Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Fülszöveg:

Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.

1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy munkatáborban. Minden elveszett.

Lina félelmet nem ismerve küzd az életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él.

Lina és családja hosszú és szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erejük, szeretetük és reménykedésük segít nekik minden napot keservesen túlélni. De elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?

A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós alapokkal rendelkező regény egy tizenéves lány szemszögéből a II. világháború kegyetlenségeit mutatja be, annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának az élére került.

A könyvről:

Néha nagyon nehéz szavakba és mondatokba foglalni mindazokat az érzéseket és gondolatokat, amiket egy könyv ébreszt bennünk. Mert mire megragadnánk egyet és megértenénk, máris egy új tolakszik a helyére és félresöpri a régit, végül úgy kavarognak a fejünkben és a lelkünkben, mint a por vagy a hamu, amit felkapott a szél...

Valahogy így érzem most ezzel a könyvvel kapcsolatban is...

Tudtam, hogy a téma kemény lesz, tudtam, hogy felkavaró...mégsem hittem volna,hogy elsírom az összes könnyemet - azt pedig végképp nem, hogy nem elsősorban a fájdalom és a harag miatt, amit okoz, sokkal inkább a megindulás, a meghatottság, az emberségesség és szeretet  miatt, amit közvetít....

Szibéria

A könyv Lina Vilkas sorsát meséli él. Egy lányét, aki festőművész szeretett volna lenni, aki Dickenst olvasott és szerelemről álmodozott, aki mindössze 15 éves volt, amikor az álmait összetörték. Hiszen litván volt egy korban, amikor bűnnek számított annak lenni. 1941 nyarán elhurcolták őt édesanyjával és öccsével együtt, vagonokba rakták őket és deportálták sok más nővel és gyerekkel együtt egy szibériai munkatáborba. Lina a képein keresztül igyekezett üzeneteket juttatni börtönben raboskodó édesapjának, miközben igyekezett túlélni a szenvedéseket és a megaláztatást, amit a szovjet katonák rájuk mértek és megérteni,mi is az a szerelem, ami váratlanul és fájdalmasan csapott le rá egy szintén raboskodó litván fiú, Andrius személyében...Ám hamarosan tőle is elszakítják, és az északi sark közelébe szállítják őket, hogy ott próbáljanak túlélni - vagy nem túlélni ...

Ahogy a téma mutatja: fájdalmas és megrázó könyv ez. Megdöbbent, elkeserít, letaglóz, aztán dühöt és haragot szít, de végül mégis inkább úgy gondolsz rá, hogy mosoly van az arcodon...

Mert ez a könyv nem csupán egy lány deportálásának, fájdalmának, felnőtté válásának története, hanem történet a szeretetről, szerelemről, barátságról, összetartásról, emberségről és a reményről...Hiszen akármilyen gonoszságokkal és kegyetlenségekkel is kell szembesülnie Linának fájdalmas útja során, mindig, minden körülmények között felvillan egy mosoly, rávillan egy tekintet, rátalál egy érintés, ami mind-mind egy-egy apró jel, ami megmutatja neki: van remény! Van remény a jóra, van remény az összetartásra, van remény az emberségre. Megtanít, hogyan nézz a dolgok háta mögé, hogy nem minden az, aminek látszik, hogy rátalálj az élet legapróbb örömeire, hogy észrevedd a csodát életed minden percében. 

Ruta Sepetys gyönyörűen és szívbemarkolóan ír. Mondatai egyszerűek és lényegre törőek, ennek ellenére - vagy éppen ezért - csodálatos leírásokat kapunk a tájról, bölcsességeket az életről, benyomásokat az emberekről. Az egész könyvet, szinte elejétől a végéig áthatja az ő személyisége, minden egyes mondatából süt a szeretet és az a hit, ami körbeveszi az ő egész lényét: tudniillik "a szeretet a legerősebb hadsereg".

És amikor becsuktad a könyvet, hált adsz a Sorsnak, az Égnek vagy Istennek, hogy  itt élsz, most élsz és az életed sokkal, de sokkal jobb, mint valaha hitted....

A maga kegyetlen fájdalmában is gyönyörű könyv.És hiába benne a sok kegyetlenség, a sok brutalitás, mégis tudom: újra és újra el fogom olvasni, mert erőt ad. Erőt ad és hitet, olyat, amit még sehol máshol nem éreztem...

Karakterek:

Hogy is mondhatnék mást, mint azt, hogy szerettem minden egyes szereplőjét a könyvnek. Hogyne szerettem volna, hiszen annyit szenvedtek, annyi megpróbáltatásban és gyötrelemben volt részük! Mégis azt gondolom, hogy nem csak ezért szerettem őket...

Sokkal inkább azért, mert igazi EMBEREK voltak...nem tökéletesek, nem jók, nem hősök... csak emberek.

Lina - aki igazi büszke, lázadó tini a könyv elejétől kezdve, valódi átalakuláson és fejlődésen megy keresztül a könyv során - nemcsak fizikai, lelki értelemben is. Felnő, megtanul fegyelmezettnek lenni, felelősséget vállalni, alázatosnak lenni - és közben megtartani saját egyéniségét és jellemét.  Annyira képes szeretni és akarni, ami olyan fegyvert ad a kezébe, ami a szovjet katonáknak nincs: képes lesz túlélni és felállni újra és újra...

    Edvard Munch - Hamu

Andriust is szinte ugyanezért szerettem - bár ő kevésbé szenvedélyes, sokkal inkább felelősségteljes és józan gondolkodású, igazi támasz és társ.

És végül ott van Nyikolaj...igazán vegyes érzések vannak bennem iránta. Mert az elejétől kezdve sejtettem, hogy nem szabad őt tévesen megítélni, több van benne, mint azt gondolnánk. és igen. Ő az, aki rávilágít: az éremnek két oldala van, ne ítélkezzünk, ne csak azt lássuk meg, amit látni akarunk. Mindig van másik fél is. Mindig van más szemszög is. Különös érzés ezt tudni... mert összekavar. Mert rájössz: nincs egyszerűen jó és rossz. NÉha nem lehet választani...

Borító:

Nem hiszem, hogy túl sokat kellene mondanom a borítóról: csak ránéz az ember és melegség tölti el a szívét. Mert hiába a képet magába ölelő drótkerítés, a jég, azért mégis sejtjük, hogy kisütött már a nap, a kibukkanó apró, picike kis hajtás láttán pedig elárasztja a szívünket valami jóleső borzongás, valami pezsdítő öröm...ez lenne a reménykedés? 

Tökéletes kép. Éppen azt az érzést kelti bennünk, mint maga a könyv...

A kiadás pedig: keménykötéses, védőborítós könyv, tökéletes szerkesztéssel és szedéssel - igazán példaértékűen.

Lássuk a világon megjelent többi borítót is - már ahol nem az eredeti borítóképpel adták ki:

UK borítók

Az olasz és a lengyel borító... az olasz nem igazán tetszik, a lengyel gyönyörű...

Érdekességek:

Ruta Sepetys Michigenben született és nőtt fel, litván menekült gyermekeként.  Jelenleg családjával Tennesee-ben él, az Árnyalatnyi remény az első regénye. A második regénye - Out of the Easy - 2013-ban jelenik meg az USÁban, nálunk vélhetően 2013 őszén. Egy New Orleans francia negyedében élő tizenéves lányról szól, aki próbál kitörni az '50-es évek alvilági és nyomorban élő világából...Ígéretes a fülszöveg is, az pedig külön öröm, hogy hasonló jókat hallani róla, mint az Árnyalatnyi reményről...

A könyvhöz egészen rendhagyó trailer készült - Ruta Sepetys maga mutatja be a könyvet és közben elmeséli a balti államok orosz megszállásának és az emberek deportálásának történetét, képekkel, saját családjának emlékeivel megtűzdelve, litván embereket megszólaltatva. Igazán nagyon érdekes és szívet tépő...

A könyvet köszönöm a Maxim Kiadónak!