Rachel Vincent: Lélektolvajok - Sikoltók 1.

Fülszöveg:

Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.

Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.

Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő...

A könyvről:

A történet középpontjában Kaylee Cavanaugh áll, aki egy átlagos tini lenne, ha nem lenne meg az a rossz szokása, hogy időnként pánikroham tör rá, és észvesztően sikoltozik. 

Többszörös orvosi kezelés ellenére sem gyógyult ki ebből a kórságból, és csak ő maga tudja, hogy ez a különös szokása nem betegségre vezethető vissza: megérzi mások halálát, és ha olyan emberrel találkozik, aki hamarosan a túlvilágra távozik, visszafojthatatlanul előtör a torkából az éles sikoly.

Kaylee titkolja ezt a képességét, ám amikor egy buli alkalmával a pánikrohamából a jóképű Nash gyógyítja ki, furcsa oknál fogva késztetést érez arra, hogy megossza vele a titkát. És csodák csodájára Nash nem neveti ki, hanem meghallgatja és támogatja őt.

Az már csak hab a tortán, hogy egymás után különös halálesetek történnek a városka fiataljai közt, és egyedül Kaylee és Nash az, aki összefüggést lát a tragédiák közt és nyomozni kezd. Elképesztő dolgokra jönnek rá ketten.

Először is: nem rossz ez a könyv! Az ötlet üdítő és érdekes, bár azt kell mondanom, hogy ha ez egy 8 részes sorozat első része, nem tudom, a többi részben milyen infokat kapunk majd, mert ebben hirtelen annyi tudnivalót vágott a fejünkhöz az írónő, hogy csak kapkodtam a fejem, sőt Kaylee helyében lehet, hogy jegyzeteltem volna :) 

A világfelépítés érdekes, korábban sosem hallottam még a bansheekról mint mítikus lényekről, most hirtelen igen sok információt megtudhatunk róluk (milyen jó, hogy nem ismét valami vérfarkas, vagy tündér, vagy angyal tör elő Kaylee-ból, nem igaz?).

Nagyon tetszett a halál magyarázata, és úgy általában az élet és halál körforgásának bámulatos rendszere, a bürokratikus felépítés, a túlvilág társadalmi hierarchiája, az, hogy mindenkinek és mindennek megvan a maga helye és szerepe. Valahol még irigylésre méltó is...

A történet érdekes, fogva tartja figyelmünket, mindent tudni akartam, a végén az akciódúsabb, cselekvősebb rész egész lendületes és pörgő – még akkor is, ha van egy-két előre sejthető rész (én például szinte az elejétől fogva tudtam, ki is Tod valójában, és még Val néni szerepét is félig-meddig)! 

Rachel Vincent stílusa könnyed, mai, lendületes – élvezhető fogalmazásmóddal. 

Valóban van a cselekményben némi logikátlanság és baki – néhol visszalapoztam, hogy tényleg rosszul olvasom-e, de nagyjából kibékültem vele, nem volt túlságosan zavaró.

Irtó kíváncsi vagyok, hogy mit tud még kihozni ebből a történetből, ebből a világfelépítésből még ezek után...

Karakterek:

Bevallom, számomra a karakterek alakjában jelenik meg a történet legnagyobb gyengepontja. Egyszerűen alig-alig van olyan szereplő, aki szeretetreméltó lenne...

Kaylee kicsit idegesítő, végtelenül önzetlen, aki mindenkit meg akar menteni – akár az élete árán is. Nash pedig a tökéletes pasi, aki imádja őt, félti, óvja,mindentől megvédi és soha, még csak a kezét sem engedi el… 
Ha már kiírták a könyv elejére, hogy "a Twilight rajongók imádni fogják", akkor úgy vélem, hogy talán erre a jellemvonásbeli hasonlóságra gondoltak a két főszereplő-páros között..

De Tod alakja bámulatos: van benne kellő fokú humor, pimaszság, ész, és mindezek mögött az igazi féltő gyöngédség – csak hát ez nem látszik túl gyakran! :D Már most sajnálom, hogy Nash mellett labdába sem rúghat majd … Azért előre megjósolható, hogy mi, Olvasók, azért látjuk a kettejük közötti különbséget - És naná, hogy a többség majd a rosszfiút fogja választani...:)

Bár ha jobban belegondolunk, ez elég morbid: beleszeretni a halálba? Ne már! :)

Borító:

Sok helyről hallottam, hogy mennyire szép ez a borító, milyen jól eltalálták, stb.

Én viszont azt gondolom:  a borító rettenetes! Talán azért, mert még mindig taszítanak azok a borítók, amin női/férfi arc van. Nem szeretem, irritál, visszataszít...

Másrészről erről az agyonrúzsozott, tátott szájról inkább egy vámpír, vagy inkább egy vérszipoly (:D) jut eszembe, nem pedig egy lelkeknek énekelő, gyönyörű lidérc…Nem értem a vérvörös száj logikáját... Ijesztő és gusztustalan...
Bár azt kell mondanom, hogy a sorozat többi része - ugyanebben a kiadásban - valóban gyönyörű, misztikus és légies - azok a kötetek igazán tetszenek...csak ez az első könyv nem...

Érdekességek:

Mint ahogy azt már említettem, a könyv egy nyolcrészes sorozat első kötete, melyet 7 kötet követ még... vagyis inkább 6. Mert a My soul to Lose egyfajta előzmény, vagy ha úgytetszik, a 0.5-dik kötete a sorozatnak... 

Lássuk, hogyan is alakul a Soulsceamers series könyveinek sorrendje pontosan:

0,5. My Soul to Lose

1. Lélektolvajok - My Soul to Take

2. My Soul to Save

3. My Soul to Keep

3,5. Reaper

4. My Soul to Seal

5. If I Die

5,5. Never to Sleep

6. Before I Wake

A könyvhöz természetesen készült trailer is: