Vivien Holloway: Pokoli szolgálat

Fülszöveg:

Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?

A szabadságodat, az életedet?

Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?

Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbe tettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi. 

Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.

Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életbenmaradásért.

Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját. 

Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.

A Pokoli szolgálat a Pokolháború trilógia első kötete.

A könyvről:

Akárhogy is nézzük, az ember racionális lény. Tényekre támaszkodik, értelmez, megmagyaráz, tudni vél. Két lábbal a földön jár, még akkor is ha néha elrugaszkodik, ha néha az ég felé tör és lebegni látszik.

Képes elrugaszkodni a realitástól és elfogadni természetfeletti dolgokat, de azokat is csak egy logikus, elfogadható kereten belül. Képes elfogadni, hogy létezhetnek természetfeletti lények,  hogy létezik a "nem-való", de mindezt csak akkor, ha ez megmarad egy maga  által megalkotott és megszabott határon belül...

Azt hiszem, nálam elég tágak ezek a határok, mégis nagyon sok könyv esetén meggyűlik a bajom a különböző lények ábrázolásával. Többnyire ugyanis olyannyira irreális, hiteltelen, már-már nevetséges a természetfeletti ábrázolása, hogy az ember a maradék hitét is elveszíti bennük.

Az angyalokkal különösképpen ez a helyzet. Nem nagyon találkoztam még olyan könyvvel, ami úgy ábrázolta volna az angyalokat, ahogy az az átlagember képzeletében él: fenségesnek, tiszteletteljesnek, gyönyörűnek, de bosszúállónak. Csodálatosnak és félelmetesnek egyszerre..  Ezért picit félek olyan könyvet a kezembe venni, amelyben szerepelnek angyalok.                                                                                                                    Ám ezúttal a félelmem alaptalannak bizonyult! Vivien Holloway könyvében ugyanis az angyalok, az ördögök éppen úgy jelennek meg a könyv lapjain, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Wee olyannak alkotta meg a természetfeletti lényeket, amilyennek elképzeljük őket. Ebben a témában még nem olvastam hasonlót. Fantasztikus! Végre! :-)

A könyv középpontjában Lilian áll, aki ahhoz, hogy megmentse beteg húga életét, aláír egy titokzatos szerződést egy furcsa, öltönyös alakkal, hisz bármit megtenne, hogy testvérét egészségesen tudja. Ám innentől kezdve Lil élete megpecsételődik: 35 évre az ördög szolgálatába kell állnia és végrehajtani annak minden utasítását. Hiába minden küzdelem, minden kísérlet: Lucifer markából nincs menekvés. Így aztán Lil megtörik, és az ördög bérgyilkosa lesz.
Hamarosan azonban úgy tűnik, meggyűlik a baja a legújabb munkájával. Nem elég, hogy a férfi szimpatikus neki, felbukkan a színen egy-két rég nem látott ismerős is, fenyegetés érkezik a Pokol örököseitől, akik féltik posztjukat Liltől és úgy néz ki, Lucifer sem bízik a lányban, és valamit forral ellene...Van-e kiút, van-e menekülés ebből a helyzetből? Lil nehéz és fájdalmas út előtt áll...

El kell, hogy mondjam: sosem találkoztam még Vivivel személyesen. Sőt, beszélni is kevesebbet beszéltünk, mint ismerősök általában. De azt gondolom, könyves berkekben ez szinte lényegtelen is, egyáltalán nem feltétele annak, hogy ismerd, sőt talán jobban ismerd a másikat, mint mindazok, akik tudják, milyen az arca, a haja, a tekintete. Többet elmond egy emberről az, hogy milyen könyveket olvas, mi az, ami tetszik neki, mi az, ami nem, ki a kedvenc írója/sorozata/karaktere - mint ha magad előtt látnád, ismernéd a vonásait. 


Szóval én ismerem Vivit. Nem tökéletesen, de ahhoz eléggé, hogy most azt mondhassam: ez a könyv maga Vivi. Mindenhol ráismerni: a stílusában, a hangulatában, a karaktereiben, a fordulatokban. És én ezt felettébb dicséretesnek tartom. Szeretem, amikor egy könyvben felsejlik az író személyisége, amikor a történettel együtt átad egy darabot saját magából is. Kicsit olyan, mintha beavatna minket az életébe, a titkaiba.. 

És itt aztán akad titok bőségesen!

A történet erősen, megrázóan indul, hogy aztán szinte végig meg is maradjon ennél a hangulatnál, hol felerősítve, hol tompítva ennek fájdalmát és élét. A helyszín és az idő ismeretlen, csak nagyjából tudjuk behatárolni, hogy mikor és hol járunk, de ez nem is lényeges a történet szempontjából. Lil jelenkori életének, megbízatásának leírását meg-megszakítja egy-egy múltbeli jelenet, emlékkép, amelyből szép lassan összerakjuk a lány sanyarú sorsának történetét. Én azt gondolom, a tér-és időbeli ugrások finom érzékeltetése nem egyszerű feladat és sok írónál tűnik mindez erőltetettnek és túlzónak. Vivien azonban annyira biztos kézzel, annyira céltudatosan és magabiztosan vezet minket végig az úton, amely végül elvezet Lilian jelenlegi állapotához - maga mögött egy biztos és ismert háttértörténettel -, hogy ez egyáltalán nem tűnt oda nem illőnek vagy túlírtnak.


A cselekményszálak szépen, finoman keverednek, kialakítva az Olvasóban egy képet arról, hogy majdan hogyan is fognak összeérni, hogy aztán a legnagyobb biztonságba érve összezilálódjanak és felborítsák a teljes kialakult elképzelést bennünk. Számtalan fordulat, számtalan nem várt esemény tarkítja a könyvet, és minden figyelmeztetés és  arra utaló jel ellenére is rendesen pofára estem néhányszor, míg a végén már csak ötletem sem maradt arra nézve, hogy mi fog történni. 

A könyv kemény, nyers és hideg, igyekszik - céltudatosan - távol tartani magától mindenfajta komolyabb érzelemmegnyilvánulást. Tárgyilagos, már-már közömbösnek tűnő, mégis - vagy talán pont ezért - döbbenetes. Egy-két jelenet igazán letaglózó és megrázó, a kínzókamrák sötétjét inkább csak erős idegzetűeknek ajánlanám.....

S mivel az érzelmeket a könyv kerüli - senki ne is várjon tőle mindent elsöprő, rózsaszín romantikát - ez nem az a könyv. Ez a könyv a Pokolról szól. Az ördögről. És az élni akarásról.

Karakterek:

A könyv egyik legnagyobb erősségének a karakterek ábrázolását tartom. Csodálatosan kidolgozott, hiteles és létező szereplők ők, magukban hordozva létük minden várható jellemvonását. 

Lil a kemény, erős, hatalmas küzdőszellemmel megáldott főhősnő, igazi példaképe lehet bárkinek. Bár leplez minden bensőjében tomboló érzelmet, mégis érezzük, hogy mennyire vékony az a fátyol, ami eltakarja mindezt az avatatlan szem elől - sőt saját maga elől is.

A gonosz örökösök gonoszak, kegyetlenek, vérszomjasak, igazi negatív szereplők, mellőzve magukból minden piciny jóságot. 

Kiemelkedő közülük Lucifer, aki éppen úgy tetszeleg az ördög szerepében, ahogy az az én képzeletemben él: hideg, számító, álnok, az a fajta, aki a szemedbe mosolyogva, téged dicsérve hátba döf. Sosem tudhatod, éppen hányadán állsz vele... Imádtam a karakterét, az egyik legjobb gonosz-ábrázolás, amivel mindeddig találkoztam.

És aztán a személyes kedvenceim, az angyalok...Gabriel, az arkangyal, aki ugyan jó és segítő szándékú, mégis kicsit félelmetes és hatalmas - állandó felbukkanásával és magabiztos gőgjével kicsit Moning V'lane-jére emlékeztetett... És persze Berith, a bukott angyal, aki pimaszságával, rosszmájúságával, de legbelül mégis érző lelkével teljesen levett a lábamról, és a legnagyobb meglepetéseket tartogatta. Annyira összetett az ő személyisége, annyira bonyolult, hogy még most is őrülten furdal a kíváncsiság: tudni akarom a titkait, a gondolatait, érteni akarom a motivációit, mindent tettét. 

Ugyan, melyik más könyv szereplője mondhatja el ezt magáról? Nem sok....

Borító:

Amikor először megláttam a borítót, hirtelen azt hittem, hogy magát az írónőt, Vivit látom a borítón. Csak utána jöttem rá, hogy nem, ez  mégsem ő, hanem inkább a történet főhősnője, Lil. A hasonlóság mégis félelmetes...

Azt is meg kell mondanom, kevés olyan könyv van, ahol a címlapon megjelenő alak nagyjából egyezik a fejemben lévővel. Itt, ennél  a borítónál ez teljesen -tökéletesen így van, ennél jobban el sem lehetne képzelni Lilt a maga tökéletességében, bánatos, lemondó tekintetével, alabástrom bőrével és a fél arcát - saját magát  - leplező fekete fátyollal.

Érdekességek:

Ó, igen, itt jönnének az érdekességek...amik természetesen jönnek is majd, csakhogy ezúttal egészen különleges formában... Vivi ugyanis maga beszél majd a könyv hátteréről, a szereplőkről, jövőbeli terveiről egy interjú vagy inkább kötetlen beszélgetés formájában. A téma egészen új bejegyzést ígér, amit hamarosan hozok Nektek!

A könyvért köszönet illeti az Aba Kiadót és persze Vivien Holloway-t!