Fülszöveg:
Laini Taylor, a sikeres fantasy szerző új vizekre evez legújabb trilógiájával, és ha hinni lehet a neves amerikai újságok recenzorainak, ez lehet az írónő eddigi legnagyobb sikere. Úgy tűnik, beigazolódnak e feltevések, hiszen a könyvet a New York Times beválasztotta a 2011. legfontosabb könyvei közé gyerek/ifjúsági kategóriában (összesen 5 könyv szerepelt a listán), a megfilmesítési jogokat, pedig a Universal Stúdió vásárolta meg. A Wall Street Journal új Harry Potterként emlegeti, a folytatás pedig már készül. Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. Nem lett jó vége. Így kezdődik a 17 Karou története. A valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet a fogakért. Egy ilyen küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást azonban több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban, mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének. Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? No és kicsoda valójában Karou, akinek a neve egy bizonyos nyelven azt jelenti, "Remény"? Lainie Taylor fantáziában, egészen eredeti ötletekben, kiszámíthatatlan fordulatokban és érzelmekben gazdag regényéből kiderül.
A könyvről:
Nagy-nagy izgalommal vettem a kezembe ezt a könyvet, mert hallottam már róla szép és jó dolgokat, a borítója és a kivitelezése csodálatos, az álarc mögül az a tekintet pedig ellenállhatatlanul hívogat. Ráadásul szülinapi ajándékba kaptam egy nagyon kedves és szeretett ismerősömtől (ugye tudod, hogy mennyire hálás vagyok, és százszor sem volna elég elmondanom: köszönöm!), ami még inkább hozzám kötötte és szépítette ezt a könyvet.
És szép is volt. Sőt, azt gondoltam, hogy: na, ez biztosan kedvenc lesz... De a könyv felénél átfordult a történet - nem is értem -, kifordultak magukból a szereplők is, ugrottunk helyszínt és időt és kaptunk egy másik könyvet egy másik történettel. És én nem akartam másik könyvet olvasni, meg másik szereplőket, én azt akartam folytatni, amit elkezdtem és azokról akartam olvasni, akiket megszerettem. És izgultam, akartam, hogy visszaforduljon minden, de nem történt meg. És - bár jó és csodálatosan kivitelezett volt ez a második fele is a könyvnek, mégis keserű szájízt hagyott és csalódást okozott, mert nem erre számítottam, nem éreztem kiforrottnak és kereknek a történetet.
A könyv eleje úgy indul, mint szinte akármelyik YA könyv: adott egy magányos, különös lány, Karou, aki a szokásos tini problémákkal küzd: rászáll a pasija, próbálja megleckéztetni, és közben iszonyatosan vágyik arra, hogy valaki igazán, valóban szeresse. Aztán hamarosan kiderül,hogy mégsem annyira szokványos könyv ez: hiszen Karou "családja" nem akármilyen család: kimérák nevelik egy ismeretlen, köztes világban, számos megfejthetetlennek tűnő titokkal körülvéve, csöppnyi varázslattal, egzotikus helyszínekkel. És ha már helyszíneknél tartunk: a könyv helyszíne sem szokványos: Prágában járunk, a művészet és a varázslat városában...
És itt akkor most meg is állnék egy pillanatra..Jártatok már Prágában? Ha igen, tudjátok, ha nem : ki ne hagyjátok! Bár Laini Taylor csodálatos leírásokat ad a városról, a valóságot meg sem közelíti! Prága óvárosa olyan, mint egy meseváros. Olyan, mintha megállt volna az idő és visszarepültünk volna a középkorba, a mesék, a tündérek, a varázslatok idejébe. Jársz a kis zegzugos utcákon a régi épületek és tornyok között és érzed, tudod, hogy itt valóban bármi megtörténhet! Keresve sem találhatott volna az írónő tökéletesebb helyszínt.
A bonyodalom akkor történik, amikor Karou egy küldetése során Marakesh-ben szembetalálja magát Akivával: egy csodálatos, pusztító angyallal, aki majdnem megöli őt. De nem teszi, és nemsokára ismét találkoznak. Szerelem bontakozik ki közöttük, és hamarosan kiderül: valóban létezik-e Sors vagy Végzet vagy - ha úgy tetszik - Eleve elrendelés...
Ahogy azt már mondtam, a könyv eleje nagyon tetszett és nagyon sokat vártam tőle. A nagy fordulat azonban számomra csalódást jelentett és nem örültem neki, hogy vissza kell tekintenünk majd 200 oldalon keresztül. Én ezt inkább egy előzménykötetben írtam volna meg - itt én untam, idegesített, minden oldalon azt vártam, hogy most már véget érjen és visszatérhessünk Karou-hoz...
Persze ez teljesen szubjektív érzés: mert nem mondhatom azt, hogy ez a visszatekintés ne lett volna szépen, sőt kiválóan megírva. Másutt leírásai tökéletesek és élvezetesek, a szereplők hihetetlenül sokszínűek, az ábrázolt világ páratlan és mérhetetlenül egyedi, a történelem, a mitológia mind-mind nagyszerűen kidolgozott... Csak számomra nem volt helyénvaló...
Karakterek:
A könyv bővelkedik a jobbnál jobb, különlegesebbnél különlegesebb karakterekben - és ezen nem csak a kimérák külalakjának sokszínűségére értem, hanem a jellemvonások sokaságára, a szereplők jellemének változatosságára és különlegességére.
Én azok közé tartozom, akik szeretik Karou-t - legalábbis a könyv feléig biztosan. Sokan gyerekesnek és kicsinyesnek nevezik őt, mert meg meri bosszulni a volt pasijának a baromságait, de istenem, ki nem tette meg ezt azelőtt, amikor 17 éves volt??? Talán nem így, talán másképp, de mi is voltunk tinik, mi is jobban éreztük magunkat egy csúnya kis kárörömtől (néha még most is - pszt!) . Szerettem benne azt is, hogy úgy ragaszkodik az őt befogadó fura lényekhez, annyira vágyik a szeretetre és a család melegére, mint bármelyik átlagos gyerek - mégis igyekszik nagyon keménynek mutatkozni és megacélozni magát, pedig belül igazán magányos, törékeny és érzékeny. Igazán szerethető karakter volt ő - egészen a könyv közepéig. Mert aztán ott eltűnt ő, mint főszereplő. Kitolta, letaszította a helyéről őt egy másik szereplő, átvette a szerepét és Karou eltűnt. Mintha soha nem is létezett volna. És meg kell mondja, hogy ezt nagyon - nagyon nehezményeztem és emiatt nem is igazán sikerült megszeretnem .
Akiva - a másik hősünk -lenne. Jól is játssza a szerepét, imádtam, amikor felbukkant, mert az volt, aminek egy Angyalt képzelek: erős, kemény, hideg, tekintélyt parancsoló, tiszteletet ébresztő. De aztán ez a sok harcban edzett, könyörtelen katona levetkőzi létének minden pozitívumát, az írónő olyan tulajdonságokat és helyzeteket teremt neki, hogy nevetségessé válik, puhánnyá és esendővé, én onnantól kezdve elvesztettem minden tiszteletemet iránta, hogy a Károly-hídon Karou előtt térdelve zokog...ne már! Egy angyal, de még egy nem angyal sem zokog! Hogy változtathatta át valaki harcosból vinnyogó csúszómászóvá???? Számomra ez volt a könyv legnagyobb mélypontja... De a bemutató-repülő-harcocska se volt semmi...
Igazából a többi szereplővel nem volt ennyi problémám. Kénkő természetes kedvenc sokak számára: árad belőle a tapasztalat és bölcsesség hatására rátelepedő nyugalom és magabiztosság, igazi zord külsejű, de belül lágyszívű "nagyapó" ő. Issa a szerető anya szerepében díszeleg, van gonosz is és elnyomó - és még a mellékszereplők is igen széleskörű jellemvonásokkal rendelkeznek.
Borító:
Nagyméretű, védőborítós könyv, ráadásul a fedele és a borítója is ugyanazt az offszettel díszített, tökéletes mintázatot és képet kapta. A kötés kiváló, a papírok minőségiek, a fejezetszámok jelzése díszített, a szerkesztés tökéletes!
Ráadásul a borítókép csodaszép: a fekete és a kék dominál, más színt nem is használtak (ha leszámítjuk az arc tökéletes színtelenségét), mégis hihetetlenül elegáns, figyelemfelkeltő és bámulatos borítót tervezett Dave Caplan és Alison Impey. Az ezüsttel szedett, kopottas betűtípust pedig egyenesen imádom!
Számomra a Kossuth Kiadó ezzel másodszor is bizonyította: náluk igenis fontos a minőség!
Érdekességek:
Azt hiszem, nem újdonság, hogy a regény egy trilógia első kötete, melyet hamarosan - 2012. november 6-án - a második rész követi majd Days of Blood and Startlight címmel. S mivel az első kötet vége hagyott némi hiányérzetet bennem, én némiképp reménykedve és izgalommal várom a megjelenését. Azt, hogy a Kossuth Kiadó mikor tervezi kiadni ezt a részt, egyelőre nem tudjuk, de valószínűleg nem kell majd rá sokat várnunk...A borítója pedig - hát, ennek is csodaszép!
A megfilmesítésről egyelőre annyit tudunk, hogy az Universal Pictures már a megjelenés évében, vagyis 2011-ben megszerezte a könyv filmesítési jogait, mi pedig várjuk a további filmes híreket. Én bevallom, egyelőre elképzelni sem tudom, kire is oszthatnák Karou, de legfőképpen Akiva szerepét...De annyi biztos - főként ha a kimérákra és Másutt-ra gondolunk -, hogy nem egy alacsony költségvetésű film lesz! :)
És végül, íme a könyv trailere a Little Brown Books jóvoltából:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése