Fülszöveg:
Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és ó, igen teljesen odavannak egymásért. De egy héttel közös tizenhatodik születésnapi banzájuk előtt minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip beköltözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgan le van sújtva, mikor úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó - egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam egy tündér. Nem, komolyan. Egy tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra el kell döntenie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy tökéletes szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját.
A könyvről:
Őszintén szólva ez a könyv kezdetben szinte egyáltalán nem vonzott. Talán a borító, talán a fülszöveg miatt, de az is lehet, hogy a cím bizonytalanított el... Aztán később mégis kíváncsi lettem rá, így amikor kölcsönkaptam, szívesen vettem a kezembe. És mindent összevetve - nem bántam meg, mert könnyed, szórakoztató olvasmány volt!
A fülszöveg nagyjából elmeséli a történet lényegét, talán többet is, mint kellene - hiszen egyértelmű utalás látszik benne a könyv végkifejletére.
Bár azt hiszem, nagyjából mindenki sejti, hogy miként is fejeződhet be egy ilyen történet...
Mégis: minden kiszámíthatósága, sablonossága és színpadiassága ellenére, öröm olvasni a könyvet. Annyi humor, irónia és könnyed báj lengi át ugyanis, olyan remek stílusban íródott, hogy muszáj szeretni.
A párbeszédek eredetiek és viccesek, a helyzetek átlátszóak ugyan, de törvényszerűen szükségesek, és a könyv végi nagyjelenet pedig - akárhogy is - könnyeket csalt az arcomra..
Igazi könnyed, egyestés, szórakoztató lányregény, és aranyos kis tündérmese....
Karakterek:
Bár Morgan a főszereplőnk és a narrátorunk, talán nem meglepő, hogy mégsem ő lett a kedvenc szereplőm - mindannak ellenére, hogy nincs vele túl sok baj, viszonylag keveset nyavalyog, jó a humora és végre úgy reagál a természetfeletti dolgokra, ahogy az egy normál embertől elvárható (lásd: mikor Cam elárulja neki az igazságot ...)
Mégis: sokkal izgalmasabbnak és összetettebbnek találtam a két fiú, Cam és Pip személyiségét.
Könnyű lenne ráfognom, hogy persze, Pipet jobban bírtam, de azt gondolom, igazságtalan lenne Cam-mel szemben. Hiszen Camet eleve úgy ismerjük meg, hogy átváltozóban van, zavarodottan viselkedik, keveset van Morgannel - így a rivaldafényben is, nagyon keveset tudunk meg róla. Ráadásul azzal, hogy átváltozik, kicsit röhejessé is válik mint férfi: Morgan fejéig sem ér, le kell hajolni hozzá egy csókért, stb...Teljesen kifigurázzák őt ... én sajnáltam...
Pip viszont furcsa módon mindig ott van, ha kell, ő jelenik meg véletlenül az udvaron éjszaka, ő kíséri mindenhova Morgant, sőt, igazi álomférfivé válik. Nem is kérdéses, kié lesz a lány szíve...
Én mégis azt kell, hogy mondjam, akkor kedveltem meg Pipet igazán, amikor béna volt, esetlen, csoszogott és nem bírt kinyögni egy épkézláb mondatot :) Végre egy eredeti, humoros, magáért beszélő karakter! :)
Borító:
A Könyvmolyképző kiadó a külföldi mintát követve pillangós borítóval adta ki a könyvet, amivel nem is lenne semmi baj, csakhogy: nekem erről a pillangóról a Tiszták papírpillangói jutnak eszembe..Az eredeti borítón szereplő pillangó valahogy sokkal inkább jelent varázslatot, csillogást, sőt igazából nem is pillangót, sokkal inkább szárnyakat formáz... Valóban egy tündér jut róla eszembe...
Érdekességek:
Cyn Balog teljesen normális, hétköznapi jersey-i lánynak vallja magát, aki mindig elhitte azt, hogy - amikor legkevésbé számítunk rá - varázslatos dolgok történhetnek velünk.
Talán ezért is lett YA szerző...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése