2012. július 18., szerda

Stephen Chambers: Jane és a Hollókirály

Fülszöveg:
Ez a nap is rosszul kezdődik. Míg a többi gyerek az udvaron játszik, az osztályteremben senyvedő Jane különös dolgot vesz észre: az iskolaudvar egyik fáján lakó mókus összecsomagol és elköltözik – ahogyan a jelek szerint a környék összes más állata is. Leguánja vészjósló figyelmeztetést karmol a homokba: Közeleg. Méghozzá a rejtélyes és félelmetes Hollókirály, s egy kutyát sétáltató vak öregember szerint éppen Jane az, aki megmentheti tőle a világot. És ha mindez még nem lenne elég egy napra, Jane szüleit szemmel láthatóan megbabonázzák az elektronikus eszközök, teljesen megfeledkeznek a világról, valamint arról, hogy vacsorára várják Diana nagyit, aki hatalmas vihar és egy különös ajándék kíséretében érkezik. Hamarosan aztán végleg elszabadul a gonosz, és úgy tűnik, Jane valóban kénytelen lesz egymaga szembeszállni a Hollókirállyal, hogy megtörje hatalmát és helyreállítsa a világ rendjét.


A könyvről:
Néha elfelejtjük, milyen csodálatos dolog is gyereknek lenni: szárnyalni a képzelet szárnyain, kitalálni dolgokat és megélni, felépíteni egy fantáziavilágot, benépesíteni különféle csodás lényekkel, barátokat teremteni, világokat megmenteni, olyanná válni, amilyenné szeretnénk és olyan kalandokat átélni, amit előttünk még soha senki.
Aztán a kezünkbe akad egy könyv, amit olyasvalaki írhatott, aki emlékszik még minderre és eszünkbe juttatja, amit elfelejtettünk...
Ez egy ilyen könyv...

Maga a történet önmagában is bámulatosan meseszerű: Jane, egy átlagos, hétköznapi kislány, aki nem örvend éppen túl nagy népszerűségnek a suliban, egy napon észreveszi, hogy valami nagyon nincs rendjén a világban: az állatok elköltöznek, az emberek - főként a felnőttek - teljesen belemerülnek a technika alkotta újdonságokba és vívmányokba, elfeledkeznek miattuk a saját, igazi világukról, és nem veszik észre, hogy valami nincs rendjén. Ráadásul Jane ijesztő üzenetet talál leguánja, Iz ketrecében: valaki a homokba írta: "Közeleg".
Jane-t nagymamája figyelmezteti másodszor a veszélyre, majd - mikor a házat megszállják a titokzatos árnyak és a nagyit megöli a titokzatos Hollókirály - Jane és öccse, Michael Gaius, a vak öregember segítségével menekül meg üldözői elől. Lassan fény derül a titkokra, a kis társaság Forróföldre utazik, megismernek számtalan fura, ámde annál szerethetőbb lényt, Alsod kastélyában találnak menedéket, részt vesznek bátorságpróbákon, megfejtenek rejtvényeket, barátokat szereznek és ellenségeket, repülnek sárkányháton, megküzdenek a gonosszal és rendet tesznek ott, ahol lassan a káosz veszi át a hatalmat.

A könyv mondanivalója önmagáért beszél: a sok kis kütyü, tv, telefon, számítógép vonzásában lassan elfeledkezünk a világ valódiságáról, elfeledkezünk a természetről, a játékról, a mese örömeiről... Sajnos így van ez, és ilyenkor azt kívánom, bár jönne egy Jane, aki megállíthatja ezt a folyamatot...kár, hogy ő csak a mesében létezik...

Na de vissza a könyvhöz, hiszen milyen csodálatos egy könyv ez! :)
Mindig bámultam azokat az írókat, akik olyan kimeríthetetlen fantáziával rendelkeznek, mint Stephen Chambers. Nemcsak új világot és új lényeket teremt, ad hozzájuk új történelmet, új legendákat, összekapcsolja azt a valóság szálaival és ötvözi őket (például: a Hollókirály most ugyan a technikát kívánja felhasználni ahhoz, hogy anarchiát teremtsen a felnőttek között és átvegye a hatalmat, de Forróföld legendái szerint korábban háborúval sújtotta a világot ugyanezért - lásd: II. világháború)

Fergeteges az is, hogy alig észrevehetően olyan tanító jellegű kis momentumok rejtőznek a könyvben, mint a környezetvédelem és újrahasznosítás, történelem vagy a fizika.

A regény nyelvezete egyszerű, könnyen olvasható, ráadásul olyan apró kis fejezetekre osztott, hogy szinte peregnek az oldalak a kezeink közül és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már a végére is értünk. Fontos dolog ez, mert egy kisiskolás gyerek elborzad a hosszú szöveg láttán. De ugyan, ki ne olvasna el még egy fejezetet, amikor az csak 3 oldalból áll és olyan izgalmas éppen most a történet? :)

Ritkán találkozom ennyire "alkalmazkodó" könyvvel, de ennek minden egyes vonása az olvasó életkorához igazodik: a történet, a karakterek, a nyelvezet, a felépítés, a mondanivaló...mind, mind, mind...

Aki ismer, tudja, hogy kényszeresen gyűjtöm azokat a könyveket, melyeket egyszer majd a lányaim kezébe adok, hogy: "tessék, ezt olvashatjátok!" A Jane és a Hollókirály ezennel részesévé vált a gyűjteménynek :)

Karakterek:
Jane bámulatos egy kislány. Amellett, hogy eszes és bátor, rendkívüli kötelességtudata van, bámulatosan kitartó és amit kell, mindenképpen véghezviszi. Nem magáért, másért: az öccséért, a szüleiért, az állataiért, a világért... Mert tudja, hogy felelős értük. Akkor is, ha nem akarja, akkor is, ha egyszerűbb lenne csendben megbújni valahol...
"Néha akkor is küzdeni kell, amikor nem nyerhetsz" - ahogy Rachel mondja a könyvben...
És Jane tudja ezt. 
Olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami példaként szolgál mindannyiunk számára. És hát valljuk be: milyen is lehetne egy gyermekkönyv főhőse, ha nem egy ilyen követendő példakép az olvasó kisgyermek előtt?

A könyv többi szereplője nagyrészt kitalált figura: Finn, a vicces és poénos sárkány, aki - tudom -minden gyermek kedvence lesz; Gaius, a bobbin (félig macska, félig ember), aki mindig mindent túl komolyan vesz; Rachel, a segítő tündér-szerű lény, aki tele van bölcsességgel és kedvességgel; és persze ez a borzasztó Hollókirály, aki minden eszközt bevet azért, hogy romlásba vigye az emberiséget és átvegye a hatalmat minden világ felett. Szeretnivaló, jól megálmodott és lefestett figurák, igazi mesebeli lények!

Borító: 
El kell mondanom, hogy én szeretem a magyar borító sötét árnyalatait, a Hold ezüstös ragyogása előtt vészjóslóan üvöltő holló képét, és Jane alakjának ártatlan kifejezését. Olyan mesés, olyan olvasnivaló :)
De az eredeti borító grafikája is bámulatos, Ana Bagayan illusztrátor munkájának köszönhetően. Egyébként Ő csodálatos képeket fest, ismeritek? Nem? Hát nézzétek csak!


Ana Bagayan illusztációja a könyvhöz
És az eredeti borító


Érdekességek:
A könyv írója, Stephen Chambers már középiskolás korában írogatott, és ebben az időben két regénye is született: a Hope's End (Hope vége) 2001-ben és a Hope War (Hope háborúja) 2002-ben jelent meg.



Jelenleg a Brown Egyetem történelmi tanszékére jár és disszertációját írja.
Készült természetesen a könyvhöz trailer is, amit megnézhettek itt... (csendben hozzáteszem: készülhetett volna hozzá érdekfeszítőbb, mesésebb, csodásabb is :))

Stephen Chambers - a könyv írója

Kedvenc idézet a könyvből:
"A gyerekek sokkal tisztábban látják a dolgokat, mint a felnőttek. Pont ezért olyan nehéz a nagyokkal. 
– Miért? – kérdezte Jane 
– Mert féltékenyek…..A felnőttek elfelejtik, hogy egykor ők is kicsik voltak. Elfelejtik azokat a dolgokat, amiket tudtak."

(22. oldal)

Milyen igaz....


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates