Karen Marie Moning: Shadowfever

Fülszöveg:

MacKayla Lane was just a child when she and her sister, Alina were given up for adoption and banished from Ireland forever.

Twenty years later, Alina is dead and Mac has returned to the country that expelled them to hunt her sister's murderer. But after discovering that she descends from a bloodline both gifted and cursed, Mac is plunged into a secret history: an ancient conflict between humans and immortals that have lived concealed among us for thousands of years.

What follows is a shocking chain of events with devastating consequences, and now Mac struggles to cope with grief, while continuing her mission to acquire and control the Sinsar Dubh--a book of dark, forbidden magic scribed by the mythical Unseelie King that contains the power to create and destroy worlds.

In an epic battle between humans and Fae, the hunter becomes the hunted when the Sinsar Dubh turns on Mac, and begins mowing a deadly path through those she loves.

Who can she turn to? Who can she trust? Who is the woman that haunts her dreams? More importantly, who is Mac and what is the destiny she glimpses in the black and crimson designs of an ancient tarot card?

From the luxury of the Lord Master's penthouse, to the sordid depths of an Unseelie nightclub, from the erotic bed of her lover, to the terrifying bed of the Unseelie King, Mac's journey will force her to face the truth of her exile, and make a choice that will either save the world...or destroy it.

A könyvről:

Egy kicsit mindig szomorúsággal tölt el, amikor egy általam szeretett sorozat utolsó kötetéhez érek. Mert akkor végérvényesen és tökéletesen véget ér, és hiába olvasom el újra, egyszer vagy százszor, az első olvasás élményét már sosem kapom vissza. 

Ezért van az, hogy most is, hogy a Tündérkrónikák ötödik és utolsó kötetét elolvasva úgy érzem, az egyik szemem sír, a másik nevet, a lényem egyik fele örül, hogy végre minden titokra fény derült, a másik felem pedig kesereg, hogy nem érzem már többet azt a borzongást és izgalmat, amit a könyv nyújtani tudott...

Azt kell mondanom, hogy ez a könyv volt a sorozat legtökéletesebb része. Nem számít az első négy kötet! Nem számít, hogy az első részt még csak nem is szerettem, nem számít, hogy utána bosszantott néhány dolog és szinte alig-alig cseppent nekünk egy-két információ. Az mind csak előjáték volt. Előkészítése ennek a végkifejletnek, aminél jobbat nem is kívánhattunk volna. 

Nehéz erről a részről spoiler-mentesen írni és én tudvalévő, hogy nem szeretek titkokat kifecsegni és leleplezni. Ezért próbálom a lehető legkevesebbet elárulni erről a részről....

A Shadowfever pontosan ott folytatódik, ahol a Dreamfever véget ért: Mac, miután megölte a Szörnyet, kétségbeesetten igyekszik összeszedni magát, új célt és új erőt teremtve magában. 

Elhatározza, hogy Darroc mellé áll, csábítással kiszedi belőle minden tudását és titkát, megtalálja a Sinsar-Duh-t, újjáteremti a világot és visszahoz mindenkit, akit az előzőben elveszített.

Ám hamarosan rá kell jönnie, hogy nem ez az egyetlen célja és tennivalója. Meg kell értenie, mit mond az ősi jóslat, rá kell jönnie, hogy hol az Unseelie király? Mit akar tőle a titokzatos nő, aki megjelenik az álmaiban? Hová lett Christian? Ki Barrons? Hol a Seelie királynő és mit akar? Ki ő maga, McKayla Lane?? És még csak nem is sejti, hogy mennyi más titok van még, amiről eddig fogalma sem volt, még arról sem, hogy egyáltalán léteznek...

Az eddig cseppenként adagolt információk itt vízesésként zúdulnak ránk - minden korábbi feltevésünket és elméletünket elmosva. Nem egyszer, hanem számtalanszor esik majd le az állunk, nem egyszer, hanem számtalanszor alkotunk majd magunkban új elméleteket, hogy aztán az is dugába dőljön. 


Eddig azt hittem, hogy igazából csak Barrons miatt szeretem ezt a sorozatot, de most azt kell mondanom, hogy KMM csodálatosan és előre megfontoltan szőtte a szálakat már az első kötettől kezdve, tudatosan építgetve mind a történet, mind a karakterek jellemzőit tovább és tovább, tudatosan fenntartva és fokozva az Olvasó érdeklődését és szeretetét egészen a lezárásig.

És tényleg! Valóban azt kell mondanom, hogy odáig nőtt és fejlődött ez a folyamat, hogy a Shadowfever már igazi kedvenccé vált, sőt, megkockáztatom: még sosem olvastam ennyire átgondolt, izgalmas, meglepő és fordulatos lezáró részt egyetlen sorozat esetében sem!

Itt is van sok-sok izgalom, sok akciójelenet, van barátság, szerelem, szex, és sok - sok új és régi titok, sok-sok meglepő fordulat.

Karakterek:

A karakterek - csakúgy mint maga a történet - erre a részre megértek, kiteljesedtek, olyan „emberekké” váltak, akik mellett nem lehet csak úgy elmenni! 

Az első részben még idegesítő, felszínes és kicsinyes Mac a történet végére edzett, erős, intelligens és igazán szerethető nővé érett - igazán megszerettem, annak ellenére, hogy nem mondhatni, hogy túl hasonlóak lennénk jellem - vagy inkább vérmérséklet - tekintetében :) Méltó párja lett a vad és erőteljes Barrons-nek - náluk jobb párost elképzelni sem tudnék.

A regény közepe táján fordult meg az a fejemben, hogy mennyire igazságtalan a sors szegény V'lane-nel...Olyan sokat foglalkozik mindenki - igen, én is - Barrons-szel, ő pedig mindig a háttérbe szorul. Pedig én igazán kedvelem őt is, annyira édesen és ártatlanul - na jó, nem mindig! - udvarol Mac-nek, annyira meg akarja őt hódítani, és mégis mindenki inkább a "rosszfiút" választja... csak hát, ki ne tudna ellenállni a rosszfiúknak? és honnan is tudhatnánk, hogy ki a rosszfiú és ki a jó...így van ez a való életben is...

Egyedül Danit nem sikerült továbbra sem megkedvelnem. Hál' istennek ebben a részben kevesebb szerep jutott neki, de azokat a jeleneteket, amiben ő volt a narrátor, legszívesebben átugrottam volna...nem szép dolog, de mérhetetlenül bosszant engem ez a kis fiatal lányka.

Egy picit térjünk vissza Barrons-re..Én nem tudom, hogy ki az, aki rátalált David Gandy-re. Én nem tudom, ki vont párhuzamot közte és Barrons között. De bárki is volt az, nagyon egyformán gondolkodunk...mert igen, számomra Ő a tökéletes Barrons... szinte pontosan így képzelem el őt: ilyen sötéten, hideg tekintettel, jóképűen és vadítóan... persze tudom, hogy ő egy modell, tehát a filmesítés során nem nagy a valószínűsége, hogy ő alakítja majd ténylegesen a vásznon...de mást is el tudok képzelni Barrons szerepére...például Gerard Butlert azt gondolom, tudna olyan sötét és arrogáns lenni, mint ő ...:)


A borító:
Nem tudom, milyen lesz majd a mi, magyar borítónk. Vélhetően a CorLeonis átveszi majd valamelyik külföldi borító design-ját - ami kivétel nélkül mind gyönyörű - na jó, talán a német borító azért kevésbén tetszik :)! Nézzétek csak!

Érdekességek:

Nagyon izgalmas - és számomra megrendelendő -, hogy KMM közreműködésével kiadtak egy CD-t Shadowsong címmel. Ez a zenei album 11 olyan dalt tartalmaz, amely mind kapcsolódik a könyvhöz, egy-egy jelenet alaphangulatát közvetítve, valamint egy 24 oldalas füzetet a Tündérkrónikákhoz kötődő illusztrációkkal és egy - a könyvből végül törölt -  szexi fejezettel.

Én a Just one time című dalt és az Alone-t szeretem róla a leginkább Neil Dovertől, szerintem gyönyörűek....