Fülszöveg: Jane Austennak még soha nem voltak ilyen barátai...
„Kevés olyan dolog van, ami jobban megviselhet egy értelmes embert, mint ha szeretetből és megszokásból ragaszkodik egy Rajongóhoz.” Julie mindezt keserű tapasztalatból tudja. Legjobb barátnője, Ashleigh, vadul csapong egyik mániától a másikig, és őt is belerángatja őrült terveibe. Ashleigh legújabb szeszélye egyben Julie saját szenvedélye is: Jane Austen nagyszerű szerelmi regénye, a Büszkeség és balítélet. Julie azon kapja magát, hogy múlt századi divat szerint felöltözve és erősen vonakodva besurran Ashleigh-vel egy fiúiskola báljára, abban a reményben, hogy ott hősökre lelnek. Sajnos, mindketten ugyanabba a fiatalemberbe szeretnek bele, a jóképű és lovagias Grandison Parrba. Vajon Julie-nak választania kell a barátnője iránti hűség és a szerelem között? Vagy talán Ashleigh zavarbaejtő bohóckodása végképp elüldözi a fiút, mielőtt Julie lehetőséget kapna?
Cselekmény: Előre leszögezem:
nekem tetszett ez a könyv. Sok negatív kritikát elolvastam róla, mielőtt belekezdtem, nem tudtam biztosan, hogy akarok-e egyáltalán ennek nekiállni.... De örülök, hogy belekezdtem!
Igen, valóban tinikönyv, valóban sablonos és kiszámíthatóak benne a történések. De olyan összeszedetten, olyan szépen egymás mellé téve, hogy muszáj továbbolvasnod.
Én átéreztem Julie minden dilemmáját, minden egyes kétségét. Mert én is voltam tini, mint mindannyian. Én emlékszem még, hogy egy-egy szó hallatán lesüllyed, majd felemelkedik a gyomrod, aztán mintha pillangók lejtenének táncra benned, ugyanakkor mennyire félsz tőle, hogy vajon jól értelmezted-e. A boldog reménykedés mellett ott van a rémült kétség... és összeülsz a barátnőddel és órákig elemeztek minden egyes mozdulatot, pillantást vagy szót..:-)) Bennem ezek a réges régen feledésbe merült érzések és benyomások jöttek elő, ahogy olvastam a könyvet. az első szerelmek minden egyes kétsége, reménye, tüze és bánata.... Nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, ismét átéltem a tinédzserkoromat - miközben a pici lányom békésen és a valóságba visszarántva szuszogott mellettem :-))
Karakterek: Én Julie-vel teljes mértékben tudtam azonosulni, talán azért, mert én is ilyen voltam ennyi idősen. NÉha idegesítő, néha rossz döntéseket hozó, de ez így jó.
Parr is szimpatikus volt, bár néha kicsit sok (pl.: az a csokipulyka a versikével sztem nagyon béna volt! akkor már inkább egy doboz sima bonbon, nem? )
Ashleigh... csodálkozom, hogy milyen sok tinikönyvben van egy Ashleigh karakteréhez hasonló, idegesítő, nagyhangú barátnő. Tényleg léteznek ilyen lányok? Tényleg ilyen sok? Engem borzasztóan irritál! Ugyanúgy mint pl. a Csitt, csittben Vic... szörnyű!
Nekem egyébként Ned a kedvenc karakterem, nagyon esendő és szerethető. Ja és a "jótevő" Zach! Ő az igazi fiú szerintem, a valós. Az a vigasztalás! :-)) melyik fiú ne használta volna ki!
Borító: Elmegy, nem a kedvencem...
Összességében: L
ányok, olvassátok! Ha tizenévesek vagytok, akkor azért, mert Ti is ezt élitek át most - valószínűleg. Ha meg már idősebbek, akkor azért, mert kell néha, hogy ismét tinik legyetek!
Ha pontozni kell, 4 pont
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése