Kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 300 oldal
Borító: Kartonált
ISBN: 9789630797085
Kiadás éve: 2014
Fordító: Pék Zoltán
Fülszöveg:
Hogyhogy ez még sosem jutott eszébe? Belezuhanhat egy szerelőaknába, összeeshet szívrohamban. Autóbalesetben eltörhet a gerince. Elkaphatja a madárinfluenzát. Rádőlhet egy fa. Jöhet üstökös. Gyilkos méh. Ellenséges hadsereg. Árvíz. Sorozatgyilkos. Eltemetett nukleáris hulladék. Etnikai tisztogatás. Idegen lények inváziója.
És ez csak néhány módja annak, hogyan sújthat le ránk a sors. Rémes. Hogyan tudjuk kicselezni? Mondjuk úgy, hogy egyszerre mindig minden eshetőségre gondolunk, és akkor nem marad fogása rajtunk, és békén hagy? Ki tudja, de a biztonság kedvéért csak meg kell próbálni!
Valahogy így okoskodik Justin, akit korábban Davidnek hívtak, miután a fejébe veszi, hogy a sors a fejébe vette, hogy végez vele. Első körben nevet és stílust változtat, aztán örökbe fogad egy képzeletbeli kutyát, akivel aztán nekivág, hogy elmeneküljön sorsa elől.
Meg Rosoff, akinek korábban a Majd újra lesz nyár című regénye lett világsiker, mély emberismerettel és szentimentalizmustól mentes humorral ábrázolja a kamaszkori szorongást. A szerző kegyetlen őszintesége felejthetetlenné teszi Justin Case alakját, akit a kritikák gyakran Salinger Zabhegyező-jének hőséhez hasonlítanak. A regény számos díjat elnyert, köztük a rangos német Jugendliteraturpreist.
A könyvről:
Sokszor hallottuk már: a sors útjai bizony kifürkészhetetlenek. Ami tény. Hiszen egy csomó dolog van, amit nem tudunk előre meghatározni: kiszámíthatatlan véletlenek, váratlan fordulatok, utunkba kerülő emberek. Az azonban biztos: a dolgok többnyire úgy alakulnak, ahogy alakítjuk őket. Az életünk pontosan olyan lesz, amilyenné formáljuk, amilyenné tesszük. Függetlenül attól, hogy hisszük-e, hogy az életünk eleve el van rendelve...
.jpg)
David Case -nek meggyőződése, hogy a Sors az életére tört. Hogy a lapjait előre kiosztotta, és ha szabadulni akar, menekülnie kell előle. Mindezt a következtetést akkor vonja le magában, mikor kisöccse, Charlie majdnem kiesik az ablakon, s David rájön, milyen nagyon sok múlik egy pillanaton, egy véletlenen, mennyi veszély leselkedik ránk a világon.
Nevet változtat, felveszi a Justin nevet, stílust vált, megpróbál átalakulni és elbújni a Sors elől. Mintha olyan könnyű volna... Megismerkedik a fényképész Agnes-szel, akibe beleszeret, futni kezd, és kitalál magának egy képzeletbeli barátot: egy hűséges, gyönyörűséges agárt, akire mindig számíthat. S mikor már úgy gondolja, hogy elfutott, hogy sikerült láthatatlanná válnia, egy váratlan katasztrófa ismét a mélybe rántja... Vajon sikerül-e kilábalnia a válságból a kamasz fiúnak, sikerül-e megmenekülnie, megtalálnia a neki kijelölt utat? Erről szól ez a könyv...
Meg Rosoff könyve nem egy egyszerű könyv. Kicsit szürreális, kicsit abszurd, és hogy őszinte legyek, nem is egykönnyen barátkoztam meg vele.
David, akarom mondani Justin elgondolása teljesen agyament volt, képzelgései irreálisak, viselkedése teljesen zavarodott. Azt gondoltam: ez egy őrült! Ezt nem olvasom el!
De Rosoff olyan csodás, élvezetes stílusban szőtte egymáshoz a történet szálait, a mondatok sokaságát, hogy muszáj volt tovább olvasni és még tovább... És aztán egyszer csak azt vettem észre: szeretem ezt a könyvet. Értem én Justint, értem Agnest, csodálom Petert és a húgait. És leginkább nagyon, de nagyon jól szórakozom a Sors kegyetlenül őszinte és szarkasztikus humorán!
.jpg)
Sokan hasonlítját ezt a regényt Salinger Zabhegyezőjéhez, ami részben helytálló is: egy önmagával hadilábon álló, identitásában és az életben tökéletesen bizonytalan fiú útkeresését írja le. Első szerelmének csalódásait, a barátokra találás rögös útját, de legfőképpen azt a folyamatot, amely során lassan, nagyon lassan, őrült sok szenvedés árán rájön arra, miért és kiért érdemes élni, és legfőképpen hogyan.
Egy rendkívül zavarodott fiú elméjének kivetülése ez a könyv, így aztán szürreális megnyilvánulásai teljesen helytállóak.
Szerelmi szála nem erőltetett, a romantikát szinte teljes mértékig nélkülözi, dehát nem is azon van itt a hangsúly. Agnes csupán egy lány, aki megszánja a fiút, ugyanakkor meglátja benne az érzékeny kamasz lelkületet, egy élethelyzetet, életérzést, amit művészi vénája mindenáron meg akar örökíteni. Nem akar ő semmi rosszat, de támogatását Justin teljesen félreérti, kétségbeesve kapaszkodik a szeretetbe, amit valaki kifejez iránta.
És itt jön képbe a könyv azon momentuma, ami számomra teljesen érthetetlen és irreális volt: a szülők teljes háttérbe vonulása. Mert ugyan melyik szülő hagyná, hogy a 15 éves fia egy teljesen ismeretlenhez költözzön??? Melyik szülő az, aki napokig nem keresi a gyerekét? Melyik szülő az, aki nem fordul azonnal szakemberhez, ha észreveszi, hogy a fiának őrült nagy problémái vannak?? Én nem ismerek ilyen szülőket! És ez bosszantott és végig ráztam a fejem miatta. Rosoff teljesen magára hagyta Justint, mondhatni eltávolította a szülőket az "útból", csakhogy én úgy érzem, ezt nem igazán volt hihető és reális....
A könyv cselekményvezetése lineáris, túl nagy fordulatokat, nagy akciójeleneteket nem tartalmaz, sokkal inkább a lelki folyamatok ábrázolására törekszik - és ez ragyogóan sikerül is neki. Mondatai választékosak, mégis fiatalosan modernek.
A Sors néhány mondatos megnyilvánulásai humorosak, kegyetlenül őszinték, felettébb szórakoztatóak - a könyv legjobb részei.
Összességében azt mondanám, hogy bár nagyon zavart és furcsa ez a könyv, mégis rendkívül eredeti és éleslátó. Olyan könyv, amit vagy megszeret valaki, vagy elutasít és a sarokba hajít. Én az előbbiek közé tartozom ....
David Case -nek meggyőződése, hogy a Sors az életére tört. Hogy a lapjait előre kiosztotta, és ha szabadulni akar, menekülnie kell előle. Mindezt a következtetést akkor vonja le magában, mikor kisöccse, Charlie majdnem kiesik az ablakon, s David rájön, milyen nagyon sok múlik egy pillanaton, egy véletlenen, mennyi veszély leselkedik ránk a világon.
Nevet változtat, felveszi a Justin nevet, stílust vált, megpróbál átalakulni és elbújni a Sors elől. Mintha olyan könnyű volna... Megismerkedik a fényképész Agnes-szel, akibe beleszeret, futni kezd, és kitalál magának egy képzeletbeli barátot: egy hűséges, gyönyörűséges agárt, akire mindig számíthat. S mikor már úgy gondolja, hogy elfutott, hogy sikerült láthatatlanná válnia, egy váratlan katasztrófa ismét a mélybe rántja... Vajon sikerül-e kilábalnia a válságból a kamasz fiúnak, sikerül-e megmenekülnie, megtalálnia a neki kijelölt utat? Erről szól ez a könyv...
Meg Rosoff könyve nem egy egyszerű könyv. Kicsit szürreális, kicsit abszurd, és hogy őszinte legyek, nem is egykönnyen barátkoztam meg vele.
David, akarom mondani Justin elgondolása teljesen agyament volt, képzelgései irreálisak, viselkedése teljesen zavarodott. Azt gondoltam: ez egy őrült! Ezt nem olvasom el!
De Rosoff olyan csodás, élvezetes stílusban szőtte egymáshoz a történet szálait, a mondatok sokaságát, hogy muszáj volt tovább olvasni és még tovább... És aztán egyszer csak azt vettem észre: szeretem ezt a könyvet. Értem én Justint, értem Agnest, csodálom Petert és a húgait. És leginkább nagyon, de nagyon jól szórakozom a Sors kegyetlenül őszinte és szarkasztikus humorán!
Sokan hasonlítját ezt a regényt Salinger Zabhegyezőjéhez, ami részben helytálló is: egy önmagával hadilábon álló, identitásában és az életben tökéletesen bizonytalan fiú útkeresését írja le. Első szerelmének csalódásait, a barátokra találás rögös útját, de legfőképpen azt a folyamatot, amely során lassan, nagyon lassan, őrült sok szenvedés árán rájön arra, miért és kiért érdemes élni, és legfőképpen hogyan.
Egy rendkívül zavarodott fiú elméjének kivetülése ez a könyv, így aztán szürreális megnyilvánulásai teljesen helytállóak.
Szerelmi szála nem erőltetett, a romantikát szinte teljes mértékig nélkülözi, dehát nem is azon van itt a hangsúly. Agnes csupán egy lány, aki megszánja a fiút, ugyanakkor meglátja benne az érzékeny kamasz lelkületet, egy élethelyzetet, életérzést, amit művészi vénája mindenáron meg akar örökíteni. Nem akar ő semmi rosszat, de támogatását Justin teljesen félreérti, kétségbeesve kapaszkodik a szeretetbe, amit valaki kifejez iránta.
És itt jön képbe a könyv azon momentuma, ami számomra teljesen érthetetlen és irreális volt: a szülők teljes háttérbe vonulása. Mert ugyan melyik szülő hagyná, hogy a 15 éves fia egy teljesen ismeretlenhez költözzön??? Melyik szülő az, aki napokig nem keresi a gyerekét? Melyik szülő az, aki nem fordul azonnal szakemberhez, ha észreveszi, hogy a fiának őrült nagy problémái vannak?? Én nem ismerek ilyen szülőket! És ez bosszantott és végig ráztam a fejem miatta. Rosoff teljesen magára hagyta Justint, mondhatni eltávolította a szülőket az "útból", csakhogy én úgy érzem, ezt nem igazán volt hihető és reális....A könyv cselekményvezetése lineáris, túl nagy fordulatokat, nagy akciójeleneteket nem tartalmaz, sokkal inkább a lelki folyamatok ábrázolására törekszik - és ez ragyogóan sikerül is neki. Mondatai választékosak, mégis fiatalosan modernek.
A Sors néhány mondatos megnyilvánulásai humorosak, kegyetlenül őszinték, felettébb szórakoztatóak - a könyv legjobb részei.
Összességében azt mondanám, hogy bár nagyon zavart és furcsa ez a könyv, mégis rendkívül eredeti és éleslátó. Olyan könyv, amit vagy megszeret valaki, vagy elutasít és a sarokba hajít. Én az előbbiek közé tartozom ....
Karakterek:
.jpg)
David Case nagyon érzékeny lelkű fiú, aki hatalmas szeretethiánnyal bír. Későbbi névválasztása egy szójáték, hiszen a Just in Case kifejezés, annyit jelent: "Mi lenne ha...", "Abban, az esetben, ha..." - vagyis David lelkének tökéletes bizonytalanságát fejezi ki ez is. Ám úgy gondolom, minden zavartsága és elveszettsége ellenére, Justin mégis nagyon erős és karakterek egyéniség. Van büszkesége, tartása, elhivatottsága. A könyv végére teljesen megszerettem.Agnes kezdeti támogatása rendkívül szimpatikus, ám mégis nagy csalódás ahogy a későbbiekben viselkedik -még akkor is, ha azt nem lehet a szemére vetni, vagy akár hibáztatni érte.
Legszimpatikusabb karakter egyértelműen Peter és a családja, akik töretlen és feltétel nélküli szeretete, megértése, támogatása egy igazi család összetartását példázza.
Borító:
2006 óta a könyvet számtalan országban kiadták már, nagyon változatos és meglehetősen eltérő borítókkal. A többség azt gondolom, nagyon találó és kifejező, legjobban a szlovák tetszik nekem, a nagykabátos fiú ábrázolása miatt. Az arckifejezése, a tekintete, a testtartása olyan bizonytalanságról, ugyanakkor olyan erőről árulkodnak, amit szerintem Justin valóban képvisel.
De rendkívül elgondolkodtató a réten magányosan álló, elveszett fiú képe is, és hát természetesen a magyar borító is!
A világ sok-sok csodáját jelképező tündöklő, ám nehezen érthető fénygömb, a Justint jelképező fiú csodálkozó és bizonytalankodó tekintete... nekem nagyon tetszik..
2006 óta a könyvet számtalan országban kiadták már, nagyon változatos és meglehetősen eltérő borítókkal. A többség azt gondolom, nagyon találó és kifejező, legjobban a szlovák tetszik nekem, a nagykabátos fiú ábrázolása miatt. Az arckifejezése, a tekintete, a testtartása olyan bizonytalanságról, ugyanakkor olyan erőről árulkodnak, amit szerintem Justin valóban képvisel.
De rendkívül elgondolkodtató a réten magányosan álló, elveszett fiú képe is, és hát természetesen a magyar borító is!
A világ sok-sok csodáját jelképező tündöklő, ám nehezen érthető fénygömb, a Justint jelképező fiú csodálkozó és bizonytalankodó tekintete... nekem nagyon tetszik..
.jpg)
Érdekességek:
Meg Rosoff 1956-ban született Londonban. Legismertebb könyve a Majd újra lesz nyár számos díjat elnyert, Saoirse Ronan főszereplésével remek film is készült belőle. Az eredetileg 2006-ban megjelent második regénye, a Just in Case az év legjobb gyermekkönyve lett hazájában, és ezen kívül is nyert még díjakat.
A regény helyszínéül szolgáló Luton Nagy-Britannia egyik városa, kb. 50km-re fekszik Londontól északra. Repülőtere, a London-Luton 1938-ban nyílt meg, Anglia egyik legnagyobb reptereként. A könyvben megjelenő repülőgép-szerencsétlenség csupán fikció, valójában nem történt meg, nem zuhant rá gép a reptérre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése