Mit szólnál, ha éjjel, a sötét utcán egyszer csak eléd lépne egy szellem, és tanúskodna egy gyilkosság ügyében? Ha önként vállalná az informátor szerepét?
Meglepődnél, ugye? És ezzel még nincs is vége!
A Blogturné Klub március 22. és 26. között bemutatja nektek Ben Aaronovitch London folyói című urban fantasy-jét, mely a Gabo Kiadó jóvoltából hamarosan a könyvesboltok polcaira kerül.
Nyomozz velünk, ismerd meg Aaronovitch varázslattal, folyóistenekkel teli városát és egy kedves, kicsit esetlen zöldfülű rendőrnyomozót, Peter Grant-et!
Ismerd meg velünk London folyóit, tekintsd meg a könyv trailerét és álomszereplőit, nyerd meg a könyv három példányának egyikét! Gyerünk hát, nyomozásra fel!
Ben Aaronovitch: London folyói
Oldalszám: 376 oldal
Fordította: Pék Zoltán
Fordította: Pék Zoltán
ISBN: 9789636897338
Várható megjelenés: 2014.03.14
Fülszöveg:
A Londoni Rendőrség kötelékébe tartozó Peter Grant közrendőr alapvetően két célt szeretne megvalósítani: el akarja kerülni az áthelyezést a papírmunkáért felelős Ügyfeldolgozó egységhez, és le akarja venni a lábáról hetyke kolléganőjét, Lesleyt. Aztán, amikor nyomozást folytat egy gyilkosság ügyében, találkozik egy szemtanúval, aki már halott, ennek ellenére igen közlékeny. Így ismerkedik össze Nightingale detektív főfelügyelővel, Anglia utolsó varázslójával. A mágustanoncnak szegődő Grant az ő irányítása alatt folytatja az egyre különösebbé váló gyilkosságsorozat felgöngyölítését, amelynek során többek között azt is megtudja, hogy a Temzének van istene és istennője is, akik egyáltalán nincsenek jóban egymással.
Ben Aaronovitch urban fantasybe oltott krimije szellemes stílusával és ötletgazdag történetével hatalmas sikert aratott Angliában.
A könyvről:
Vannak könyvek, amelyekről már néhány mondat elolvasása után lerí, hogy ezt bizony férfi írta. A stílusa, a nyelvezete, a könnyedsége többnyire teljesen más, mint egy női író esetén, legyen az bármilyen férfias és kemény stílusú, bármilyen nyers is.
Talán az eltérő gondolkodásmód, talán a különböző látásmód az oka, mindenesetre én nagylelkesedéssel olvasom ezeket a könyveket.
Így aztán nem meglepő, hogy a London folyóit is nagy élvezettel olvastam, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a jó stílushoz társult némi mágikus világ, sok-sok nyomozás és szerethető karakterek.
Ben Aaronovitch könyvének főszereplője Peter Grant, egy zöldfülű, kezdő rendőrtanonc, aki éppen az elhelyezése előtt áll. Szeretne valami igazán fontosat és motiválót csinálni, de úgy tűnik, a feljebbvalói leginkább irodai munkára találják alkalmasnak. Egészen addig, míg egy gyilkossági helyszín biztosítása közben fel nem tűnik előtte egy régimódi, beszédes szellemalak és informálja őt arról, miként is történt a gyilkosság. Petert Nightingale felügyelő veszi a szárnyai alá és lassacskán feltárul előtte: az általa eddig megismert világon túl létezik egy mágiával teli, varázslatos London is, ahol a folyók isteneinek hatalmi harca és a különböző természetfeletti bűnözők elleni csatározás foglalja le a varázsló-nyomozók minden idejét. Vagyis Nightingale-ét és most már Peterét.
Megkezdődik Peter kiképzése és a nyomozás egy különleges és titokzatos sorozatgyilkos után, aki úgy tűnik szellemalakját felhasználva gyilkolászik London lakói között.
Ben Aaronovitch könyve szellemes, fanyar, mitikus történet leírása egy földhözragadt, a mágiával még csak most ismerkedő rendőrújonc szemén keresztül. A világ - jobban mondva London - felépítése, természetfeletti voltának feltárása eredeti, ötletes, melynek során olyan könnyed természetességgel keveredik a fantázia és a valóság, múlt és jelen, hogy ettől teljesen hitelessé és hihetővé válik minden momentuma.
A krimiszál logikus, jól felépített, lépésről lépésre haladunk a megoldás, a gyilkos kilétének és motivációinak feltárása felé. Szerkezetének felépítése nagyjából a klasszikus krimivonalat követi, ám kerül minden közhelyességet és sablonosságot. A gyilkos kiléte és motivációja egészen egyedi és eredeti, ragyogó megoldása ismét a múlt és jelen észrevétlen elegyítésének.
Ugyanakkor a nyomozáson kívül Peternek van egy másik nagy feladata is: kibékíteni London folyóinak "apját" és "anyját", s nyugalmat hozni a folyók urainak hatalmi harcába. S bár néha ez a szál számomra kissé kuszának hatott - elsősorban a felvonultatott nagyszámú szereplő miatt - újszerűsége, eredetisége vitathatatlan!
A történet egészét átlengi egyfajta száraz, angol humor, gyakran átszőve a modern, mai kultúrából vett utalásokkal, mely könnyed, hétköznapi felhangot kölcsönöz a cselekménynek. Nyelvezete friss, fiatalos, a rendőri szlenget követi - hála Pék Zoltán egyedi és szofisztikált fordításának.
S bár a magyar szövegezésből ez természetesen nem tükröződhet, mégis fontos megemlíteni, hogy az eredeti, angol szöveg is ehhez idomul: vagyis hűen követi a brit akcentust és a közrendőrök mindennapi beszédstílusát, mely egyediséget, stílusosságot ad a könyv egészének.
Összességében véve azt mondanám, hogy Aarononvitch könyve jófajta, szórakoztató olvasmányt nyújt mindazoknak, akik szeretik a logikára épülő nyomozásokat, a mágikus fantáziát és varázslatot, meg persze a könnyed, kissé nyers angol humort.
Talán az eltérő gondolkodásmód, talán a különböző látásmód az oka, mindenesetre én nagylelkesedéssel olvasom ezeket a könyveket.
Így aztán nem meglepő, hogy a London folyóit is nagy élvezettel olvastam, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a jó stílushoz társult némi mágikus világ, sok-sok nyomozás és szerethető karakterek.
Ben Aaronovitch könyvének főszereplője Peter Grant, egy zöldfülű, kezdő rendőrtanonc, aki éppen az elhelyezése előtt áll. Szeretne valami igazán fontosat és motiválót csinálni, de úgy tűnik, a feljebbvalói leginkább irodai munkára találják alkalmasnak. Egészen addig, míg egy gyilkossági helyszín biztosítása közben fel nem tűnik előtte egy régimódi, beszédes szellemalak és informálja őt arról, miként is történt a gyilkosság. Petert Nightingale felügyelő veszi a szárnyai alá és lassacskán feltárul előtte: az általa eddig megismert világon túl létezik egy mágiával teli, varázslatos London is, ahol a folyók isteneinek hatalmi harca és a különböző természetfeletti bűnözők elleni csatározás foglalja le a varázsló-nyomozók minden idejét. Vagyis Nightingale-ét és most már Peterét.
Megkezdődik Peter kiképzése és a nyomozás egy különleges és titokzatos sorozatgyilkos után, aki úgy tűnik szellemalakját felhasználva gyilkolászik London lakói között.
Ben Aaronovitch könyve szellemes, fanyar, mitikus történet leírása egy földhözragadt, a mágiával még csak most ismerkedő rendőrújonc szemén keresztül. A világ - jobban mondva London - felépítése, természetfeletti voltának feltárása eredeti, ötletes, melynek során olyan könnyed természetességgel keveredik a fantázia és a valóság, múlt és jelen, hogy ettől teljesen hitelessé és hihetővé válik minden momentuma.
A krimiszál logikus, jól felépített, lépésről lépésre haladunk a megoldás, a gyilkos kilétének és motivációinak feltárása felé. Szerkezetének felépítése nagyjából a klasszikus krimivonalat követi, ám kerül minden közhelyességet és sablonosságot. A gyilkos kiléte és motivációja egészen egyedi és eredeti, ragyogó megoldása ismét a múlt és jelen észrevétlen elegyítésének.
Ugyanakkor a nyomozáson kívül Peternek van egy másik nagy feladata is: kibékíteni London folyóinak "apját" és "anyját", s nyugalmat hozni a folyók urainak hatalmi harcába. S bár néha ez a szál számomra kissé kuszának hatott - elsősorban a felvonultatott nagyszámú szereplő miatt - újszerűsége, eredetisége vitathatatlan!
A történet egészét átlengi egyfajta száraz, angol humor, gyakran átszőve a modern, mai kultúrából vett utalásokkal, mely könnyed, hétköznapi felhangot kölcsönöz a cselekménynek. Nyelvezete friss, fiatalos, a rendőri szlenget követi - hála Pék Zoltán egyedi és szofisztikált fordításának.
S bár a magyar szövegezésből ez természetesen nem tükröződhet, mégis fontos megemlíteni, hogy az eredeti, angol szöveg is ehhez idomul: vagyis hűen követi a brit akcentust és a közrendőrök mindennapi beszédstílusát, mely egyediséget, stílusosságot ad a könyv egészének.
Összességében véve azt mondanám, hogy Aarononvitch könyve jófajta, szórakoztató olvasmányt nyújt mindazoknak, akik szeretik a logikára épülő nyomozásokat, a mágikus fantáziát és varázslatot, meg persze a könnyed, kissé nyers angol humort.
Karakterek:
Ben Aaronovitch azt hiszem, nem hazudtolta meg önmagát a karakterrajzok kialakításában sem, hiszen igazán fanyar, szellemes és eleven szereplőgárdát vonultatott fel könyvében.
Peter Grant alakja pontosan azon oknál fogva válik számunkra annyira hitelessé és kedvessé, mert nélkülöz minden főhősnek járó alaptulajdonságot: Peter nem hős, nem szuperbátor, nem kiválóság a szakmájában, még csak nem is a nők bálványa! Peter egy zöldfülű újonc a rendőrségnél, aki nagyon is tisztában van a saját középszerűségével, de igyekszik ebből kitörni és előrébb jutni. Bizonytalan még saját magában, talán még etnikai hovatartozásában is, de olyan nagyfokú tenni és bizonyítani akarás lengi körül, ami mindenképpen dicséretes tulajdonság. Peter igyekszik mindenre racionális és tudományos magyarázatot adni, folyamatosan keresi a válaszokat, s mindent a logika útján közelít meg a mágia meglétét is folyamatosan - s még mindig kissé kétkedően - figyelembe véve. S bár szexuális érettsége nem haladja meg egy tizenéves szintjét, ez humorossá, kissé esetlenné, egyszóval igen szórakoztató főszereplővé teszi!
Saját, személyes kedvencem Nightingale felügyelő, az utolsó varázsló Londonban, aki régimódi stílusával, távolságtartásával egy igazi klasszikus nyomozóalakot mintáz, megfűszerezve némi magától értetődő, zsigeri természetfeletti mágiával, eleganciával.
Peter hozzá fűződő viszonyi igazi tiszti hűségről, kimondatlan megértésről tanúskodik, a kettejük között lassan, lépésről lépésre kialakuló kötelék példáértékű.
Ugyanakkor a folyók urainak megjelenő alakja szintén ezt a vonalat képviseli: úgy parancsolnak maguknak tiszteletet, hogy közben humorral és mítikus tartalommal töltik meg karakterüket, s ez azt hiszem, alapvetően ez valamennyi Aaronovitch-féle karakterre igaz.
Borító:
A Gabo Kiadó nagyjából átvette az eredeti, angol kiadás borítóterveit, melynek folyót imitáló tipográfiája eredeti és ötletes, vörös vízábrázolása a vérre, gyilkosságra utal. Igazán figyelemfelhívó és hiteles, nekem nagyon tetszik - végre nem egy sablonos megoldás! Egyébként azt észrevettétek, hogy a térképrészlet mind a német, mind a magyar borítón eltér az eredetitől?
A USA-ban megjelent kiadást sem bírom szó nélkül hagyni... a hatásvadász, pisztolyos és tűzgömbös alak, és a megváltoztatott cím számomra igen ellenszenves megoldás, és mérhetetlenül örülök, hogy nálunk az eredeti verzióban kerül a boltok polcaira!
A USA-ban megjelent kiadást sem bírom szó nélkül hagyni... a hatásvadász, pisztolyos és tűzgömbös alak, és a megváltoztatott cím számomra igen ellenszenves megoldás, és mérhetetlenül örülök, hogy nálunk az eredeti verzióban kerül a boltok polcaira!
London folyóiról
A Temze Nagy-Britannia legnagyobb folyója, London legnépszerűbb turisztikai látványosságainak egyike. A 2000 éves folyami kikötők London történelmének szerves részei, folyamatos ihletforrásként szolgálnak a művészeknek, zenészeknek és íróknak.
A Temze ún. árapály folyó, szintkülönbsége akár 8 méter is lehet. Bár 1858-ban a "Nagy bűz" forrása volt, mára a Temze Európa legtisztább folyóinak egyike, köszönhetően a rengeteg környezetvédelmi kampánynak és mozgalomnak.
A londoni Temzének a legnagyobb mellékfolyója a Lea, ezen kívül számos csatorna tarkítja.
- Bow Back Rvers
- Grand Union Canal - Nagy-Britannia legnagyobb csatornája, a Grand Union London és Birmingham között helyezkedik el.
- Hertford Union-csatorna - Ez a csatorna köti össze a Grand Union-csatornát a Lee Navigation-nal.
- Lee Navigation - 45 km hosszú, szerepe főként a közlekedésben, a hulladékkezelésben, az árvízvédelemben van, de szívesen használják sétahajózásra is. A Queen Elizabeth Olympic Park közelében folyik.
- Limehouse Cut - egyenes, 3 km hosszú csatorna london ipari negyedében.
- London Docklands - Eredetileg a Kutyák szigete köré épült, hogy kiszolgálja a gyorsan bővülő hajózás. Docklands most nyüzsgő, forgalmas helyszíne Londonüzleti és szabadidős negyedének.
- Regent csatorna - a Temze köti össze Paddingtonnal. 14km hosszan kígyózik a gazdag városi táj körül, beleértve a Little Venice-t is.
- Roding - a Temze mellékfolyója Kelet-Londonban, hajózható.
- Welsh Harp (Brent) víztározó - főleg a vízisportok kedvelőinek szeretett helyszíne.
A Temze északi partjának víz alatti folyói
- Walbrook
- Fleet (ez a legnagyobb)
- A Tyburn
- Tyburn Brook
- Hackney Brook
- Moselle
- Muswell-patak
- Westbourne
- Számláló Creek
- Stamford Brook
- Brent (részben a föld alatt)
- Rom (részben a föld alatt)
Nyereményjáték:
Ahhoz, hogy megnyerd a London folyói című könyv egyikét a három közül, nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és kitalálnod, hogy a főhősnek milyen nyelven kell tanulnia.
A válasz egyszerű - mármint annak, aki ki tudja nyomozni! Minden egyes állomáson találsz egy kérdést. A válaszok első betűjét összegyűjtve megkapod a választ a kérdésünkre, s így esélyes lehetsz a nyereményre!
Az első kérdés, melynek első betűjét meg kell jegyezned, a következő:
Mi London legnagyobb folyója?
A Kiadó csak Magyarország területére postáz!
Peterrel együtt nyomoztak:
03/22 Roni Olvas - London folyóiról
03/23 Deszy Könyvajánlója -
03/24 Könyvszeretet
03/26 MFKata gondolatai - a könyv trailere
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése