközösséget, hiszen egy picit ők is mindketten ebbe a kategóriába tartoznak. Holott a valóságban pont ők azok, akik a legtisztábban és legreálisabban gondolkodnak egyes dolgokról. Imádtam Trista hatalmas eszét és csípős humorát, a nagypapa nyíltszívű, metaforikusan őszinte beszólásait!
És persze ott van a parókás, bájolgóan ellenszenves Miss Aghford, akit első pillanattól kezdve utáltam: sose bízz abban, aki műmosollyal, műmellel és műhajjal becsönget hozzád céklaszörppel a kezében....
Borító:
A borító - mind a magyar, mind az eredeti verziót tekintve - a könyv stílusához alkalmazkodva fiatalos, bohókás, tipográfiája szintén ezt a vonalat követve kerüli a szimmetriát és a kötöttségeket, igazán tetszetős képet alkotva.
S bár igazán tetszik a külföldi borítón az ablakrolóba megjelenő szavak ötlete, a magyar kiadás borítóképének misztikuma és borzongató hangulata mégis úgy érzem, kicsit jobban illik a történethez.
A borító - mind a magyar, mind az eredeti verziót tekintve - a könyv stílusához alkalmazkodva fiatalos, bohókás, tipográfiája szintén ezt a vonalat követve kerüli a szimmetriát és a kötöttségeket, igazán tetszetős képet alkotva.
S bár igazán tetszik a külföldi borítón az ablakrolóba megjelenő szavak ötlete, a magyar kiadás borítóképének misztikuma és borzongató hangulata mégis úgy érzem, kicsit jobban illik a történethez.
Kristen Kittscher a kaliforniai Passadenában lakik férjével Kai-jal és egy hiperaktív keverék kutyussal. Most végzős a Brown Universityn, 2006-tól írást oktat gyerekeknek, amit nagyon élvez.
Ez nem is csoda, hiszen nagyon jól ért a gyermekek nyelvén , ahogy ez az alábbi, vele készült interjú-ban is látható.
És végül a könyv trailere:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése