Megtetszett a könyv? Olvasnád? Rendeld elő most 20% kedvezménnyel a Könyvmolyképző Kiadó könyveit! 2 kötettől nincs szállítási költség, ingyen házhoz szállítják! Élj a lehetőséggel!

/A könyv képére kattintva máris rendelheted a könyvet!/

Egy kelta legenda szerint az óceánban lakó Vízi Lovak elvarázsolt férfi alakjában kilopóznak néha a partra, és magukkal viszik a legszebb lányokat a tenger mélységeibe… Persze ez csak legenda…

Ám mi van akkor, ha a Legenda - ha csak könyv formájában is - életre kel?

Nos, akkor tudjuk, hogy Maggie Stiefvaternek ismét a magasba szárnyalt a képzelete és valami csodálatosat alkotott. Árpilis 25-30. között a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Nektek Maggie legújabb történetét lovakról, szerelemről, kitartásról, a szülőföld szeretetéről. Ismerd meg velünk a Skorpió Vágtát, a kelták ősi legendáját, hallgasd meg a regényhez kapcsolódó csodálatos zenéket, képzeld el Thisby szigetét és kóstold meg velünk az édes, mennyei Novemberi Nyalánkságot!

S ha nem említettük volna még, természetesen nyereményjáték is vár Rád! Vágtass velünk a leghíresebb lovak hátán, s ha célba érsz, Tiéd lehet A Skorpió Vágta három példányának egyike! Nyeregbe hát!

Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Borító: Kartonált vagy keménytáblás

ISBN: 9789633734117

Megjelenés: 2014. április 24. 

Fordította: Vallató Péter

Fülszöveg:

A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.

Van, aki túléli.

Van, aki belehal.

Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.

Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.

A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.

A könyvről:
Az otthon ott van, ahol a szívünk van - tartja a mondás. És valóban. Lehet állandó hideg, eshet folyton az eső, érhet ezernyi veszély. Ha a szívünk oda köt minket, ha az emlékek, a személyek ott vannak, akik fontosak nekünk, számunkra az a hely az otthonunk. És ezen semmi nem változtathat. 

Ugyanígy van ezzel Puck Connolly és Sean Kendrick is, Thisby szigetének két elszánt, bátor fiatalja is. Mindkettejük szüleit megölték a sziget partjaira időről időre kivetődő vad vízi lovak, a Capaill Uisce-k, mégis indulnak a november elején megrendezett Skorpió Vágtán. A versenyen győztes hatalmas összeget nyerhet, de ugyanakkora eséllyel a halálát is nyerheti. Mert a Skorpió Vágtán a húsevő vad lovak versengenek egymással. Nekik azonban nincs más esélyük a túlélésre.
Puck bátyjával és öccsével lakik a sziget egy kicsiny házikójában lovával, Galambbal. Ám az idősebb fiú megelégeli az állandó küzdelmet a természettel és elhatározza, a szárazföldre költözik és új életet kezd. Puck csak akkor tudja kifizetni a család adósságait és maradhat talpon a bátyja nélkül, ha megnyeri a versenyt és a pénzt.
Sean viszont a címvédő a Vágtában, ráadásul nem maradt semmi más esélye arra,hogy megvásárolja lovát, Corrt munkaadójától, az érzéketlen -tól. Ám ha ismét ő nyer, övé lehet a szeretet Uisce, akivel senki más nem tud úgy bánni, mint a fiú.
A két versenyző - mivel mindketten kilógnak kissé a többi induló közül - edzeni és ismerkedni kezdenek. Mindketten sokat veszíthetnek és sokat nyerhetnek ezzel a versennyel. Talán nem is sejtik, mennyi mindent...

Maggie Stiefvater a blogján egyszer azt írta, hogy az ő elsődleges célja egy könyv megírásakor nem az, hogy ábrázoljon és elmeséljen egy történetet, hanem sokkal inkább az, hogy ezzel felidézzen az Olvasóban bizonyos érzéseket, előidézzen egyfajta hangulatot. Ez tökéletesen sikerült a Shiver megírásával, mely a legcsodálatosabb "téli könyv", amit valaha is a kezemben tartottam, és tökéletesen sikerült a Skorpió Vágta esetében is, ami egészen másként varázslatos ugyan, mint a Shiver, de ugyanolyan tökéletesen hangulatkeltő és csodálatos.

A történet nem túlságosan akciódús, nincsenek pörgő csatározások, hatalmas izgalmak - bár azért akad néhány! - hiszen nem ez a cél. Sokkal inkább egy karakterközpontú könyv ez, melyben a legfőbb szereplő talán maga Thisby, a könyv fiktív helyszíne.

Ez az elszigetelt, kicsiny kis sziget nincs pontosan elhelyezve a térképen, sőt még az időben sem. Lehet bárhol, lehet valamikor a közelmúltban, de akár valamely nem túl távoli jövőben is. Lakói minden nap megküzdenek a csapongó időjárással, a sziklás felszínnel, az időről időre partra vetődő capaill uiscékkel, vagyis húsevő lovakkal. S bár belőlük élnek, és a miattuk ide látogató turistákból, ugyanúgy rettegnek tőlük, mint amennyire vágynak rájuk.

A sziget pogány múltja és a jelen katolikus hite örök vetélkedésben áll egymással, lakói hol ide, hol oda csaponganak, örök dilemmában vívódnak a kettő között. Csakúgy, mint két főszereplőnk, Sean és Puck, akik gyakorlatilag e két dolog metaforái. Puck, mint a fejlődés, a megújulás megtestesítője és Sean a hagyományok, a régmúlt örökségének képviselője. A kettejük közt fennálló szakadék és eltérés kölcsönös tiszteletet idéz elő bennük, s lassan egymás felé sodorja őket. Érzéseik finoman, óvatosan, nagyon lassan alakulnak ki és fordulnak egyfajta félénk, tapogatózó romantikába, mely úgy bújik meg az Olvasóban keltett érzések, az egyre fokozódó hangulat és erősödő feszültség mögött, mint egyfajta lágy, halk tengerzúgás, gyengéd melódia. Hangsúlytalanul, szinte észrevétlenül.

S mivel a tét nagy, s a verseny akár halálos is lehet, a várakozás őrjítő. Ráadásul a versenynek csupán egy nyertese lehet, ami erős feszültséget, nyugtalan állapotot szül bennünk, s persze a sziget lakói közt is.  
S mire eljön a könyv végén a verseny ideje, már tudjuk: nem akarjuk, hogy bárki is győzzön. Csupán egyet akarunk: hogy túléljék.

Maggie igazából művész, aki remekül ért ahhoz, hogy szinte odavarázsoljon minket történetének helyszínére. Leírásai olyan érzékletesek és képszerűek, hogy szinte érezzük magunkon a tenger felénk sodródó cseppjeit, a sós levegő érintését, a szél tépázását. Érezzük a talpunk alatt a sziklák éles kiszögelléseit, a lovak orrlyukán kiáramló levegő páráját. Mondatai költőiek, dallamosak, írása választékos, igényes.

S a hangulata, az általa keltett érzések intenzitása és szépsége olyan katartikus élményt nyújtott számomra, amit kevés könyvnek sikerült. Mert ez a történet egy egészen más helyre és időbe visz minket, ahol a hűség, a ragaszkodás, az eltökéltség a legszebb emberi tulajdonságok közé tartoznak, ahol rájöhetsz, hogy ki is vagy valójában, s hogy erősebb vagy sokkal, mint azt valaha gondoltad. A kedvenceim közé fogadtam azonnal!

Karakterek:
Maggie Stiefvater mindig képes olyan karaktereket alkotni, akiket az Olvasó rajongásig szerethet. Sean és Puck karaktere éppen ilyen.

Puck a maga határozott, erős és bátor jellemével, elszántságával, kitartásával igazán remek példa mindenki előtt. Egy vágta, illetve a rá való felkészülés során talál leginkább önmagára, lesz önálló és kislányból végre nő. 

Sean - bár egészen más, mint a Shiverben megjelenő Sam - a maga módján nagyon szeretnivaló karakter. Visszahúzódó, szótlan, mégis tiszteletet parancsoló, olyan, akire felnéznek, akit csodálnak, akitől tartanak. Nem érzelmes és romantikus, mint Sam, de nagyon is érző és gyengéd. Ő igazi férfi: erős, vad, szenvedélyes, de nagyon is gyakorlatias és nyugodt természet.  Nagyon megkedveltem az alakját.

Afféle közvetítő és segítő szerep jutott az amerikai üzletembernek, George Hollynak, aki azon kívül, hogy a nyugati, modern világ képviselője és a külső nézőpont megtestesítője, Sean legnagyobb segítője is. Ha úgy nézzük, olyan ő, mintha Sean belső hangja lenne, az észérvek, a racionalitás szószólója, aki segíti a fiút a döntések meghozatalában. Alakja igaz volt, őszinte és eredeti.
És hát a Capaill Uisce-k... Annyira eredeti, üdítően újszerű, lenyűgöző teremtmények, egyszerre csodálnivalók és félelmetesek. Ezek a lovak maga a természet megjelenési formái: elképesztően erősek, vadak, kiszámíthatatlanok és szeretnivalók. Nem természetfeletti lények, inkább sokkal inkább egyek vele. Imádtam őket!

Borító:
A könyvet megjelenése óta már számos országban kiadták, jó sok féle borítóval. A maga nemében szerintem mindegyik különleges, és majdnem mindegyikben van valami, amiért szerethető és figyelemfelkeltő. Nagyon tetszik a német kiadás meseszerű jellege, bár azt gondolom, nem teljesen illeszkedik a cselekmény kicsit baljós, feszült légköréhez, inkább amolyan Piroska és a farkasos. Az Argo kiadó által megjelentetett barnás-kékes tónusú könyvborító a Mercy Falls sorozat képéhez hivatott illeszkedni a homályos női alakkal az előtérben, a fákkal, a háttérben halványan felsejlő lovakkal - de itt is azt gondolom, hogy túl lágy a könyv hangulatához képest. A vörös, a barna és erőteljes vonások viszont tökéletesen jelzik a történet intenzív voltát, ezeket nagyon szeretem.

A regény helyszíne: Thisby szigete

Maggie Stiefvater könyvének helyszíne Thisby, egy kicsiny, eldugott sziget valahol az óceán közepén, nem túl messze a szárazföldtől. Partja sziklás, felszíne dimbes-dombos, szinte folyton süvítő vad szél korbácsolja a partokat, gyakori a nedves, esős idő. Lakói mind ismerik egymást, zárt és védett közösség az övék, mégis hihetetlenül kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott az időjárásnak, a szélnek és a Capail Uisce-knek.

Vadregényes, durva hely ez, ám mindez nem valós. 

Thisby szigete ugyanis nem létezik. Maggie elképzelése szerint valahol Írország és Skócia közelében feküdne, míg szerkesztője, David Leviathan inkább Maine állam határainak közelébe helyezné el a szigetet. 
Ami biztos, hogy a pontos elhelyezését direkt hagyta homályban az írónő, mert szerette volna, ha az Olvasók saját elképzelésük szerint alakították és képzelték volna el a sziget képét, kultúráját, lakóit. Szerette volna érzékeltetni a természet csodáinak szépségét, ugyanakkor azt is, hogy ez mégis mennyire veszélyes is lehet. 
Nos, én azt gondolom, ez remekül sikerült.
De beszéljenek a szavak helyett a képek! Így képzelem Thisby-t!

Nyereményjáték

Puck és Sean vérbeli lovasok. Lovaik gyönyörűek, erősek, gazdáik számára párjuk nincs! 

Ám ismerünk azért néhány lovat a történelemből és a különböző történetekből, akik ugyancsak csodásak és lenyűgözőek, igazi kiválóságok fajtájuk közt!

Pattanjunk hát lóhátra, vágtázzunk velük egyik blogról a másikra! 

Minden blogon találsz egy versike formájában megírt találós kérdést, melyre válaszolva egy híres ló nevét kapod meg. Ennek a lónak a nevét írd be a rafflecopter doboz megfelelő pontjához, és máris esélyes leszel megnyerni Maggie könyvének egy példányát!

Vágtázz velünk Te is!

/ Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postázza a nyereményeket!/

1. Kérdés - 1. Ló neve

"Atréyu volt lovasom,
átvágtattunk álmokon.

Megmentettük Fantáziát
s megszerettük Bastiant.

A nevemet megtudod, 

ha a könyvet lapozod!"

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok listája

04.25. - Roni Olvas
04.26. - Fantazmo
04.27. - Deszy Könyvajánlója
04.28. - Bibliotheca Fummie
04.29. - Zakkant olvas
04.30. - Dreamworld

Olvasnád a Könyvmolyképző Kiadó könyveit? 

Rendeld elő akciósan, akár ingyenes házhozszállítással! (már két kötet vásárlásakor ingyenes a szállítás!)

Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányosan végzett tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.

De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?

Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.

Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!

Ezen a héten egy olyan könyvet választottunk témánknak, melyet mindegyikünk szeret, sőt egyikünk mondhatni rajongásig imád! Igen, igen, persze, hogy Lupi hatalmas szerelméről van szó, Jus Accardo Touch - Érintés c. könyvéről.

A könyv fő férfi karakterét egy olyan ifjú játsza, aki egész életét bezárva, a világtól elszigetelve töltötte. Kikerülve "börtönéből" számára a világ csodák sorozata, megannyi felfedezés, új és friss dolog. 

Ez csodálatosan megindító és elragadó karakterré teszi Kale-t, hiszen mindamellett, hogy tudjuk: élete árán is megvédené Dezt - a könyv női szereplőjét, későbbi szerelmét -, és ereje biztonságot nyújt, úgy érezzük, hogy nekünk, magunknak is védelmünkbe kell vennünk, dédelgetni, pátyolgatni, megadni neki mindazt, ami sanyarú sorsa közben nélkülöznie kellett. 

És hát, persze Dez is így érzi ezt. 

A kettejük közti romantika finom, édes, mégis meglehetősen érzéki, hiszen Kale most fedezi fel az érintés varázsát, most gyűjt tapasztalatokat - rácsodálkozva minden testi kapcsolat miértjére és csodájára. 

Ez számos megmosolyogtató, édes és humoros dialógust idéz elő kettejük között, amin olvasás közben rengeteget ámuldoztam, sóhajtoztam, mosolyogtam. A mai Together Thor'sday során egy ilyen idézetet hoztam Nektek  a könyvből:

"Te jó ember vagy. 

– És te is – suttogtam, majd a pillanat hatása alatt a lehető legkönnyebb csókot leheltem az arcára. 

Kale kiegyenesedett, szeme kikerekedett, és az ujja hegyével megérintette az arcát. 

– Ez meg mi volt? 

Elpirultam. 

– Egy csók. 

– Ilyen érzés csókot kapni? 

– Hát, tulajdonképpen igen. De rengeteg különböző létezik… 

– Mutasd meg! 

– Mit mutassak meg? 

– Mutass meg néhány másmilyen csókot! 

– Azt kéred, hogy csókoljalak meg? 

Bólintott, kezét az ágyra fektette. 

– Ez nem helyes? 

– Én… – Nem tudtam, mit válaszoljak. Képzeljétek csak: én, amint teljesen megkukulok! Ez kábé olyan, mintha a pokol tüze hirtelen gleccserré változna."

Láthatjuk: a fiú ismerkedése a világ apró dolgaival és részleteivel lenyűgöző és humoros módon tárul elénk, és számomra egy kicsit Mauglit juttatja eszembe, ahogy az emberlány lassan, fokozatosan tárja fel előtte a világ gazdagságát és csodáját. Bűbájosan, édesen, szeretnivalóan. Talán ezért is jut eszembe róluk a dal, mely számomra most már örökké Kale dala marad:

A Maxim Kiadó jóvoltából hamarosan megjelenik Rebecca Donovan Elakadó lélegzet nagysikerű regényének a második része, a Visszafojtott lélegzet. 

Emma és Evan történetének folytatásáról 2014. április 8-tól minden másnap a Blogturné Klub kilenc bloggere teszi közzé a véleményét.

Ahogyan azt már megszokhattátok minden állomáson a könyvhöz kapcsolódó érdekességek, idézetek, trailer, beleolvasó és nyereményjáték is található, ahol 3db nyereménykönyv is gazdára talál.

Tartsatok velünk!

Rebecca Donovan: Visszafojtott lélegzet

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789632614632 

Oldalszám: 528 oldal

Fordító: Sóvágó Katalin

Fülszöveg:

Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?

A könyvről:

Néha nagyon nehéz megértenünk azokat az embereket, akiknek valaha megtört az élete és sérült a lelke. Hiába minden törődés és támogatás, azt hiszem, sohasem fogják tudni ugyanúgy nézni az életet és megélni az érzelmeket, mintha sohasem bánt volna velük a sors cudarul és sosem érte volna őket semmi baj. A törés a lelkükben örökké megmarad, és sokkal nehezebben veszik az akadályokat, mint bárki más. S ha egy olyan akadály gördül eléjük, amit egy átlag ember is megsínylene, hát a következmények azt hiszem megjósolhatatlanok.

Emmának jócskán kijutott a rosszból és a kegyetlenségekből, s éppen hogy csak el tudott szabadulni a halál markából. Carol, brutális nevelőanyja a gyilkossági kísérlet után börtönbe került, de Emma érzi, hogy már sosem szabadulhat tőle: rémálmaiban üldözi, riogatja, ismét, újra és újra fojtogatja őt. De tudja, hogy vissza kell térnie a normális kerékvágásba, a mindennapi emberek életébe. Hogy életét helyretegye, visszaköltözik Rachelhez, régen látott szülőanyjához. Viszonyuk kezd rendeződni - bár inkább baráti, mint anya-lánya kapcsolat - s így aztán úgy tűnik, végre új irányt vehet az élete. Evan továbbra is támogatja és szereti, Sara a lehető legjobb barát. 
Ám nem telik el sok idő, és Rachel megváltozik: újra inni kezd, részeg állapotában szörnyű dolgokat vág Emma fejéhez, s ezen még az sem segít, hogy új, fiatal barátja, Jonathan újra és újra megbocsát neki, támogatja, segíti. Emma és Jonathan hamarosan szövetségesre találnak egymásban, s az is kiderül, sokkal több bennük a közös, mint azt bárki gondolta volna. De a dolgok egyre rosszabbra fordulnak, s Emmának ismét jócskán kijut a rosszból...

Az Elakadó lélegzet sok Olvasónak a szemébe könnyeket csalt, sok Olvasó lelkét összetörte már. Ám mindezek mellett a legfontosabb hatása talán az volt, hogy hatalmas érzelmeket mozgatott meg. Szomorúságot, fájdalmat éreztünk, gyűlöletet, haragot, szégyent, részvétet, szeretetet, szerelmet... Nos, nem leszünk ezzel másként a Visszafojtott lélegzet olvasása közben sem! Azt hiszem, ez a kötet ismét csak őrült indulatokat hivatott kiváltani az Olvasókból, legyen az bármiféle. Vagy az összes együtt, ötvözve.


Mert Rebecca Donovan bizony tudja, hogy hogyan írjon meg egy történetet úgy, hogy elragadjanak az erős érzelmek. Az egész könyv egy érzelmi utazás, fokról fokra átéljük ugyanazokat az érzelmeket, mint az első kötetben, bár azt hiszem, talán erősebb lesz a harag, a frusztráció - Emma és Rachel iránt, Jonathan, sőt talán még Evan iránt is! Mert nem értjük, nem foghatjuk fel, hogy miért történik mindez, hogy hogy történhet meg mindez! 

Ám ha jobban belegondolunk, be kell, hogy lássuk: ha valaki ilyen nagyerejű traumán megy keresztül, a testénél ezerszer jobban sérül a lelke, nem képes józanul gondolkodni, az érzelmeket másként éli meg, a tőle elvárt reakciók sokszor kiszámíthatatlanok. Így aztán - bármennyire is dühöngtem Emma döntésein - összességében véve megértettem őt. Semmi mást nem akart, csak végre egy normális családot, nyugodt életet. Csak kézbe akarta venni végre az irányítást ahelyett, hogy hagyja magát sodorni az árral. Ő csupán igyekezett életben tartani a reményt a lelkében arra vonatkozóan, hogy lehet jobb élete, lehet jobb jövője. S milyen hatalmas erő kellett a végén ahhoz, hogy belássa: ez bizony nem lehetséges. Így nem. Rossz felől közelített - és azt hiszem, rosszul is oldotta meg a helyzetet.

Emma hiábavaló küszködése egy hihetetlen dráma, örök frusztráció és szorongás kiváltó oka lesz, ami végigkísér minket az egész könyvön. Ugyanakkor azt mondanám, most először láttam Emmától végre valódi emberi érzéseket, dühöt, haragot, végre tudott kiabálni, őrjöngeni, önmagán kívül mást is hibáztatni! Megkönnyebbülés volt ez tőle, remény arra, hogy talán rendben lesz. És a végén a nagy visszalépés: aki érzelmileg sérült, a megoldást is másként látja. S bizony nem is jól....

Evan és Emma kapcsolata továbbra is édesen és aranyosan jelenik meg, az egyetlen harmonikus, idilli részei a történteknek, kettejük szerelme afféle béke szigete a könyvben. S bár néha-néha felsejlik egy-két zavaró tényező, ami azzal fenyeget, hogy megzavarja a harmóniát, Emma és Evan kitartanak, kapcsolatuk erős és stabil. 
Frusztráló, ugyanakkor üde színfolt volt az új karakter, Jonathan bevonása a történetbe, a vele kapcsolatos ellentétes érzelmek mindvégig végigkísérnek minket olvasás közben.

S a regény végén a látszólagos békés és boldog lezárás helyett kapunk egy arculcsapást, egy hatalmas, bosszantó befejezést, egy óriási mérgelődnivalót. S bár a vele együtt járó függővég nem annyira erős, mint az Elakadó lélegzet esetén, azért ott van, és arra ösztökél: olvasd azonnal az utolsó részt!

Borító:
A könyv borítóképei a történet okozta feszült, nyugtalanító hangulatot hivatottak elénk tárni, ráadásul a zárt ajtó résein átszűrődő fénynyalábok képe a cselekmény során is vissza-visszatérnek Emma rémálmaiban. Ez az egyszerűség és tudatosan sötét kép tökéletes kivetülése a regény keltette érzéseknek, igazán találó! 

 Az új szereplő: Jonathan

Mielőtt bármit is mondanék Jonathanról, a megjelenő új szereplőről, le kell hogy szögezzem: az ő karaktere igazán komplikált, de ennek ellenére - vagy éppen ezért - én nagyon szerettem, és talán egy picit még elfogult is vagyok vele kapcsolatban. Képes az ember egyszerre szeretni és gyűlölni őt, és éppen ezért azt gondolom, hogy egy csodálatosan összerakott, nagyszerű karakter az övé, amiért minden tiszteletem az írónőé.

Jonathan Rachel barátjaként jelenik meg a regényben, jóvágású, jóképű, igazán lenyűgöző férfiként, aki néhány évvel ezelőtt még reklámfilmben is szerepelt. Igazán szórakoztatónak találja Rachel személyiségét, kapcsolatuk azonban leginkább csupán testi kapcsolat - s ez feldobja, lefoglalja Jonathan zaklatott, sérült lelkét.
Mert Jonathan lelke nem teljesen makulátlan: tele van haraggal, bűntudattal, kínnal. És éppen ezért tökéletes összhangba kerül a szintén megkínzott, sérült Emmával, s megértik, támogatják egymást. Szükségük van arra, hogy kibeszéljék saját sérelmeiket, hogy egymásban  lássák a gyógymódot, a menekülést. Kapcsolatuk erős és intenzív, ám nem teljesen tiszta, hogy minek is nevezhető ez pontosan. Szerelemnek kevés, barátságnak túl sok, inkább afféle kötődés, egymásrautaltság, ám még ez is kevés ahhoz, hogy kiút legyen. Jonathan sérülése túl mély, túl régi és túl sötét...

Ám mindezek ellenére is nagyon kellemes személyiség. Udvarias, kedves, megértő és figyelmes. Minden, minden körülmények között lehet számítani rá, nemcsak Emma, de Rachel is igazi lovagnak tekintheti őt. Ugyanakkor okos is, de vad és szenvedélyes, igazi férfi! Én azt gondolom, ha nem lenne a titka, a mélyben gyökerező brutális múltja, nagyon erős versenytársa lehetne Evannek...

Nyereményjáték

A nyeremény ezúttal sem marad el!

Nincs más dolgod, mint kitölteni az alábbi Rafflecoptert.

A játék végén kisorsolunk egy-egy példányt a Maxim Kiadó által felajánlott 3 darab Visszafojtott lélegzet könyv egyikéből. 

(A postázás csak Magyarország területén érvényes!)

a Rafflecopter giveaway

Turné állomások:

04/08 Angelika blogja

04/10 MFKata gondolatai

04/12 Kelly&Lupi olvas

04/14 Dreamworld

04/16 Deszy könyvajánlója

04/18 Nem harap a…

04/20 Kristina blogja

04/22 Roni olvas

04/24 Könyvgalaxis

Vannak emberek, akiknek a humorérzéke annyira kifejlett, személyiségük annyira üde színfolt a mai lehangolt, mélabús emberek közt, hogy öröm velük találkozni és beszélgetni. Szeretem ezeket az embereket. Feldobják az egész napot, vidámsággal aranyozzák meg az eltelt perceket.

Ilyen ember, sőt ilyen páros Sky és Holder is, Colleen Hoover Reménytelen c.könyvének két szereplője. Évődéseik, csipkelődésük sok vidám percet szereztek már nekem. Például:

- Lónyál ízű a spagettid - reklamálok, aztán bekapok még egy falatot. Becsukom a szemem, hogy minden egyes falatot kiélvezhessek. Ez életem eddigi legjobb tésztája.

- Nyilván azért tolod két pofára - állípítja meg . Feláll, hoz két szalvétát, és az egyiket a kezembe nyomja.-Töröld meg az állad, mert csupa lónyál.

Egyszer volt, hol nem volt, a valóság határain túl, volt egyszer egy elvarázsolt rengeteg. Ahol a fák az égig értek, sötétek és titokzatosak voltak, mint az éjszaka, ahol a tündérek uralták az erdő teremtményeit és a szél halk varázsszavakat suttogott…

Isten hozott az Ólomerdőben!

Tarts velünk, engedd, hogy végigkalauzoljunk az erdő titokzatos helyszínein, ismerd meg velünk az erdő lakóit és teremtőjét, Kleinheincz Csillát! Április 19-24. között az Ólomerdő blogturné keretein belül izgalmas kalandok és sok-sok érdekesség vár Rád! S ha megtöröd az átkot, Tiéd lehet a Gabo Kiadó által újra kiadott, átdolgozott könyv egy példánya is! Törd meg a varázst!

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Kiadó: Gabo SFF
Oldalszám: 360 oldal

ISBN: 9789636899004

Megjelenés: 2014. április 24.

Borítóterv: Sánta Kira, Csigás Gábor

Illusztrációk: Cserny Timi Pookah

Fülszöveg: 

A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb. 

Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy. 

Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.

A könyvről:

Mesék - mióta világ a világ - mindig is voltak és mindig is lesznek. Mert mindenki szereti a meséket: azokból tanul, azokon keresztül ismerkedik a világgal, azok segítségével dolgozza fel a félelmeit. De mindenki tudja: a mese nem igazi, nem valós. A mese csupán egy kitalált történet, a képzelet szüleménye.

S ha mégis valóra válik? Nos, az nem mindig úgy történik, ahogy az a mesekönyvekben szerepel...

Emese mindig is tudta, hogy ő különleges és nem teljesen olyan, mint a társai. Gyakran érik balesetek - főként, ha nem tartja be az ígéreteit-, a gyomra táján pedig szörnyű fájdalmat érez, valahányszor megszegi a szavát. 
Furcsa a családja is: anyja kiskorában elhagyta a családot, de emlékszik rá, hogy előtte különleges rajzokra tanította, kötésekre, oldásokra. Az apja éjjelente sűrűn kimaradozik, reggelre karcolások, horzsolások borítják a testét. 
De hogy miért, Emese csak sejti. Mert Emese előtt mindenki mindent elhallgat és eltitkol, még a nyilvánvaló is örök tabutéma a családban. Mígnem egy napon különleges fekete lovas menti meg a száguldó vonattól, és egy egészen más világba viszi: Héterdőbe, a tündérek birodalmába.
Emese élete a feje tetejére áll, családi titkok lepleződnek le, hihetetlen lényekkel találkozik, menekül, harcol, küzd. Magáért, a családjáért, az igazságért.


Bár Kleinheincz Csilla könyvét a fantasy kategóriába sorolják, én jobban szeretek úgy gondolni rá, mint egy mesére. Egy olyan mesére, ami az ősi legendákat őrzi, ami megtartotta az eredeti történetek minden kegyetlenségét és nyers erejét, ami igazi és tompítatlanul valós. Nem lágyították, nem igazították hozzá a gyermeki lélek finomságához, megtartották csiszolatlan, hamisítatlan voltában. És mégis - vagy pont ezért - gyönyörű...

Kleinheincz Csilla bár igazodott a fantasy szabta legfontosabb műfaji elemekhez, mégis mellőzte annak számos tipizált összetevőjét, hogy saját, magyar vonatkozásokkal töltse azt meg. 
Elsősorban népmesei elemekből indul ki átformálva azokat saját képére, megtöltve egyedi, különleges színezettel és hangulattal. A különböző meseelemek észrevétlenül, mindenfajta zökkenő nélkül csúsznak át egymásba és fonódnak össze egyetlen történetszállá, mely hol kisimul, hogy ismét összegabalyodik, szinte önálló életet él - mégis érezzük, hogy valaki  roppantul ügyesen irányítja és szelídíti, mint egy rakoncátlan, szilaj paripát. 

Emese emberi élete súlyosan, tántorítatlanul fordul át egy fodrozódó, sötét mesevilágba, a titkok nyomasztóvá, a félreértések és elhallgatások egyre gyakoribbá válnak, s ezzel fokozatosan, lépésről lépésre válik a történet egyre félelmetesebbé, a hangulat egyre feszültebbé. A varázslat körbelengi az egész erdőt, lakóinak minden megmozdulását és minden tettét. S bár ez a világ igen kemény világ, tele átkokkal, haraggal, bosszúval, István és Firene történetéből látjuk ennek minden szépségét is. Valódi tündérbirodalom ez, benne a patak csobogásával, a szellő énekével, simogató pázsittal. Ám ha haragra gyúl, az ég legyen irgalmas!

A cselekmény tántorítatlanul robog a végkifejlet felé, számos izgalmas percet és kikényszerített döntést magával hurcolva, hogy aztán egy meglepő és érzelmekkel teli békés lezárással végződjön.  S bár a rossz nem nyeri el méltó büntetését úgy, ahogy azt megszokhattuk, mégis csodaszép és tanulságos ez a lezárás, hiszen magában hordozza a szeretet, a megbocsájtás, az összetartozás mindent elsöprő erejét.  

Mindezt az összetett és gyönyörű szép mondanivalót megkoronázza Kleinheincz Csilla választékos, melodikus fogalmazásmódja, a balladai elemekkel tarkított, szofisztikált írásmód, a kísérteties, mágikus hangulat.

Így aztán nem csoda hát, ha azt mondom: az Ólomerdő egy csodálatos mese. Mese a felnőtteknek a felnőtté válásról, a felelősségvállalásról, a kitartásról. Példát állít és elrettent, elvarázsol, magához ránt,  s ismét megtanít hinni a mesékben és a csodákban.      

Karakterek:

Az Ólomerdő világa kevés szereplőt rejt, ám ezek a szereplők egytől egyig tökéletes árnyaltsággal és kidolgozottsággal jelennek meg a történet során.

Emese fiatalsága, kamaszkori konoksága és érzelmeinek intenzitása tipikus ifjúkori vonás, ám jellemének ereje, eltökéltsége és kitartása egészen különlegessé teszik őt. Viselkedése igazi hősnői vonásokat mutat, okos, intelligens, találékony.

Rabonbán a szőke, fehér lovon érkező herceg lenne, ha az írónő nem formálta volna őt is át az Ólomerdő igényei szerint, s vált volna belőle egy sötét, megtört szívű, melankolikus bús lovag. Tetszett ez a változtatás, tökéletes empátiát vált ki az olvasóból, s kötve hiszem, hogy akadna olvasó, aki nem szeretné megtörni az őt ért átkot! Nekem is az egyik kedvenc karakterem lett.

Bár tény és való, hogy nála jóval összetettebb és érdekesebb jellemvonásokkal bír Tartód, vagyis Firtos, illetve a kettő együtt. Mert ő egy és ugyanaz a személy, egy tudathasadásos karakter, akinek jó oldala igyekszik folyton jóvátenni  rossz oldalának tetteit. Az ő vívódása, küzdelme saját maga ellen, néha megmosolyogtató, néha megkönnyeztető szavai, elhatározásai egyediek, különlegesek és páratlanok! Élvezet volt olvasni személyiségének kettősségét, belső harcának bemutatását.

A többi karakter szintén a magyar népmesék világából került bele a regénybe, átformálva, megújulva, teljesen egyedi alakot öltve, tökéletesen megfelelve a regény alapelvének és sajátos színezetének.

Borító:
Az új kiadás borítótervét ismét Sánta Kira tervezte, sajátos színvilágával és vonalvezetésével egészen egyedit és maradandót alkotva! A lány arcának kifejezése, a hajába szövődő magyar népi motívumok felsejlő képe, a csodás és míves tipográfia gyönyörű és különleges. Teljesen a bűvkörébe vont ez a borító - csakúgy, mint maga a könyv!

Ólomerdő akkor és most

Nem titok, hogy az Ólomerdő jubileumi kiadásának apropóján Kleinheincz Csilla kissé átdolgozta, átírta a korábban megjelent regény történetét, és a könyvbe több csodálatos  illusztráció is bekerült, mely Cserny Timi munkáját dicséri.

A változás leginkább a regény elejét érinti, hiszen Csilla szinte az egész első részt átfogalmazta, átírta. Eltűnt belőle a korábbi iskolás, gyermekibb történetrész, felnőttebb, érettebb töltetet kapott, jobban kihangsúlyozva a tündérlét, a varázslat meglétét, illetve az Emesében végbemenő testi és lelki változásokat. Előrevetíti azt a folyamatot, melynek során Emese öntudatra ébred, ami alatt elindul a felnőtté válás útján.

Ráadásul új szereplőt is kapunk az átirattal: Emese nagymamáját, aki - bár szerepe nem túl nagy - figyelmeztetésével, szavaival elindít egyfajta feszültséget és lavinát, mely aztán a történet során egyre bővül és fokozódik.

Az új, átdolgozott kiadás sötétebb, komorabb hangzást kapott, a történet során elrejtett finom kis utalások és célzások a következő rész eseményeire utalnak, még tovább húzva az Olvasót a várakozás idegtépő stádiumába!

Ráadásul a könyv végén kapunk egyfajta új epilógust, egy újfajta lezárást, mely inkább egy erős függővéget, mint egy lekerekítést ad a történetnek, így aztán biztosak lehetünk benne, hogy két kézzel fogunk kapkodni a folytatásért.

Nyereményjáték

Az Ólomerdő sok veszélyt rejt, tele van elvarázsolt lényekkel, átkokkal. Emesének ugyan nem tudunk segíteni megtörni az átkot, Te viszont segíthetsz megtörni másokét!

A turné során minden bejegyzésben elrejtettünk egy szót, melyet ha megtalálsz és rákattintasz, láthatod, hogy egy-egy mesében miként törik meg a szereplőket sújtó átok. A megtalált szót írd be a rafflecopter doboz megfelelő pontjához és máris esélyes lehetsz megnyerni Kleinheincz Csilla könyvének egyikét!

Rajta hát, keresésre fel!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok listája

04/19 - Roni Olvas

04/20 - Media Addict

04/21 - MFKata Gondolatai

04/22 - Deszy Könyvajánlója

04/23 - Bibliotheca Fummie

04/24 - Dreamworld