Fülszöveg: „Írjon nekem, Emmi. Az írás olyan, mint a csók, csak ajkak nélkül. Az írás annyi, mint csókolni, de ésszel.”
Emmi Rothner e-mailben szeretné lemondani a Like magazin előfizetését, de félreüt egy betűt, és levele véletlenül Leo Leikénél köt ki. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább?
Cselekmény: Azelőtt úgy emlékszem, még sosem olvastam olyan regényt, ami csupa-csupa e-mailből állt volna. De tetszett... Azt gondolná az ember, hogy e-mailek? Akkor nincs is nagyon cselekmény és történések, hiszen ezek csak válaszok, gondolatok... Igen és nem. Valóban nem kalandregény, de nagyon érdekes! Két ember útja egymás és önmaguk felé, bravúros szócsatákkal, összekapásokkal, dilemmákkal. A nagy kérdés úgy a regény felétől: vajon találkozzanak-e.. Számos érv és ellenérv sorakozik fel mindkét lehetőség mögött, és hogy végül mit döntenek, az kiderül a regényből :-)nem szeretném lelőni a poént!
Nekem nagyon tetszett! Egy kicsit beleszerettem Leoba, és egy kicsit végig haragudtam Emmibe, mert annyira buta dolgokat tett és mondott, de azt hiszem, minden nő kicsit csinál ilyeneket és én sem lettem volna jobb nála...Talán ezért haragudtam rá :-))
EGyébként van ilyen jellegű saját élményem is: én is találkoztam látatlanban már olyanokkal, akiket jól ismertem, de még sosem láttam. Egyik még kamaszkoromban volt - egy levelezésnek indult nagy nagy szerelem, amit 2 év után elrontottunk egy személyes találkozással, a másik főiskolás koromban: egy chateléssel indult, majd órákig tartó telefonbeszélgetésekkel folytatódó ismerkedés, ami szintén véget ért egy találkozás után (bár hozzáteszem, itt én voltam a hibás, én nem tudtam azonosítani a látottakat az elképzelttel, bár semmi gáz nem volt a fiú kinézetével) Igen, az örök kérdés: megtörik-e a varázs? tényleg azt szeretjük, aki ténylegesen az illető partnerünk, vagy azt a fantomképet, amit mi felépítettünk magunkban az ő szavaiból? nálam az utóbbi volt igaz mindkét esetben..ezért kicsit szkeptikus vagyok, de mindig HISZEK! még mindig! :-))
Karakterek: Leo és Emmi. Már majdnem elmondtam róluk a véleményemet..Leo olyan, de olyan e-maileket írt, ami miatt én is beleszerettem volna. Mindegy mit, és az a tipikus férfi-dolog...mikor napokra eltűnik egy szó nélkül! ÉN is téptem volna a hajam..! De ennek ellenére vagy pont ezért, engem Leo megnyert magának!
Emmi .... nehéz kérdés ő. Az esendő nő... Szerethető, kicsit néha idegesítő és rákiabáltam volna: ne tedd! Tedd! ne legyél már ilyen hülye! :-)
De alapjában véve mindketten ízig-vérig emberek! És ez nagyon jó és felélénkítő - főleg a sok ifjúsági és vámpírokkal, meg egyéb lényektől hemzsegő könyvek után! (még akkor is, ha azokat is szeretem...)
Borító: Tetszik. Olyan, mintha a sok "kukacot" elrepítette volna a szél, és csak szállnak, szállnak az éterben...Kimondottan jó.
Összességében: Már megrendeltem a második részt és izgatottan várom! Ez mindent elmond! Imádtam!
Ha pontozni kell, 5 pontot adok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése