Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányosan végzett tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.
De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?
Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.
Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!
.jpg)
Ezen a héten egy olyan könyvet választottunk témánknak, melyet mindegyikünk szeret, sőt egyikünk mondhatni rajongásig imád! Igen, igen, persze, hogy Lupi hatalmas szerelméről van szó, Jus Accardo Touch - Érintés c. könyvéről.
A könyv fő férfi karakterét egy olyan ifjú játsza, aki egész életét bezárva, a világtól elszigetelve töltötte. Kikerülve "börtönéből" számára a világ csodák sorozata, megannyi felfedezés, új és friss dolog.
Ez csodálatosan megindító és elragadó karakterré teszi Kale-t, hiszen mindamellett, hogy tudjuk: élete árán is megvédené Dezt - a könyv női szereplőjét, későbbi szerelmét -, és ereje biztonságot nyújt, úgy érezzük, hogy nekünk, magunknak is védelmünkbe kell vennünk, dédelgetni, pátyolgatni, megadni neki mindazt, ami sanyarú sorsa közben nélkülöznie kellett.
És hát, persze Dez is így érzi ezt.
A kettejük közti romantika finom, édes, mégis meglehetősen érzéki, hiszen Kale most fedezi fel az érintés varázsát, most gyűjt tapasztalatokat - rácsodálkozva minden testi kapcsolat miértjére és csodájára.
Ez számos megmosolyogtató, édes és humoros dialógust idéz elő kettejük között, amin olvasás közben rengeteget ámuldoztam, sóhajtoztam, mosolyogtam. A mai Together Thor'sday során egy ilyen idézetet hoztam Nektek a könyvből:
"Te jó ember vagy.
– És te is – suttogtam, majd a pillanat hatása alatt a lehető legkönnyebb csókot leheltem az arcára.
Kale kiegyenesedett, szeme kikerekedett, és az ujja hegyével megérintette az arcát.
– Ez meg mi volt?
Elpirultam.
– Egy csók.
– Ilyen érzés csókot kapni?
– Hát, tulajdonképpen igen. De rengeteg különböző létezik…
– Mutasd meg!
– Mit mutassak meg?
– Mutass meg néhány másmilyen csókot!
– Azt kéred, hogy csókoljalak meg?
Bólintott, kezét az ágyra fektette.
– Ez nem helyes?
– Én… – Nem tudtam, mit válaszoljak. Képzeljétek csak: én, amint teljesen megkukulok! Ez kábé olyan, mintha a pokol tüze hirtelen gleccserré változna."
Láthatjuk: a fiú ismerkedése a világ apró dolgaival és részleteivel lenyűgöző és humoros módon tárul elénk, és számomra egy kicsit Mauglit juttatja eszembe, ahogy az emberlány lassan, fokozatosan tárja fel előtte a világ gazdagságát és csodáját. Bűbájosan, édesen, szeretnivalóan. Talán ezért is jut eszembe róluk a dal, mely számomra most már örökké Kale dala marad:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése