Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje

Fülszöveg: Mary világában egyszerű szabályok uralkodnak. Ha élni szeretnél, nem hagyod el a faludat és nem lépsz be a Kezek és Fogak Erdejébe, a zombik közé…

A falu lakói életüket a közösségnek szentelik: elfogadják a Nővérek irányítását, buzgón szolgálják Istent, párt találnak maguknak és gyermeket nemzenek. A Föld utolsó túlélőiként kötelességük elfogadni sorsukat.

A faluban azonban rejtélyes események történnek, ráadásul Mary nem a neki rendeltetett férfiba szeret bele. Nincs maradása: elindul, hogy a védelmező kerítés túloldalán kilépjen az ismeretlenbe, és választ kapjon kérdéseire. De vajon győzedelmeskedhet-e a szerelem, ha látszólag a halálról szól az élet?

Cselekmény: Ez egy zombis könyv. Ez egyrészt jó, mert végre nem vérfarkasok, meg vámpírok, akikből most egy ideig azt hiszem, elég is volt, másrészt pedig: utálom a zombis sztorikat! Sem filmen, sem máshogy nem érdekeltek sosem, nem szeretem őket. Azt nem mondom, hogy azért mert félek tőlük, vagy irtózom, vagy hasonló, egyszerűen teljesen hidegen hagynak. Úgyhogy ez a könyv nem vonzott túlságosan. Azért kezdtem bele, mert kellett valami, amit olvashatok, amíg ideér a Bookline-tól a rendelésem. Ez pedig már nálam volt egy ideje, így ebbe kezdtem bele....

Az első oldalak elolvasása után kicsit olyan hangulat kerített hatalmába, mint az Éhezők viadalát olvasva: a jövőben járunk, de olyan, mintha a középkorba kerültünk volna: az emberek kerítéssel elzárt faluban laknak, áram, folyóvíz, minden nélkül, saját magukat tartják el. A kerítésen túl nem vár rájuk semmi, csak a halál, az Elátkozottak, vagyis a zombik... Legalábbis így tudják. De Marynek - aki a főhősünk - az édesanyja régi családi meséket mesélt egész kiskorában égbe nyúló házakról, más emberekről és az óceánról. Mary pedig annyira hisz ezekben, annyira hiszi, hogy van más is a kerítés túloldalán,  hogy ez kitölti egész lényét, minden gondolatát. Ám ezért őt többnyire kinevetik, hiszen az emberek már nem hisznek, majdnem teljesen érzéketlenné, reményvesztetté váltak, csak teszik a dolgukat szinte érzelmek nélkül: őrködnek a falu felett, megházasodnak, gyereket nevelnek - kötelességből...

Aztán Mary édesanyja megfertőződik és felgyorsulnak az események.... néha annyira begyorsít, hogy szinte issza az ember magába a szavakat, egyiket a másik után, hogy érjünk már a végére, mert szétfeszít az izgalom! Máskor pedig lelassul, éldegélnek - szó szerint, anélkül, hogy várnának bármit is. Lehangoló ez a beletörődés, ez a fásultság, és ezért sokszor megértem Maryt, hogy olyan kétségbeesetten kapaszkodik az álmaiba. Sok helyen olvastam, hogy Mary mennyire visszataszító figura, amiért ezért az álmáért felad mindent, több ember halálát is okozza. Én nem gondolom ezt így. Én becsülöm benne az állhatatosságát, a kitartását, a hitét. Igaz, a végén nyitva marad a kérdés: megéri? Megérte? Nekem konkrétan meghasadt a szívem.....

Először azt gondoltam, ez nem lesz annyira zombis, csak kell a háttér miatt. Rosszul gondoltam. Ez egy vérbeli zombis könyv! Mindent körülvesznek - szó szerint is! Ennek ellenére nem éreztem visszataszítónak, tényleg izgalmas! 

Közben van egy kis szerelmi kavarc: Marybe Travis, és annak bátyja, Harry is szerelmes. Harryt rendelték Mary párjául, Travis pedig Cass, Mary barátnőjének férje kellene, hogy legyen. Cass viszont Harryt szereti, Mary pedig Travist....Húha!

Joggal gondolná az ember, hogy miért kell ezt ezzel bonyolítani? De kell! Muszáj lágyítani egy kicsit egy kis szerelemmel ezt a sok élőhalottatt! Legalábbis az elején ezt gondoltam. A végén pedig... Istenem, annyira dühös voltam az írónőre, hogy miért csinálja ezt ezekkel a szereplőkkel! Én úgy sírtam rajta, mint egy gyerek! Rég volt már - ha volt egyáltalán -, hogy egy könyv így megríkatott volna...

A másik pedig, amiért dühöngtem, az a vége! olyan sok minden maradt homályban! Mi lett a többiekkel? Túlélték?  És mi lett azután? Annyira izgatott, hogy nem tudtam elaludni, így utána kellett járnom a neten. Tudtam, hogy ez szintén egy trilógia, de tudtam azt is,hogy a további két kötet már nem ugyanazokról a szereplőkről szól majd. Azért bíztam benne, hogy felmerül a nevük és kiderül. Hát, így is történt. Most már megnyugodtam, mert tudom, mi lett velük...csakhogy nem szeretném elárulni, nehogy véletlenül valakit megsértsek vele...:-)

Karakterek: Maryről már beszéltem. Nekem nem volt vele bajom, bár való igaz, hogy én nem tudnék ilyen lenni mint ő: nekem a szerelem fontosabb lenne bárminél. Ehhez nekem nem kellene semmi jelzés, semmi! Egyértelmű... Harry és Travis között nem tudom választani. A könyv feléig drukkoltam, hogy a végén rádöbbenjen, hogy Harryt kellene mégis választania! Én őt választottam volna! Aztán a második felében már nem voltam ebben annyira biztos, és a végén pedig.... talán mégis Travist választottam volna.... Két szeretnivaló, férfias, határozott karakter, akik bármit hajlandóak lennének megtenni a lányért, akibe szerelmesek. 

Jedre először haragudtam, de most már értem őt és fáj a szívem érte!  Én Casst tartom a legellenszenvesebb figurának. Megértem én őt is: a biztonság a minden, amire vágyik, de ugyanakkor azt gondolom, sosem volt igazi barátnője Marynek. 

Borító: A borító hátborzongató - épp mint a könyv. Visszaadja annak a hangulatát. A külföldi borítókon szereplő lány nekem nem szimpatikus, nem tetszik.

A második és harmadik rész nem tudom, hogy megjelenik-e nálunk magyarul. Azt hiszem el fogom olvasni őket, de nem várom túlságosan. Ha filmet készítenek belőle, akkor pedig majdnem biztos, hogy nem fogom megnézni - nem bírnám ki ugyanis, ha azt a sok zombit még látnom is kéne! :-)

A második rész

A harmadik rés

Ha pontozni kell, 5 pont - a könyvbeli izgalom és a nagy katarzis miatt, amit számomra okozott....