Fülszöveg: Gemma Doyle alig várja, hogy elutazzon a Spence Akadémiáról a karácsonyi szünetre, a barátnőivel töltse az időt Londonban, elegáns bálokra járjon, és ami már nem akkora mulatság, a betegeskedő apját ápolja. Miközben az 1896-os év szilveszterére készül, egy jóképű fiatalember, Lord Denby szeme akad meg Gemmán, vagy csak úgy tűnik? Mégis, a nagyvárosi forgatagban is egyre erőteljesebbek Gemma látomásai három fehérbe öltözött lányról, akikkel valami szörnyűség történt, amit csak a birodalmak tudnak megmagyarázni...
Cselekmény: A Gemma Doyle trilógia második része. Fura, úgy tűnik, mostanában nekem a 2. részek valahogy jobban tetszenek, mint az elsők... vagy mint a harmadikak... Ezt ebben az esetben nem tudom még megmondani, mert ugye a harmadik rész még nem jelent meg, így nem olvastam...
Szóval: Gemma Londonba utazik a téli szünetre a családjához. Kartik előtte felkeresi, és megígéri, hogy vele tart valamilyen formában (Hurrá, ujjongtam magamban!) Gemma furcsa látomásokat lát a fehér ruhás lányokról, és nem tudja, mit is akarhatnak tőle. Összefut közben régi tanítónőjével is, Miss Moore-ral, és persze a lányokkal Felicityvel és Anne-nel, akik egy nagyon buta kis hazugsággal etetik egész Londont (szánalmas, nem is értem, hogy gondolták, hogy nem fognak lebukni?!)
És még valami... Gemma megismerkedik Lord Denbyvel, Simonnal! Végre egy férfi a sok nő között - gondoltam én! És milyen igaz! Simon szimpatikus lesz Gemmának (nekem is) és úgy tűnik, viszont.
De közben ott van Kartik is ....
Ismét a szerelmi háromszög, a két fiú közül kell választania Gemmának. Illetve itt erről nincs szó, hiszen Kartik szóba sem jöhet, elvégre ki ő? a korabeli társadalmi elvárásoknak még csak a közelében sincs! Csak egy indiai, csak egy szolgáló! Szóval marad Simon...
nem szeretnék többet erről mondani, sem a három fehér ruhás lányról és Tom titokzatos betegéről..
Hihetetlenül izgalmas, ismételt látogatásokkal a birodalmakba, bálokkal, operával (nagyon hű képet láthatunk a viktoriánus Anglia társadalmáról, szokásairól, képéről - ez nálam plusz pont, hogy tényleg történelmileg is rendben van!), udvarlással.
Karakterek: Továbbra sem szerettem meg az önző Felicityt, sem Anne-t. Nem tartom őket őszintének. Simon megjelenésének örülök, egy ponton haragudtam meg rá: mikor leitatja a lányokat. Ezt meg miért tette ez a makulátlanul viselkedő lord? ejnye-ejnye!
Borító: Az első kötetével azonos, követi annak jegyeit - nincs kifogásom ellene...
Ha pontozni kell, 5 pont természetesen!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése