Alig egy hónap, és véget ér a suli, megkezdődik a nyári szünet, a sok-sok otthonlét, a strandokon töltött végtelen napok és órák időszaka.
Ez az évnek az a szakasza, amikor gondtalanul, lelkiismeret-furdalás nélkül kezünkbe foghatunk egy könyvet (dehogy egyet, sokat!) és akár elejétől a végéig belemélyedhetünk, végigolvashatjuk, nem kell félretenni egy megírandó dolgozat vagy egy megtanulandó tétel miatt.
Azonban előre szólok: ez a tavasz és ez a nyár bizony rengeteg jó olvasmányt fog hozni nekünk! Érdekes, izgalmas, szórakoztató regényeket, mulattató és kedvenccé váló történeteket. Így aztán jó lesz időben listát írni a nyári beszerzendő olvasmányokból, hogy időben megvehessük a jó bizonyítványért kapott jutalomból vagy a félretett zsebpénzből, vagy időben feliratkozhassunk a könyvtári várólistákra!
Én első körben ezeket ajánlanám - most leginkább a lányokra gondolva...
Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem
Fülszöveg:
„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.”
Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?
Miért ajánlom:
Ezzel a könyvvel picit bajban vagyok. Mert ez az a könyv, amire vagy azt mondja az ember, hogy "ez semmi" " ez túl kevés", vagy azt mondja, hogy "igen, ez az én történetem, az én gyermekkorom"!
Attól függően, hogy ki hogyan élte az át, mit kapott és mit adott a régi nyaraknak....Én nagyon szerettem. Miért?
Ha drámai akarok lenni, azt mondom: ez a könyv a gyermekkor utolsó fejezete. Amikor még ott vagy, benne vagy, de érzed, hogy jövő nyárra már egészen más ember leszel. Amikor már nosztalgikusan gondolsz vissza a mögötted lévő, számos szünidőre, pedig még igazából ki sem léptél belőle. Az emlékek még boldogok, mert átélted, de már fájnak, mert tudod, hogy elmúltak.
Ilyen könyv ez: boldog és napfényes, de a szemedbe már gyűlnek a könnyek. Édes, fiatalos, könnyed, szikrázó, és néha bizony fájó….Imádtam!
Kinek?
Lányoknak, akik kifelé lépegetnek a gyermekkorból és fiatal nőknek, akik már ugyan átlépték a felnőttkor határát, azért néha még szívesen visszamennének a gondtalanul, napfényesen töltött nyarak világába...
R.J. Palacio: Csodácska
Fülszöveg:
August (Auggie) Pullman arcdeformitással született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Éppen most kezdi majd az ötödik osztályt a Beecher Prep iskolában, és ha valaha is csöppentél már újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csak éppen az arca nem hétköznapi. De képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?
R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután együltő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.
Miért ajánlom?
A Wonder felemelő, megható történet a szeretetről, a barátságról és az elfogadásról. Az a fajta történet, amely örökké beléd ivódik és megváltoztatja a teljes gondolkodásodat, emlékeztet arra, hogy az embereket ne a szemünkön, hanem a szívünkön keresztül szemléljük, s hogy meglássuk, milyen is az igazi szépség.
Az írónő igazi tárgyilagos bölcsességgel mutatja be nekünk egy sokat szenvedett kisfiú és a hozzátartozóik mindennapjait, a barátságok, a családi kapcsolatok bonyolult, komplikált viszonyait. Segítségére van ebben az az intelligens írásmód, mellyel több nézőponton keresztül, mindig más és más karakter szemén át igyekszik elénk tárni az eseményeket, az egyes szereplők viszonyulását Auggie-hoz és a vele együtt járó komplikációkhoz.
Az érzelmek az írásokat olvasva vadul váltakoznak bennünk, szomorúságot vidámság követ, elkeseredettséget düh, így aztán – annak ellenére, hogy egy pillanatra le nem raknánk a könyvet- nem könnyű olvasni.
A legmeglepőbb és legváratlanabb dolog azt hiszem az a történet során, hogy kegyetlenségre, vad dühre számítunk, arra számítunk, ahogy elképzelésünk szerint az emberek reagálnának hasonló helyzetben. S éppen ezért meglep minket az a kedvesség, az az életigenlés, amely végül elér hozzánk, s az öröm és meghatottság könnyein át végül érezzük, ahogy megváltoztat, felemel minket ez az érzés, és a könyvet becsukva végül már biztosan tudjuk: lám, egy ilyen pici, ilyen törékeny gyermek is megváltoztathatja a világot!
Kinek?
Mindenkinek, bárkinek. Gyerekeknek, fiataloknak, középkorúaknak, időseknek. Olvassátok!
Shannon Hale: Austenland - Vakáció Mr. Darcyval
Fülszöveg:
Jane fiatal New York-i nő, aki mintha képtelen volna rátalálni az igazira – talán azért, mert titokban megszállottan rajong Mr Darcyért, ahogyan Colin Firth játszotta a Büszkeség és balítélet BBC adaptációjában.
Ám amikor egy jómódú rokona örökül hagy rá egy Austen-mániás nők számára kitalált, angliai vakációt, Jane ábrándjai arról, hogy megismerkedjen a tökéletes, régensség korabeli úriemberrel, hirtelen valóságosabbá válnak, mint azt valaha is képzelte volna.
Vajon ez a hamis austeni világba tett utazás elég lesz-e ahhoz, hogy Jane mindörökre lerázza magáról megszállottságát? Vagy álmai esetleg valóra válnak, és megleli a maga Mr Darcy-ját?
A történet magával ragadó, elbűvölő és csupa empátia. Shannon Hale mindnyájunkból kihozza a benne szunnyadó Jane Austen rajongót.
Miért ajánlom?
Shannon Hale könyve vicces, humoros, romantikus, igazi remek szórakozás a nyárra. S bár néha kicsit érezni rajta némi csipkelődő gúnyt és kritikát az Austen-rajongók felé, legalább annyira pártolja és védelmébe is veszi őket. Írásmódja könnnyed, fiatalos, karakterei hihetetlen ráérzéssel megfestettek. Nagyon jó kikapcsolódás!
Kinek?
Aki szereti Jane Austen-t, annak mindenképpen! Kihagyhatatlan és kötelező! Annak, aki pedig nem, annak pedig éppen ezért! :)
Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta
Fülszöveg:
A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.
A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.
Miért Ajánlom?
Maggie Stiefvater a blogján egyszer azt írta, hogy az ő elsődleges célja egy könyv megírásakor nem az, hogy ábrázoljon és elmeséljen egy történetet, hanem sokkal inkább az, hogy ezzel felidézzen az Olvasóban bizonyos érzéseket, előidézzen egyfajta hangulatot. Ez tökéletesen sikerült a Shiver megírásával, mely a legcsodálatosabb „téli könyv”, amit valaha is a kezemben tartottam, és tökéletesen sikerült a Skorpió Vágta esetében is, ami egészen másként varázslatos ugyan, mint a Shiver, de ugyanolyan tökéletesen hangulatkeltő és csodálatos.
A történet nem túlságosan akciódús, nincsenek pörgő csatározások, hatalmas izgalmak – bár azért akad néhány! – hiszen nem ez a cél. Sokkal inkább egy karakterközpontú könyv ez, melyben a legfőbb szereplő talán maga Thisby, a könyv fiktív helyszíne.
A sziget pogány múltja és a jelen katolikus hite örök vetélkedésben áll egymással, lakói hol ide, hol oda csaponganak, örök dilemmában vívódnak a kettő között. Csakúgy, mint két főszereplőnk, Sean és Puck, akik gyakorlatilag e két dolog metaforái. Puck, mint a fejlődés, a megújulás megtestesítője és Sean a hagyományok, a régmúlt örökségének képviselője. A kettejük közt fennálló szakadék és eltérés kölcsönös tiszteletet idéz elő bennük, s lassan egymás felé sodorja őket. Érzéseik finoman, óvatosan, nagyon lassan alakulnak ki és fordulnak egyfajta félénk, tapogatózó romantikába, mely úgy bújik meg az Olvasóban keltett érzések, az egyre fokozódó hangulat és erősödő feszültség mögött, mint egyfajta lágy, halk tengerzúgás, gyengéd melódia. Hangsúlytalanul, szinte észrevétlenül.
S mivel a tét nagy, s a verseny akár halálos is lehet, a várakozás őrjítő. Ráadásul a versenynek csupán egy nyertese lehet, ami erős feszültséget, nyugtalan állapotot szül bennünk, s persze a sziget lakói közt is.
S mire eljön a könyv végén a verseny ideje, már tudjuk: nem akarjuk, hogy bárki is győzzön. Csupán egyet akarunk: hogy túléljék.
Maggie igazából művész, aki remekül ért ahhoz, hogy szinte odavarázsoljon minket történetének helyszínére. Leírásai olyan érzékletesek és képszerűek, hogy szinte érezzük magunkon a tenger felénk sodródó cseppjeit, a sós levegő érintését, a szél tépázását. Érezzük a talpunk alatt a sziklák éles kiszögelléseit, a lovak orrlyukán kiáramló levegő páráját. Mondatai költőiek, dallamosak, írása választékos, igényes.
S a hangulata, az általa keltett érzések intenzitása és szépsége olyan katartikus élményt nyújtott számomra, amit kevés könyvnek sikerült. Mert ez a történet egy egészen más helyre és időbe visz minket, ahol a hűség, a ragaszkodás, az eltökéltség a legszebb emberi tulajdonságok közé tartoznak, ahol rájöhetsz, hogy ki is vagy valójában, s hogy erősebb vagy sokkal, mint azt valaha gondoltad. A kedvenceim közé fogadtam azonnal!
Kinek?
14 éves kortól gyakorlatilag bárkinek. Főként annak, aki szereti a különös, álomszerű hangulatba vont írásokat, Írország nedves és sziklás tájait, a gyönyörű leírásokat, a teljesen különleges, ám veszélyes lényeket, vagy akár a lovakat. És annak, aki szereti Maggie Stiefvater stílusát...
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Fülszöveg:
A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.
Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.
Miért ajánlom?
Bár Kleinheincz Csilla könyvét a fantasy kategóriába sorolják, én jobban szeretek úgy gondolni rá, mint egy mesére. Egy olyan mesére, ami az ősi legendákat őrzi, ami megtartotta az eredeti történetek minden kegyetlenségét és nyers erejét, ami igazi és tompítatlanul valós. Nem lágyították, nem igazították hozzá a gyermeki lélek finomságához, megtartották csiszolatlan, hamisítatlan voltában. És mégis – vagy pont ezért – gyönyörű…
Kleinheincz Csilla bár igazodott a fantasy szabta legfontosabb műfaji elemekhez, mégis mellőzte annak számos tipizált összetevőjét, hogy saját, magyar vonatkozásokkal töltse azt meg.
Elsősorban népmesei elemekből indul ki átformálva azokat saját képére, megtöltve egyedi, különleges színezettel és hangulattal. A különböző meseelemek észrevétlenül, mindenfajta zökkenő nélkül csúsznak át egymásba és fonódnak össze egyetlen történetszállá, mely hol kisimul, hogy ismét összegabalyodik, szinte önálló életet él – mégis érezzük, hogy valaki roppantul ügyesen irányítja és szelídíti, mint egy rakoncátlan, szilaj paripát.
A cselekmény tántorítatlanul robog a végkifejlet felé, számos izgalmas percet és kikényszerített döntést magával hurcolva, hogy aztán egy meglepő és érzelmekkel teli békés lezárással végződjön. S bár a rossz nem nyeri el méltó büntetését úgy, ahogy azt megszokhattuk, mégis csodaszép és tanulságos ez a lezárás, hiszen magában hordozza a szeretet, a megbocsájtás, az összetartozás mindent elsöprő erejét.
Mindezt az összetett és gyönyörű szép mondanivalót megkoronázza Kleinheincz Csilla választékos, melodikus fogalmazásmódja, a balladai elemekkel tarkított, szofisztikált írásmód, a kísérteties, mágikus hangulat.
Így aztán nem csoda hát, ha azt mondom: az Ólomerdő egy csodálatos mese. Mese a felnőtteknek a felnőtté válásról, a felelősségvállalásról, a kitartásról. Példát állít és elrettent, elvarázsol, magához ránt, s ismét megtanít hinni a mesékben és a csodákban.
És még valami, ha már új kiadás: Az új kiadás borítótervét ismét Sánta Kira tervezte, sajátos színvilágával és vonalvezetésével egészen egyedit és maradandót alkotva! A lány arcának kifejezése, a hajába szövődő magyar népi motívumok felsejlő képe, a csodás és míves tipográfia gyönyörű és különleges. Teljesen a bűvkörébe vont ez a borító – csakúgy, mint maga a könyv!
Kinek?
12 éves kor fölötti lányoknak, akik szeretik a különleges meséket, a fantasyt, a magyar gyökereket. És az anyukáiknak és nagymamáiknak - mert egészen biztosan ők is szeretni fogják...
Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Fülszöveg:
„Szerinted ez egy tűrhető könyv? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Most csodálkozol, miért írtam tűrhetetlen könyvet. Bevallom, amikor írtam, egyáltalán nem érdekelt, nem is gondoltam erre. A "tűrhető” ugyanis olyan puha fedelű könyv, amit kényelmesen begyűrhetsz a farmeredbe, ha nem akarod kézben cipelni. Próbáld csak ki, milyen a Tündérboszorkány. Kemény, igaz? Nos, akár tűrhető, akár nem, remélem, mégis elolvasod, mi történt a Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában Lacival és Morcz Arankával.!"
Miért ajánlom?
Azt gondolom, rendkívül ritka az a könyv, ami egy alsó tagozatos gyermeket, aki még csak most ismerkedik az olvasás és a könyvek világával, magával ragad és a bűvkörébe ejt. Mert nem elég az érdekes, fordulatos történet, meg is kell ragadni a figyelmüket, belerántani őket a történetbe, a részesévé kell tenni, szinte megigézni. Ezért aztán nehezen találni meg a megfelelő kötetet..
Nos, azt kell mondanom, Bosnyák Viktóriának sikerült mindez, hiszen egy olyan történetet tár a kis olvasók elé, ami amellett, hogy humoros, elragadó és varázslatos történet, bátran meg is szólítja a gyermekeket, képes mindent az ő szemükön keresztül látni és láttatni, sőt, saját magát, az írót is a történet részesévé tenni.
Az a közvetlen, játékos nyelvezet, amelyet a mesélés közben használ tökéletesen alkalmas arra, hogy a gyermekeket társként, egyenrangú félként kezelje, sőt bevonja az események alakulásába (megmosolyogtató és rendkívül találékony például az a jelenet, amelyben Laci a nagymama által sütött palacsintákat falja, s miközben Laci eszik, a nagyi nekünk, Olvasóknak is süt néhány adagot). Ezáltal a kisiskolások nemcsak bele tudják képzelni magukat a történetbe, de ők maguk is a részei, a szereplői lesznek.
Ezt segíti a mindennapi, általuk is ismert és megszokott közeg, az iskola tipikus helyszínei és csoportjai, a hétköznapok megjelenő rutinja. S mivel persze gyermekekről van szó, ezzel a megnyugtató szokványossággal rendkívül árnyaltan és finoman keveredik a mesék világa, kiszínezve, különlegessé, varázslatossá téve a cselekmények alakulását, fordulatossá, élvezetessé, izgalmassá téve az eseményeket.
Az már csak pont az i-n, hogy miközben az olvasó jól szórakozik és belép a könyv világába, mellette még tanul és okosodik is: egyrészt a rendkívül választékos és humoros magyarázatokkal alátámasztott nyelvezetből, másrészt a tanulságos és meggyőző mondanivalóból.
Összességében azt gondolom, Bosnyák Viktória könyve tökéletes választás a gyermekek számára elsőként feldolgozandó és elolvasásra váró könyvek közül, garantáltan élvezni és szeretni fogják, s talán ez lehet az első állomás afelé, hogy rájöjjenek: az olvasás bizony érdekes és izgalmas elfoglaltság, amely tökéletes szórakozást nyújthat még az ő számukra is!
Kinek?
9 éves kor fölött minden fiúnak és lánynak.
Kiera Cass: Az Igazi (Párválasztó 3.)
Fülszöveg:
A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
"Egyik kezem Maxonéban pihent, arcomat a mellkasára fektettem. Ő a fejem tetején nyugtatta az állát, így forogtunk az eső zenéjére.
Abban a pillanatban biztosra vettem, hogy van közös jövőnk. Ha ilyen érzés, amikor együtt vagyunk, akkor valahogy rá fogunk találni az útra, amely visszavezet bennünket egymáshoz."
Miért ajánlom?
Aki olvasta és szerette Kiera Cass Párválasztó trilógiájának korábbi köteteit, biztos vagyok benne, hogy nagyon fogja szeretni a befejező kötetet is. Nemcsak azért, mert méltó folytatása az eddigieknek, és ugyanazt a hangulatot és vonulatot követi, mint az első két rész, hanem azért is, mert a kötetek sorszámával párhuzamosan az írásmód és cselekményvezetés minősége is jelentős növekedésnek indult. Bizony, megkockáztatom, hogy a három kötet közül Az Igazi az, ami a legkiforrottabb, legteljesebb, legszínvonalasabb írása az írónőnek.
A kötet gyors tempójú, jól szerkesztett, a párbeszédek természetesek és sokkal valóságosabbak, mint az előző köteteknél voltak. A romantika minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap, a hangulat egyre feszítettebb, Maxon és America kapcsolata egyre inkább beérni látszik. Ugyanakkor Kiera Cass a folytonos cselszövésekkel, bonyodalmakkal tökéletes bizonytalanságban tartja az Olvasót, és valóban csak a kötet végén dől el az, hogy vajon hogyan is alakul hőseink sorsa. Ez a bizonytalanság néha annyira erős frusztrációt okoz, hogy szinte görcsbe merevedve olvastam a könyvet, ugyanakkor őrült tempóban, hogy mielőbb megtudjam a választás végkimenetelét.
A szerelmi szál édesen, bájosan alakul, egyre több érzelem, egyre több gyengédség és szenvedély keveredik belé. A kötetben gazdát cserél egy-két szerelmes levél, elhangzik egy-két vallomás, amelynek gondolatai gyönyörűek, hangvételük bűbájosan érzelmes és bensőséges.
A cselekmény nem mentes az akciójelenetektől, melyek sodró lendületűek, izgalmasak, néha bizony kegyetlenek is.
A kötet hangulata ennek ellenére is megmarad egyfajta álombeli látomásnak, csillogó, fényes, selymesen suhogó tündérmesének.
Összességében véve azt kell mondanom, Kiera Cass Párválasztó sorozata – különös tekintettel a befejező kötetre – egyike volt azoknak a könyveknek, melyeket olvasva kiélhettem minden álmodozóan lányos, hercegekkel és gyönyörű báli ruhákkal teli vágyamat és hajlamomat. Lehetetlenségnek éreztem abbahagyni, lerakni, akár csak egy percre is kiszakadni abból a mesebeli világból, amelybe a regényt olvasva óhatatlanul belecsöppenünk. Olvasás közben sírtam, nevettem, sóhajtoztam, és a végén végtelen szomorúsággal konstatáltam: vége van.
Kinek?
A sorozatot már olvasóknak. Azoknak, akik szeretik a tündérmesébe illő, romantikus-lányos sztorikat, a báli ruhákat, a csillogást, akik várják a herceget fehér lovon. Mert ebben a sorozatban bizony eljön!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése