Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányosan végzett tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.
De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?
Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.
Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!
Ezúttal a legjobb jeleneteket hoztunk el Nektek Kerstin Gier: Zafírkék című ifjúsági könyvéből. Megtalálni nem volt nehéz, inkább kiválasztani, hiszen a könyv tele van rendkívül bájos és mulattató résszel, ami lehetetlenség nem szeretni és nem olvasni.
A roppant kínos és éppen ezért sírva nevetős lerészegedős jelenetek mellett a könyvben igen nagy részt kapott a romantika és az érzelmek. Gwendolyn és Gideon kapcsolata elindul t egy úton, s bár eleinte igyekeznek tartani egymástól a pár lépés távolságot, egy idő után ez lehetetlennek bizonyul.
S mikor a lány éppen egy kötelező utazását tölti valamikor a múltban, az alagsor szűkös szobájába zárva Bon Jovival, hirtelen mellette terem Gideon. A bezártság, a közelség nem tesz jót a távolságtartásnak, s hirtelen egymás karjában találják magukat...
Nos ez a jelenet - elképzelve Bon Jovi rekedtes mély rockhangját, a Hallelujah érzelmesen zengő ritmusát -, Gideon pajkos mosolyát és kék szemét, kétségtelenül az egyik legforróbb, legborzongatóbb jelenet a könyvben. Olvassátok, hallgassátok!
"Ezúttal senki nem zavart meg minket. Sem az időutazás, sem a szemtelen vízköpő démon. A Hallelujah alatt a csók egészen gyengéd és óvatos volt, de azután Gideon mindkét kezével a hajamba túrt, és szorosan magához ölelt. Ez már egyáltalán nem gyengéd csók volt, és engem is meglepett saját reakcióm. A testem hirtelen egészen ellágyult és súlytalanná vált, majd a karom szinte magától Gideon nyaka köré tekeredett. Fogalmam sem volt, hogyan, de anélkül, hogy egy pillanatra is abbahagytuk volna a csókolózást, egyszer csak a zöld kanapén találtuk magunkat ... " 148. oldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése