Mindig is szerettem a karácsonyokat.
Gyerekként a nagymamához mentünk ebéd után, meglestük, hogy vajon oda megérkezett-e a Jézuska. Rántott pontyot ettünk és kakaós bejglit - mert mi, gyerekek sem a diót, sem a mákot nem szerettük - , és amikor hazafelé sétáltunk a téli, esti utcákon, ropogott a hó a talpunk alatt, csípte az orrunkat a kéményekből felszálló eltüzelt szén csodás illata. Számoltuk, hány csillogó karácsonyfát látunk az ablakokban. Aztán jött a vacsora, az ajándékbontogatás, a csillagszórók, a Mennyből az angyal..Csodás volt.
Mióta anya vagyok és gyerekeim vannak, az ünnep minden jelentése kiélesedett...A
szeretet, a béke, a család...mind-mind mást, többet, tartalmasabbat jelent. Már az ősz kezdetétől tudatosan készülök rá: listákat írok, menüket találok ki, keresgélem a jobbnál jobb sütirecepteket, webáruházakat böngészek. Novemberre már az ajándékok túlnyomó része a szekrény alján (vagy a garázsban, padláson, mamánál stb. ) hever rejtve a kíváncsi szemek elől.
És decembertől nincs más dolgunk, mint készülni. Díszíteni, mézeskalácsot sütni, adventi naptárat bontogatni, gyártani mindenféle dolgokat, felkészülni lelkiekben is. A legszebb időszak ez az évben! Nem értem, hogy lehet az, hogy vannak olyan emberek, akik nem szeretik ezt a csodás ünnepet.. Én teljes átszellemüléssel, odaadással és meghatottsággal várom, könnyezve nézem a gyerekeket, ahogy gyúrják a tésztát, ahogy rajzolják a képeiket a Jézuskának, ahogy átragad rájuk a lelkesedésem. Tudom, néha kicsit túlzásba viszem, de nem szól érte senki...és ez a jó...Mert titokban ők is érzik, ők is várják, ők is ugyanúgy éreznek. Mert a karácsony, az egy ilyen ünnep...
A baj az, hogy hajlamosak vagyunk elfeledkezni a karácsony valódi céljáról és az ajándékozásra helyezzük a hangsúlyt. És ha ajándékozás, akkor idegesség, kapkodás, sorban állás, ötlettelenség...
Pedig nem erről kellene, hogy szóljon. Ne akarjunk mindenkinek drága, divatos ajándékokat! Ne rontsuk el az ünnep hangulatát! Lehet szép a karácsony idegeskedés nélkül is!
Hogy hogyan?
Az egyik barátom családja megbeszélte, hogy idén csak a gyerekek kapnak ajándékot, a felnőttek nem. Inkább a decemberi ünnepeket arra fordítják, hogy együtt az egész család részt vesz különböző programokon, elmennek együtt korcsolyázni, vagy vacsorázni, vagy ellátogatnak valamilyen bábszínházba, moziba, kiállításra. A lényeg az, hogy együtt legyenek.
Mi - most már hagyományszerűen - szintén csak a gyerekeknek ajándékozunk (meg persze mi egymásnak a férjemmel), a család többi felnőtt tagja között cetlit húzunk és mindenki csak egy embernek vesz ajándékot - annak, akit húzott. Limitáltuk az összeget is. És ez így jó. Nyugodt, vicces és nem túl drága...
Néha azonban mégis úgy van, hogy nincs ötletünk az ajándékokat illetően... Egyszerűen nem jut eszünkbe semmi... Azt hiszem, ilyenkor a legeslegjobb ajándék, amit adhatunk: az a könyv. Mi más? :)
És hogy mégis milyen könyv? Mit adjak az Apunak? Mit a Barátnőmnek? Mit a gyerekeknek?
Nos, ebben szeretnék segíteni Nektek! Hamarosan egy új, Karácsonyi Könyvajánló rovatot indítok, amiben arra vonatkozóan szeretnék ötleteket adni, hogy kit milyen könyvvel érdemes meglepnetek karácsonyra - vagy akár más alkalomra...
Remélem, hasznát veszitek!
Jó készülődést Mindenkinek!
(A képek készítője: Mandy Pritty illusztrátor)
"Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme."
(Calvin Coolidge)
1 megjegyzés:
DE jó ötlet a húzógatósdi... fel is vetem a családoknál ;-))
Megjegyzés küldése