Fülszöveg: Emlékeznek az első csók ízére? Emlékeznek, hogy azt kérdezték maguktól, vajon ő az Igazi? És emlékeznek az első fájdalmas szakításra?
Vince és Joy szinte gyerekként megtalálta a boldogságot... de ahogy az lenni szokott, az élet közbeszólt. Egy szenvedélyes éjszaka, egy furcsa szakítás, majd hosszú csend, egy váratlan találkozás, egy összenézés, egy fellobbanó régi láng – két élet, néha együtt, néha csak egymás mellett, de sok találkozással, humorral, fájdalommal és örömmel – egy csodaszép szerelmi történet, ami a sors könyvében lett megírva.
Lisa Jewell regényeiben mindenki megtalálja a neki valót: életszerű, humoros, megrendítő és fordulatos bestsellerei a romantikus irodalom legnagyszerűbb alkotásai közé tartoznak, számos országban hódítva meg a női olvasók szívét.
Cselekmény: Gyakorlatilag három szálon is fut a cselekmény. Az egész úgy kezdődik, hogy Vince egy baráti társasággal iszogat és sorra mindenki elmeséli, hogy hogyan vesztette el a szüzességét. Vince visszaemlékezésével ismerjük meg a találkozást, ám közben Joy szemszögéből is láthatjuk az eseményeket. Aztán újra a baráti társaság, aztán ismét a múlt... Így váltakozik, szinte végig, de nagyon jól nyomonkövethető, a jelen (vagyis a baráti beszélgetés) inkább összekötő kapocs a múlt eseményei között. Tetszett az elgondolás.
Igazából a történet - bár szelemes regény - a felnőtté válás és önmagunk megtalálásának története. Arról szól, hogy két kamasz - egymástól függetlenül - miként keresi a világban számára kijelölt helyet és hogyan próbálja megtalálni saját magát. Elég nehezen megy nekik, és ebben nagyon együttéreztem velük, azt hiszem, kicsit mindannyian így voltunk (vagyunk?) ezzel....
Ugyanakkor a sorsszerűség kérdését is magában foglalja a regény, amiben igazság szerint se Vince , se Joy nem hisz, mégis teljesen egyértelmű, hogy egymásnak vannak teremtve. Elég későn jönnek rá erre, sok kudarc és megpróbáltatás után...
Karakterek: Vince-t kedveltem, bár őszintén szólva lehet, hogy inkább szántam, annyira esendő, határozatlan, annyira nem tudja mit kezdjen magával. Csak sodródik az árral, nem tud a sarkára állni (főleg a házassága alatt, na az már nekem nagyon sok volt!). Joyt nem nagyon sikerült megkedvelnem, ugyanazokért, amiért Vince-t sajnáltam :-) Kicsit ellentmondásos, de így van!
A kedvenc karakterem Bella volt az éleslátásáért és szarkazmusáért.
BorítÓ: Nekem tetszik. Jó az elgondolás, hogy egy házban, mégis külön emeleten ül a két főszereplő. Tökéletesen jelzi a regény elgondolását.
Összességében: Aki szereti a romantikus könyveket, annak biztosan jó. Könnyű kis olvasmány, engem idegesített a két főszereplő teszetoszasága, és kb. a regény felénél azt éreztem: "Jesszus, meddig lehet ezt még nyújtani???"
Ha pontozni kell, 3,5 pontot adok ...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése