Fülszöveg: A 18. század végén járunk: Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, akinek élete célja, hogy minél többet megtudjon a gyógyhatású növényekről. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja.
Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a neve Gyom és a jelek szerint rendkívüli kapcsolat van közte és a növények között. Kicsoda Gyom Mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött?
A gótikus elemekkel átszőtt, izgalmas és romantikát sem nélkülözi regény a méregkert különös világába kalauzolja az olvasót, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is.
Cselekmény: Jajj, Istenem, nem tudom, mit is mondjak erről a könyvről. Azért olvastam el, mert mindenhol, kivétel nélkül csak jó kritikát olvastam róla. És most nem tudom eldönteni, hogy nekem tetszett-e vagy sem... És ez azért van, mert ez a könyv engem nagyon megviselt. Teljesen összetört. Nem a szívem, a lelkem hullott darabjaira! És mivel a folytatása talán csak 2011 végén jelenik meg, esélyem sincs, hogy egy második kötettel gyorsan összerakjam magam....
De nézzük, mégis miről szól a könyv...
18. századi angliában él Jessamine gyógyszerész apjával, akinek az életét az a vágy határozza meg, hogy meglelje a növényekkel való gyógyítás (?) titkát. Jessamine magányos, nem jár emberek közé, ezért készséggel vállalja magára a Gyomról való gondoskodás feladatát, mikor az felbukkan náluk. S bár tudja, hogy Gyomot számtalan titok veszi körül, és rendkívül furcsa fiú, beleszeret és belép az ő világába....
Ha egy jelzőt kellene használnom erre a regényre, akkor azt mondanám: ELVARÁZSOLT. Olyan sajátságos hangulata van, amire csak ez a szó jó. Az elején pozitív értelemben, a vége felé pedig negatív, sötét, borzongató értelemben.
Elvarázsolt világ ez.. az első fejezeteknél annyira éreztem ezt a varázslatot, hogy ki kellett mennem a kertbe, a virágok, fák közé, hogy érezzem őket, halljam a hangukat én is. Csodálatos volt kint olvasni a szabadban, a könyv lapjai valóságossá váltak, tudtam, értettem mindent, amit Gyom és Jessamine látott. Aztán a végén az elvarázsolt világ másik oldala is megmutatkozott.. Ebben már nem volt napfény, világos szín, csak sötét, borzongató, mérgeszöld! Libabőrös lettem tőle!
És a vége... ki a nagyobb gonosz? Az ember? A növény? A világ? Ki az, aki érdemes az életre, ki az, aki nem? Mi a jó és a rossz? Jól gondolkodunk-e? Olyan kérdések és olyan válaszok születnek, ami engem darabokra tört. És most próbálom összerakni magam újra ezekből a darabokból... Letargikus hangulatba kerültem e könyv által, és nem tudom ezért, hogy tetszett-e a könyv, vagy sem..
Karakterek: Jessamine a naiv, ártatlan kislány, GYom szintúgy, bár ő már tapasztalta a világ kegyetlenségét és durvaságát. És pont ez a két ártatlan gyermek az, aki ennek az iszonyú világnak az áldozatává válik. Mérhetetlenül sajnálom mindkettőjüket.
Thomas Luxtont pedig az elejétől fogva ki nem állhatom! Milyen titok, milyen nemes cél lehet fontosabb a saját gyerekünknél????
Összességében: Ez egy mély mondanivalójú, kategóriájából kiemelkedő mű, mely magába hurcolja a természet csodáját és a világ alantasságának fájdalmát. Megrendítő, szívfacsaró, katartikus.... Sajnáltam, hogy ennyire rövid...
Csodálatos a könyv weboldala, egy igazi kert! Nézzétek meg ti is, lépjetek be a kapun! Elvarázsol!
Ha pontozni kell..... akkor nehéz helyzetben vagyok... irodalmilag, történetileg 5 pont, hangulatilag 1 , olyan mélypontra kerültem tőle, de azt hiszem épp ez a cél. Azt pedig így tökéletesen elérte, vagyis akkor 5!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése