Díszbemutatón jártam - Az Argo-akció

Nem igazán szoktam beszámolni a filmélményeimről, de ezúttal kivételt teszek. 

Tegnap ugyanis Az Argo-akció premier előtti vetítésén jártam, és olyan élményben volt részem, amiben idén még nem: 120 perc tömény izgalomban és feszültségben, 120 perc teljes elszakadásban a külvilágtól.

Írtam már ajánlót az Argó-akció című könyvről, melyet Tony Mendez, volt CIA ügynök írt az 1979-ben, Teheránban túszul ejtett 6 amerikai követségi dolgozó kimenekítéséről. Akkor azonban még nem tudtam, amit most tudok: ez egy hihetetlenül izgalmas és érdekes történet, tele feszültséggel és félelemmel, kockázattal és szerencsével...

Az események hátterében természetesen politikai nézetek ütközése áll most is, mint oly sokszor, de annyira egyértelműen és érthetően tárja elénk az okokat és miérteket, hogy semmi nem marad homályban, nem marad kérdés bennünk, világosan megértjük ki, miért és mit akar, miért tör ki a felkelés, miért ejtik az irániak túszul az amerikaiakat, miért alakul ki ez az ellenségeskedés. 

S bár a történet nagyszerű - hiszen maga a valóság, az élet írta, mégis láttunk már példát rá, hogy egy jó sztorit is mennyire könnyű elrontani: vagy túl hatásvadászra vagy túl könnyed hangvételűre sikerül.

Ben Affleck azonban brillírozott: tökéletesen megtalálta e kettő között az egyensúlyt, kicsi adagokban csöpögtette a feszültséget végig a film során, hogy aztán a sztori végi mentőakció 15-20 percét már pattanásig feszült idegekkel, fészkelődve, a popcornos zacskót apró négyzetté hajtogatva üld végig...és amikor vége, a megkönnyebbülés olyan erővel tör rád, hogy a színészekkel együtt lélegzel, sóhajtozol, mosolyogsz és sírsz egyszerre...Nagyszerű volt! Régen történt ez meg velem, hogy ennyire nagy hatással legyen rám egy film. Ennek most sikerült!

A filmes megoldások némelyike igazán profi volt - különösen az tetszett, mikor párhuzamosan láthattuk a világ két felén egyszerre zajló eseményeket: az Iránban játszódó képek együtt futottak a CIA központjában elhangzottakkal és fordítva. 

A két kiégett hollywoodi öreg nemcsak félelmetesen jól játszott, de ontotta magából a jó poénokat, a csipkelődő megjegyzéseket, melyek a feszültség közepette arra voltak hivatottak, hogy a nézők kicsit fellélegezzenek és kiengedjenek - egy röpke pillanat erejéig.

S bár azt nem mondanám, hogy a Ben A. színészi játéka előtt hasra estem volna, de önmagához képest meglepően jól játszott, a rendezői teljesítménye pedig példás! Nem lepődnék meg, ha felfigyelne rá az Akadémia is...

Szóval, ha még mindig ajándékot kerestek karácsonyra: nincs jobb ajándék, mint az Argo-akció könyvben egy páros mozijeggyel társítva! Jó szórakozást hozzá!