Fülszöveg: Minden talentumnak ára van…
Minden csipkének titka van…
A nevem Towner Whitney. Nem, ez nem egészen igaz. Az igazi keresztnevem Sophya. Egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok.
Így üdvözöl bennünket Towner Whitney, A csipkeolvasó bevallottan megbízhatatlan narrátora egy salemi családból, ahol az asszonyok meg tudják jósolni a jövőt a csipkéből, és nemzedékek óta őriznek titkokat. Ám amikor két nő eltűnése visszahozza Townert Salembe, kiderül, mi is az igazság Towner ikerhúgának halála körül.
A csipkeolvasó meséje titkokat, identitászavarokat, hazugságokat és féligazságokat forgat bűvös örvényében. Az olvasó hamarosan rájön, hogy úgyszólván lehetetlen elválasztani a valóságot a fantáziától; de hiszen Towner Whitney már a regény elején kijelentette: „Nincsenek véletlenek!”
Cselekmény: A regény valamikor 1996-ban játszódik. Towner (eredeti nevén Sohyia) Whitney 15 év után visszatér szülővárosába, Salembe eltűnt pót-nagymamája, Eva miatt. Fájó dolog számára a visszatérés, hiszen a még be sem hegedt sebek, melyeket a múlt ejtett a lelkén, még be sem hegedtek.
Towner élete tele van titokkal, fájó emlékekkel és hézagokkal az emlékek között. Ikerhúga Lindley elvesztése megtörte a lányt, pszichiátrián kezelték, és úgy tűnik, azóta sem rakta össze az életét...
Be kell valljam, először megijedtem ettől a könyvtől. Annyir zavaros volt az eleje, annyi homály fedte a dolgokat, csak kapkodtam a fejem. Ráadásul annyira lassan indult, számomra unalmas volt majd' a feléig. Onnan kezdett beindulni - továbbra is lassan - a cselekmény. Mindig megtudtunk még egy kicsit Towner életéből, a múltból, össze kellett illeszteni a darabkákat, hogy a könyv végére kirajzolódjon a kép, ami igen katartikus és meglepő. Igazság szerint a vége miatt érdemes elolvasni a regényt. Az nekem is nagyon tetszett!
A másik pozitív dolog, az a hangulata és a háttér. Salem.. Ezt a várost mindenki ismeri, mindenkinek egy dolog jut róla eszébe: a boszorkányok. Érdekesen festi le a város jelenkori életét az írónő, mindig meglep, hogy egy város mennyire képes megélni, fenntartani magát egy történelmi esemény utóhatásaként. Ám az, aki boszorkányságot, mágiát vár, az nem jó könyvet olvas. Csak érintőlegesen van szó róla a boszorkányságról, a csipkeolvasásról, a könyvben rejlő misztikum nem igazán a természetfelettiből, sokkal inkább a pszichéből ered.
Nehéz bekategorizálni.... nem romantikus, bár van benne szerelmi szál; nem krimi, bár van benne nyomozás, eltűnés stb., inkább valami lélektani műnek gondolnám....
Érdekes megoldás, hogy az író több esetben is elbeszélőt vált. Towner kezdi E/1 -es jelen időben a mesélést, aztán áttér RAfferty nyomozó szemszögéből láttatni az eseményeket, de itt már E/3 múlt ifőben. A vége felé pedig megjelennek mások is, akiknek a látószögéből megismerhetünk dolgokat... Érdekes, s bár annak tűnik, egyáltalán nem zavaró.
Engem ami zavart, az a fejezetek előtt található idézetek "A csipkeolvasó útmutatójából". Érdekes volt, de nem értettem, hogy hogyan kapcsolódik 1-1 idézet az adott fejezethez. Nem volt köztük kapocs, legalábbis én nem fedeztem fel...
Karakterek: Towner a fő karakter, egy sérült, megsebzett elme, aki nagyon tárgyilagosan mesél, az érzelmeit csak sejteti, mégis értjük és vele érzünk. Mindig érdekesnek találtam az ikrek közötti kapcsolatot, ezután is érdekel, és biztosan fogok még olvasni róla.
Én Jack karakterét nagyon sajnáltam, nekem kezdetben ő nagyon szimpatikus volt. Megérdemelt volna jobb sorsot is..
Egyébként az összes karakter nagyon szépen kidolgozott, nagyon érthetők, megkövetelik, hogy érezzünk irántuk valahogy: szeresszük, gyűlöljük vagy szánjuk...
Hangulata: Az egész könyvre rányomja a bélyegét Salem... Tele van misztikummal, titkokkal, fenyegetettséggel.... Nagyon szerettem...
Ha pontozni kell, 4 pontot adok rá.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése