2013. december 5., csütörtök

Sherry Gammon: Szeretethetetlen


A Maxim Kiadó jóvoltából immár Magyarországon is megjelent Sherry Gammon: Szerethetetlen című könyve. Ezen okból kifolyólag a Blogturné Klub 10 bloggere egy blogturné keretein belül mutatja be Maggie és Seth történetét. 
2013. november 21-től minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg - a könyvhöz kapcsolódó - érdekességgel is találkozhattok az állomásokon! És - mint mindig - természetesen ezúttal is nyereményjátékkal kedveskedünk Nektek, ahol megnyerhetitek a regény egy-egy példányát!

Tartsatok Velünk!


Sherry Gammon: Szerethetetlen

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Oldalak száma: 366 oldal
ISBN: 9789632613437
Megjelenés: 2013.

Fülszöveg: 
A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik. Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó

A könyvről:
Az emberi érzelmek teljességgel kiszámíthatatlanok és logikátlanok. Néha teljes erőnkből gyűlölünk valakit, akit talán nem is kellene, ugyanakkor mindennél jobban szeretjük azt, aki a legkevésbé sem érdemli meg. 

Ezt teszi Maggie is - minden erejével szeretne megfelelni alkoholista anyjának, jól tanul, bajba nem keveredik, nem panaszkodik, teljes elszigeteltségben él, miközben éhezik és lyukas cipőkben mászkál. De Maggie tudja, a gondjai egyedül rá tartoznak, egyedül ő tehet róla, hogy így alakult az élete. Mert ő csak nyűg mindenki vállán, semmirekellő és haszontalan. Őt nem lehet szeretni. 

Aztán megjelenik az iskolában Seth, a népszerű, közvetlen fiú, aki nem hagyja őt békén, folyton beszédbe elegyedik vele, a kocsijával furikáztatja. És Maggie-ben lassan megkérdőjeleződik a magáról alkotott kép. S amikor kiderül, hogy Seth nem egészen az, akinek mondja magát, és a lány is céltáblájává válik a helyi heroinkereskedők bosszújának, Maggie élete a feje tetejére áll. 

Meghökkentő és megdöbbentő könyv arról, hogy egy szenvedélybetegség milyen mélységekbe képes taszítani az embert, és legfőképpen, hogyan hat ki mindez a beteg családtagjaira - jelen esetben a lányára, az egyetlen gyermekére. 

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben el fogják ítélni Barbarát, hiszen milyen anya az olyan, aki éhezni és fázni hagyja a gyerekét? Milyen ember, milyen szülő? 
Csakhogy hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy az éremnek két oldala van: senki nem teszi fel a kérdést magának, hogy vajon miért iszik Barbara. Miért vált alkoholistává tizenévesen? Miért nem segítettek rajta?? Miért hagyták, hogy mindenkit magával rántson a fertőbe???

A véleményem az, hogy ebben az esetben a legnagyobb hibát a környezet és az őket körülvevő emberek vétik azzal, hogy szemet hunynak fölötte. Mert nem azért nem avatkoztak közbe, mert nem vették észre, hanem az emberi közöny és érdektelenség miatt... Ugyan, kit izgat más sorsa egy lakókocsi parkban, ahol az embernek kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem a másikéval foglalkozzon?Kit érdekel, hogy az a magának való, lúzer lány a suliban lyukas cipőben mászkál a legnagyobb tél idején? Kit érdekel, mit tehetnénk ellene? A maga baja... És bármennyire fáj is beismerni, bizony ilyenek az emberek.
S ha akadna is kivétel: olyan nagyfokú kitartásra és akaratra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen nagymértékben sérült lány a bizalmába fogadjon és megnyíljon valaki előtt, ami igen kevés emberben lakozik...

Sherry Gammon bámulatosan részletesen, pontosan és éleslátóan írja le az alkoholizmus és a vele együtt járó lelki sérülések fokozatait és tüneteit, ami mindenképpen nagyfokú utánajárásnak és információgyűjtésnek a következménye - amit én személy szerint mindig is igen nagyra becsültem egy írónál. 
Az anya-lánya közötti kapcsolat egyrészről döbbenetesen fájdalmas, mégis hihetetlenül megindító és megható. Hiszen gondoljunk bele, mennyi szeretetnek kell összegyűlnie egy emberben ahhoz, hogy elviseljen minden sértést, minden bántást, minden meggondolatlanul kimondott szót. Mennyi szeretetnek kell lakoznia benne, hogy mindezek ellenére gondját viselje, aggódjon érte, minden rosszulléténél fogja a kezét? Nincs ennél szíved rengetőbb dolog...

Ám lesújtóbb mindenképp... Például az, ha egy ember szenvedélye abban lakozik, hogy más, ártatlan emberek fájdalmában leli örömét. Mint Alan... Ha jobban belegondolunk, ez is egy szenvedélybetegség, ám ez hihetetlenül kétségbeejtő és elrettentő. Milyen beteg elme az, aki akkor gerjed be, ha megvághat valakit? Milyen elborult elmét rejthet? Én nem akarom tudni... És mégis. Az írónő még ezt is hihetetlen pontossággal és belelátással írja le, néhol igen brutális és kegyetlen részletességgel, ám sohasem titkolt megvetéssel. Hiszen Alant még a szintén bűnöző bátyja is őrültnek tekinti...hiszen az.

Mindezt a realisztikusan borzalmas és kegyetlen kettős sorsot tökéletesen ellensúlyozza Seth és Maggie bimbózó, ártatlan szerelme, tele élcelődéssel, félreértésekkel, humorral átszőtt dialógusokkal. Néhol ugyan túl sok talán a szerelmes búgás és a romantika, mindezt hamar megszakítja egy újabb idegtépő, sokkoló jelenet, vagy hirtelen összeomlás.

Összességében véve azt gondolom, hogy a kriminalisztika, a bűnügyi szál tökéletes ívben szőtte be a történetet, az érzelmi megközelítés, a könyv pszichológiája kidolgozott és megrázó, s bár a romantika logikája és a karakterek leírása számomra hagy némi kivetnivalót, mégis élvezetes és magával ragadó olvasmány, amit talán mindenkinek a kezébe kellene venni egyszer, hogy rádöbbenjünk: baj és nehéz sorsok nemcsak a filmekben és a könyvekben létezik...

Karakterek:
Maggie az a fajta karakter, akivel bárki, bármikor könnyedén azonosulna - egy pontig. Mert Maggie édes, önzetlen, szeretetteljes lány, ám tegyük hozzá: nem biztos, hogy az a fajta, akit géniusznak nevezhetünk. Éppen ezért válik hétköznapivá: aki megküzd a matematikával, aki utálja az unalmas tanórákat, aki minden fenyegetettség ellenére kimegy a hidegben ázó kutyéjáért. És mindezt a hibát nem először véti: hanem háromszor is egymás után. Mint a lány a horrorfilmben, aki egyedül elindul a félig nyitott ajtón át a pince lejáratán, mert gyanús zajt hallott. Még akkor is, ha elmondták neki előtte, hogy odalent gonosz szörnyek vannak. 
Seth- nyersen és eltökélten
Nos, Maggie ez a lány a horrorfilmből, ugyanakkor annyira emberi és esendő, hogy egyetlen szó és hang nélkül bárki elnézi neki ezt a hibát...

Seth a tökéletesség mintapéldánya: erős, közvetlen, védelmező. Néha talán túlontúl is rámenős, de mindez elengedhetetlen Maggie törékeny, határozatlan karaktere mellé. Ketten együtt kiválóan kiegészítik egymás, tökéletes társai egymásnak

Mégis inkább a mellékszereplők azok, akiket a leginkább kiemelnék: Bookert, a maga nyers, bajtársias cívódásaival, a nagyapját a bölcs önzetlenségével, Franket a gyermeki rajongásáért és Miss Ethelt a mérhetetlen önzetlenségéért és szabadszájúságáért ...

És a negatív szereplők bámulatos leírását: Alan elborult elméjének leírását, Barbara félelmetesen élethű alakítását és szarkazmusát, Cole hiúságát.

Azt gondolom, ők teszik a könyvet teljes egésszé, tanulságossá és élettelivé.

Borító:
A borítón ülő lehorgasztott fejű lány a magány, az elesettség megtestesítője, mindenképpen egyfajta védelmező mechanizmust indít el az emberben - akaratlanul is. Ettől válik figyelemfelkeltővé, megragadóvá, egyedülállóvá a teljes külső megjelenés. 
A színek harmonikus egésze, a vörös szín kontrasztja tökéletes - az egyik legszebb borító idén.
Viszont a ködös erdőt nem értem, mert számomra az mindenképpen valamiféle misztikumra, természetfelettire utal - és ebben a könyvben minden realisztikus és valóságos... Talán csak a hatás fokozására vált szükségessé...





Ismerd meg Maggie-t a szereplők véleménye alapján!

Milyen ember Maggie? A könyv szereplőit kérdeztem róla...

Barbara (Maggie anyja): 
Maggie? Hát, becsúszott, na! Tudod, hogy van ez... sosem akartam gyereket, elég gondom van anélkül is. Csak nyűg a nyakamon. Állandóan elmászkál, azt hiszi tényleg kell ő egy férfinak. Aztán majd ha már elhasználták, egyszer csak idepottyant egy gyereket! De akkor innen repül, az biztos! Ide nem hoz még egy éhes szájat! - Na, elmondtam. Most már adod azt a vodkát?

Booker (Seth társa és barátja): 
Maggie...pimasz kis bestia - vigyorog. - De nagyszerű lány. Csodaszép és belevaló. A nagyapám nagyon szerette. Én is bírom. Jóban leszünk.

Cole (Maggie exbarátja):
Hát, elég jó a csaj, ha érted mire gondolok... De köztünk legyen szólva: kicsit frigid. Jégkirálynő.... Akármit is csinálhatsz, nem engedi, hogy rendesen hozzá érj! Felesleges is próbálkoznod vele, haver! Nem az a fajta.

Frank McSheehy (idős bácsi, akinek Maggie ebédet szállít):
Aranyos kislány és segítőkész. Szeretek vele beszélgetni, mindig meghallgatja az embert. És szerintem még érdekli is, tudod? Örülök, hogyha meglátogat. A nap fénypontja, ha eljön.

Miss Ethel (idős hölgy, akinek Maggie ebédet szállít):
Túl csontos, túl gebe. Nincs mit fogni rajta, nem szeretik a férfiak az ilyet. Valakinek jól fel kéne hizlalnia, hogy kigömbölyödjön egy kicsit és jobban lehessen csókolni. Különben nem fog kelleni annak a Seth gyereknek sem. Nem lesz hol megtartania...

Gyerekek (az iskolai önkéntes munkából):
Maggie néni nagyon jó fej! Mindig olvas nekünk és beáll közénk játszani. Akkor a legcsillogóbb a szeme, ha Seth bácsival érkezik. Biiiiiiiztos, hogy szerelmesek. Nem is értem, miért nem csókolja már meg végre? A felnőttek nagyon furcsák...

Seth (Maggie szerelme): 
Számomra Maggie jelent mindent. Ha ő nem lenne, az én életem is teljesen színtelenné válna, eltűnnének belőle a hangok, a zajok, a színek. Télbe borulna a világ. Nem létezem nélküle.. A legcsodálatosabb, legönzetlenebb, leggyönyörűbb lány, akivel valaha találkoztam.


Nyereményjáték

 1. Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat 2. Minden blogon keressetek egy kiemelt betűt, majd a 10 betűből kirakott szót (amiből kiderül, hogy Maggie miben kéri Seth segítségét) írjátok be a Rafflecopter megfelelő rublikájába. 

  a Rafflecopter giveaway


Résztvevő blogok:

November 27 - Szilvamag - a sorozatról
November 28 - Nem harap a... - a megfilmesítésről
November 29 - Angelika blogja - playlist
November 30 - MFKata gondolatai - trailer
December 1 - Kristina blogja - dreamcast
December 2 - Deszy Könyvajánlója - interjú
December 3 - Kelly Lupi olvas - Deleted scene
December 4 - Dreamworld - idézetek
December 5 - Roni Olvas - karakterek
December 6 - Könyvszeretet

Megtetszett a történet? Olvass bele!

1 megjegyzés:

Sherry Gammon írta...

Thank you very much!!

Megjegyzés küldése

Template by:
Free Blog Templates