Fülszöveg: Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselőre, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők között. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait.
Cselekmény: Nem volt részemről semmiféle elvárás ezzel a könyvvel kapcsolatban: nem olvastam róla előre kritikákat, nem hallottam senkitől véleményt, szóval teljesen tiszta lappal indultam, mikor a kezembe vettem. Azt el kell mondjam, hogy a borítója nem tetszett - és ezt fenntartom továbbra is (de erről később többet).
A Fülszöveg elég sokat elárul a történetről, nagyjából ez a lényeg. A felépített világ jól átgondolt, tökéletesen leírt (néha úgy éreztem, hogy túlságosan is megmagyarázós, de kellett), annak ellenére, hogy sok minden az elmén belül játszódik, teljesen érthető. Nagyon tetszett az alakváltók érzelemgazdag világa is, a köztük lévő kötelék szívet melengető. Az is tetszett, hogy mindennek a világnak van történelme is, de nem megy vissza a majmokig, csak azt mondja el, amit szükséges tudnunk.
A történet maga érdekes, izgalmas (nem az a "körömlerágós" fajta, de azért fogva tartja a figyelmet), bár azt hozzáteszem: az elejétől kezdve sejteni lehet, hogy ki is a gyilkos... Én vártam volna bele egy jó kis csavart, valami nagy fordulatot, meglepetést, ami elmaradt. Ezt nagyon hiányoltam belőle.
És még valami fontos: elég sok benne a szex-jelenet, ami alapvetően nem zavar, de a könyv első felében úgy éreztem magam, mintha valami Romana-t vagy Szívhangot olvasnék - ez pedig ugye a halálom, az egyetlen műfaj, amitől a falra mászom! Szerencsére aztán jobbra fordult a helyzet, és mérséklődött a Harlequin-érzés és túlsúlyba került a történet maga.
Karakterek: A karakterek jól kidolgozottak, főleg a két főhős: Sasha és Lucas. Mindegyikük más jellemvonásokkal bír, jól elkülönülnek egymástól. Nekem Lucas nem jön be, én nem szeretem igazán ezt a nyers, birtokolni akaró típust, én jobban szeretem, ha egy pasi - még ha regényhős is - vagy különösen akkor :-) -, kicsit érzelgősebb, romantikusabb... (hát igen, én az örök, javíthatatlan!)
Kedvenc karaktereim egyértelműen a falkából kerülnek ki, nagyon tetszett az ő világuk, érzelemgazdagságuk. Kedvencem talán Dorian...
Borító: Nahát itt tartunk... szerintem borzasztó ez a pasis borító. Viszolygok a kockáktól a hasán, és az a tekintet... szerintetek mi a francokat bámul ott lent??? Tipikus! Remélem, elégedett magával!
Arról nem beszélve, hogy ha ez Lucas akar lenni, akkor a borító tervezője tuti nem olvasta a könyvet: Lucas pár leopárd, de nem foltos, ő fekete párduc! Így neki nincsenek leopárd foltjai a bőrén! És a haja hosszú, nem rövid! Na és a hold a háttérben... na ahhoz meg aztán mi köze van? Ő nem is vérfarkas!
Szóval a magyar borító merő tévedés....
Az eredeti borító jobban tetszik, azon is Lucas szerepel a sebhelyeivel és vad, veszedelmes tekintettel. Ez már tényleg Lucas! Nem sokkal jobb?(Egyébként hozzáteszem: majdnem minden országban ugyanaz a séma: félmeztelen pasi, leopárd nyomokkal... miért kell???)
/Hoppá, épp most olvastam, hogy Nalini Singh kezdetben Harlequin történetecskéket írt - így már érthető az elején érzett Romana-feeling :-)) /
Ha pontozni kell, 4 pontot adok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése